Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz, 17. 1867.) 191 ribb összehívás, nem mint máskor, novemberre, vagy decemberre, hanem már Szent Mihály nap­jára, mi okon, mi vezérgondolatból történt? — kétségtelen, hogy a fógondolat az volt a kormány részéről — mely nézet részben a nemzetével is ta­lálkozott — hogy budget nélkül ne kelljen átmenni az uj esztendőbe, hogy az ismeretes kapcsolatos há­rom törvényjavaslat kellő időben tárgy altathatván, valahára megérjük azon örömteljes napot, hogy az első feudget-et itt a ház asztalára letéve lássuk, és a legnevezetesebb kérdések felett kellő idő­ben és kellő módon tanácskozhassunk. Hová jut­nánk, ha e három törvényjavaslat felett végezni még most sem bírnánk, ha még előbb enquéte-t hivatnánk egybe? Bizonyosan oda, hogy rá­szoritnók a kormányt, hogy a most három hó­napra kért indemnityt, mielőtt meg tárgyalnék is a beadott törvényjavaslatot , holnap már hat hónapra kérje a*háztól — a mitől pedig Is­ten őrizzen! Ilyen az az egy-két nap, mit a tisz­telt ellenzék mond. Kérdem, midőn már ennyire mentünk, midőn a közösügyi törvény meghoza­tott, midőn a tárgyalások e hármas törvényjavas­lat felett végokhoz közelednek, most kelljen-e, most lehessen-e megszakítanunk a fonalat? sza­bad-e bizonytalan időre elodázni a legfontosb dolgokat? Nekünk, uraim, nincs időnk sokat kése­delmeznünk: hosszú volt a mulasztás, ránk nőt­tek a teendők. Megvirrad: dolgozzunk, s haladjunk azon az utón, a melyen lehetséges, a mely, mint tapasztaljuk, kedvező eredményre fog vezetni, mely nekünk erős, biztos alapot szolgáltat, me­lyen tovább küzdve idővel eljuthatunk oda, hová mi az ellenzékkel együtt mindnyáján törekszünk, t. i. a teljes szabad alkotmányos függetlenségre. En az előttünk fekvő törvényjavaslatot a rész­letes tárg3 T alás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Várady János: Tisztelt ház! Minden nem­zet, hogy más nemzettel szerződést, egyességet köthessen, kell, hogy önálló és független legyen. A magyar nemzet ezen önállóságát, függetlensé­gét én az előterjesztett törvényjavaslatban látom letéve, s annak egész szívből örülök: mert ezt önállóságunk és függetlenségünk egyik jelensé­gének látom. Midőn nemzetek egymással önállóan kötnek szerződéseket, vesznek és adnak'kölcsön en­gedményeket, s az ily kölcsönös engedmények te­szik a szerződések alapját, jogainknak s viszont kö­telezettségeinknek alapját. Az 1867. XII. t. czikk 91. §. már törvényes utasítást ad az országgyűlés­nek mindazon teendőkre nézve, melyeket a vám­^s kereskedelmi dolgokban a külföld irányában elfogadandőnak és jónak talál azt, t. i., hogy azon kereskedelmi és vámszerződések, a melyek Auszt­ria részéről a külfölddel létesíttettek, azok Magyar­országot is kötelezik. Ezekre nézve a jövőben teljes befolyásunk s hozzájárulásunk vau fentartva, s azt hiszem, hogy ez ismét egy uf tanúsága önál­lóságunknak, függetlenségünknek s nemzeti anyagi jóllétünkre vonatkozó hathatós befolyásunknak. Az 1867. XII. törvényczikköO, 59 és 60. §-a meg­határozza azon szabályokat, a melyek szerint nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződéseket köthetünk, elvállalhatunk. A társ nemzetekkel, t. i. őfelsége örökös tartományainak népeivel, ezekre nézve ismét a nevezett törvényben irány van adva; de ha nem volna is, öntudatunk, ösztönünk vezet rá, miszerint ezekkel a legnagyobb érdekek fölött ugy intézkedjünk, ugy szerződjünk, hogy az ő és a mi érdekünk is kiegyenlíthessenek. Pedig, t. ház, hogy ha tekintjük a százados törvényeket, a melyek minket és a mi kereskedelmünket lezárva tartották, és ha tekintjük, figyelembe veszszíik azon indokokat, azon eszközöket, a melyekkel letartat­tak : valóban ezen alkalomnak lehetetlen, hogy ne örüljünk. Én üdvözlöm a kereskedelmi miniszter ur ezen törvényjavaslatát különösen két szempont­ból: először azon szempontból, hogy a nemzet önálló működését ezen téren is az előterjesztett törvényjavaslatban teljesen fentartva s megóva látom; másodszor üdvözlöm azon szempontból, mert kiválóan igyekezett ez által azon akadályo­kat elhárítani, a mely akadályok századokon át terheltek minket, t. i. a Magyarország és az örö­kös tartományok közti vámsorompókat megszün­tetni, melyek többé ezen szerződés létre jötte után és annak tartama alatt fen nem állhatnak. Én. tisztelt ház, ezen törvényjavaslathoz csak átalános szempontból akarok szólani, s ezen áta­lános szempontok közt legfőbb azoknak nézete, kik talán ezen kérdést részletek szempontjából bizonyos szakértő, tanácskozás elé kívánják terjesz­teni. Megvallom ezt nem tartom se czélszerünek se szükségesnek: nem tartom pedig szükségesnek azért, mert a helyzet és az 1867. XII. törvény­czikk 67. §. szerint a nélkül is kényszerítve va­gyunk ezen évben ugy elfogadni a fenálló ke­reskedelmi és vámszabályzatot, a mint az jelenleg fenáll, mert azt rögtön megszüntetni nem lehet; fen van azonban tartva nekünk és tehetségünkben áll, hogy minden alkalommal, midőn azoknak megváltoztatása szükséges és czélszerü, az illető kor­mány és minisztérium e részben az intézkedéseket megteheti. De fölöslegesnek is tartom másodszor, t. ház, mert oly kérdések, melyek inkább a vám­kérdést tárgyazzák, azt vélem, hogy oly közös érdeküek már most köztünk és ő felsége többi or­szágai közt, miszerint kell, hogy mindkettőnek jóllétére szolgáljanak. És végre nem tartom szük­ségesnek azért sem, mert ezek oly pontjaira vonat-

Next

/
Thumbnails
Contents