Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-192
190 CXCII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) voltunk, nekünk semmink se volt; ha tehát most positiv valamihez jutunk, hozzájutunk egy oly alaphoz, melyen tovább küzdve, fejlődhetünk, ha- ; lad hatunk e téren, s s ezt helyzetünkben már jónak j kell elismerni. Hogy pedig mi viszonyainkból egy- j szerre rögtön, egy varázsütésre , kibontakozni j nem tudunk, hogy egyszerre mindent el nem ér- : hetünk : ebből nem akarom azt következtetni, hogy a mit markunkba adnak, azt meg ne ragadjuk, ''• azt el ne fogadjuk. Ez értelemben, mondom, én a ke- ; reskedelmi és vámszövetségi szerződést reánk nézve ; relatíve jónak tartom. Ezen állításomat mégbőveb- ! ben is fogom indokolni. Ugyanis ez a szerződés először a törvénynek megfelelő, törvényes formák k özött köttetett; 2-or alkotmányosan köttetett; 3-or a szabadság jellegét viseli magán, a mennyiben egyenes és biztos lépésekkel halad a szabad kereskedés felé, melyre mindnyájan egy értelemben törekszünk; 4-szer tekintettel van ezen szerződés a múltra, tekintettel a jelenre, és gondoskodással a jövőre, melytől mi várjuk a legjobbat és legszebbet. Ily értelemben, mondom, én jónak és helyesnek tartom e szerződést, és örülök neki, hogy módunk van felette tanácskozni, és meg is érdemli, hogy felette komolyan tanácskozzunk. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hanem még 'is szabad legyen egy észrevételt figyelmeztetve'tennem, t. i. azt, hogy átalában nem lehet mondani, mikép olyan igen nagyon gyengén állanánk eme szerződés kötésénél : mert ha veszszük azt, hogy még alig kötötte meg az illető két minisztérium eme szerződést, alig tárgyaltuk e házban, már is a túlsó oldalon levő szerződő fél a szerződés tartamát, mint épen tegnap értesülénk, nem 10, de csak 5, illetőleg hat és fél évre kívánja reducálni. Továbbá 5-ször e szerződés a paritás alapján szabadon, függetlenül, a kölcsönös érdekek számításba vételével köttetett,s ez az oka, hogy nem lehetett se magunknak nagyon kedvezni, se azoknak nagy kárt tenni. Az ily két oldalú szerződések megkötésénél mindegyik fél óvakodó, mindegyik fél igyekszik a maga részére a lehető legnagyobb hasznot, előnyt meriteni. Nem csekély érdeme az ezen szerződésnek, hogy az a paritás alapján áll, mely paritást annyiszor gúnyolt Böszörményi, Madarász képviselőtársam. Ismétlem, nem oly gyenge, nem oly csekély alap e dolognál a paritás. A paritás itt jogegyenlőséget jelent, a paritás itt annyi mint a jogosság, méltányosság és becsületesség. A paritás, uraim, itt szabadság is: mert a hol a paritás a szerződő felek közt megszűnnék, ott kezdődnék a zsarnokság egyfelől, az engedelmesség másfelől; a hol megszűnnék a paritás, ott kezdődnék egyfelől a szabadosság, másfelől az elnyomás; egyfelől a zsarnokság, másfelől a szolgaság. (Elénk helyeslés.') De ez, uraim, közöttünk nem történt meg; méltányoltattak kölcsönösen az érdekek, és a paritás a két szerződő fél között Jeljes épségében fentartatott, keresztülvitetett. (Élénk helyeslés.) Fölemlittetett itt, hogy némely régi szerződések meghagyattak. (Halljiűc!) Uraim, ott, hol százados együttélés, társadalmi, kereskedelmi és politikai viszonyok összeszőtték, fonták a dolgok, érdekek szálait, ezeket az életszálakat ahalábosztó párkák ollójával egyszerre ketté vágni nem lehet; de ha lehetne, sem volna tanácsos. Mindenben a világon kell hogy átmenet legyen : itt is kell lenni oly átmenetnek, mely előkészítse az eszméket, mely átidomítsa, még pedig kíméletesen idomítsa át a létező körülményeket: különben rázkódtatás nélkül meg nem történhetik a nagy változás; (Helyeslés) különben szellemi és anyagi károk fognának felmerülni, melyeknek kikerülhetése a törvényhozás bölcseségétől méltán váratik. Átmegyek már most a másik kérdésre. Kell-e enquéte ? Én azt mondom: nem kell. Ha végig nézek a képviselőház névsorán, ha végig nézek a miniszteri padokon, ugy a miniszteri bureaukban levők névsorán, ha a magyar törvényhozás másik kiegészítő részét, a felsőházat nem mellőzöm figyelmemmel: akkor nem kell kétségbe esnem, hogy törvényhozásunk nemzetgazdasági ügyekhez ne tudna alaposan és tüzetesen hozzá szólani , ne tudna épen azok alapelveihez átalánosságban szólani. Mert hiszen csak is az átalánosságok tartoznak most a dolgok ezen keretébe ; a részletek, melyek aztán sok oldalú és tüzetes szakképzettséget kivannak, s nem annyira ide, mint inkább a végrehajtás köréhez tartoznak. És ezt a törvény is megkülönböztette : nem azt mondotta, hogy az országgyűlés maga kösse a szerződést; hanem azt mondta, hogy a minisztérium kösse meg, és ha megkötötte, tegyen jelentést a felelősség el vénél fogva a törvényhozásnak. Nem feledkezett meg a törvény arról sem, hogy ha változások fognának időközben szükségesek lenni, azok mily utón módon hozzassanak létre. Ott van. ugyanis a XXI. czikkben, hogy akár mikor kell, lehet a kereskedelmi értekezletet összehívni, még pedig enquéte-alakban ; és igy lehet és kell a szakértőket is kihallgatni, de a maga helyén, uraim. De mindez a részletekhez, mindez a végrehajtás körébe tartozik. De tovább megyek, s kérdem : hogy ha csakugyan, feltéve, de meg nem engedve, csakugyan kellene enquéte, oly nagyon könnyü-e és oly kis dolog-e azt összehívni? A hány §-us, majdnem annyi szaktudomány van ama fontos szerződésben; ehhez valóban sok idő kívántatik. Ha felveszszük, hogy a mostani ülésszakra a jóko-
