Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) 183 lem mutatja — előzték meg azt azon államok részéről, melyek később csatlakoztak. Es mi lett azon enquétek következménye ? Az, hogy azok magára azon vámszövetség politikájára is jótékony befolyással voltak. Maga tudja azt legjobban, s hiszem, elő is fogja sorolni Kautz Gryula barátom, hogy azóta, mióta az megállapittatott, minő változásokon ment keresztül? mennyire változott meg előbb protectiós iránya ?

á mennyire változtak meg e szerint annak szabályai is? Azt hiszem, senki erre nézve minket jobban fel nem világosithat, mint ő, és mi őt igen szívesen fogjuk hallani. De midőn azon helyzetbe jöttünk, hogy nekünk az Ausztria által eddig követett vámpolitika felett nyilatkoznunk lehet, és ezt legczélszerűbben szakértők előleges meghallgatása után tehetjük t. barátom Várady Gábor határozati javaslata szerint, megvallom, hogy ezen határozati javaslatnak mind ezélszerüségéről, mind logikájáról meg levén győződve, nem tehetek mást, mint ezennel kijelentenem, hogy egész terjedelmében elfogadom; de egyúttal csodálkozásomat kifejeznem a felett, hogy ez ellen azon ellenvetések tétettek, melyeket Kautz Gyula barátomtól hallottunk. Elleumondása azonban lényegben alig tartalmaz egyebetennél: sietni kell. (Nem áll!) Nem értem szó szerint; de azt mondta, hogy az időt kimélni kell. Ha illetékes helyen az mondatik, hogy nagy veszély forog fen, ha a szövetségi javaslatot azonnal el nem fogadjuk s a késedelem következései kiszámitkatlanok; ha az mondatik, nincs idő reá, hogy tanácskozzunk: természetes, hogy enqueteket nem tarthatunk. De én a dolgot ily sürgősnek indokolva nem látom; abban azonban, hogy Magyarországnak uj aerája most kezdődik a közgazdasága téren, egészen egy értelemben vagyok vele. A szövetségnek eszméje e téren sokkal magasztosabb, mint a politika terén: mert e téren a szövetség eszméje nem lehet egyéb, mint elismerése a solidaritásnak a nemzetek és népek érdekei közt. Ez azon eszme, melyből foly, hogy nincs oka egyik nemzetnek a másik ellen ellenségesen föllépni : ez azon eszme, mely azt tanúsítja, hogy nincs oka egyik nemzetnek a másik kárát akarni; és mely különösen azt fejezi ki, hogy legtévesebb eszme az, ha azt hiszi egyik nemzet, hogy az neki használ, mi a másiknak árt. De ha elismerem is, hogy ez azon eszme, melynek bennünket is vezetnie kell e tárgyban, nem veheti rósz néven, ha őt ugy, mint Trefort barátomat is arra figyelmeztetem—és tudom, helyeselni fogják nézetemet — hogy valamint két oly állam közt, mely mind agricolaris , mind ipartényezó'i tekintetében körülbelül egy fokon áll, a vámszövetség megkötése könnyű, ugy ellenkezőleg megfontolandó két oly állam közt, melyek egyike tisztán nyers terményekkel,mig a másik fejlett iparral is bir. Nem azt értem ez alatt : tehát nem kell megkötni ; hanem azt következtetem, hogy annak az államnak, mely iparral bir, a másik államnak adatokat kell nyújtania, ezt fel kell világosítania és megmutatnia, hogy ha iparát protegálja is, csak annyira protegálja, hogy a másikat nem nyomja el, annak kárt nem tesz, s nem hibás politikát követ. Többet lehetne arról beszélni, akár mennyit; de ha valaki azt mondja, hogy az által, ha t. ház egyik vagy másik érdemes tagja, mint pl. Kautz Gyula vagy Trefort Ágoston, mond valamit, már fel vagyok világosítva: azt hiszem, az ily képviselő a tárgy fontosságát és azon nagy terjedelmet, melyet az nem nálunk, de az egész világon elfoglal, nem méltányolja eléggé. Többet nem akarok szólani e tárgyhoz, hanem egyszerűen pártolom azt, mit Várady barátom indítványozott, mint elmellőzhetlent. (Helyeslés bhl felöl) Bánó Miklós; Előrebocsátom, t. ház, hogy én a nagyon tisztelt kereskedelmi miniszter ur által a vám- és kereskedési ügyben előterjesztett törvényjavaslatot e parlamenti ülésszak egyik legnagyobb vívmányának tartom. E nézetben megerősített engem a t. barátom Várady Gábor által benyújtott határozati javaslat, mert midőn én azt gondoltam abból kiolvasni, hogy ő ugyanazon törvényjavaslatot fogja megtámadni és elvileg ledönteni akarni, azt látom, hogy ő mind azon fő vívmányokat, melyekazon törvényjavaslatban ki vannak fejezve és ki vannak fejtve, mind ezen vívmányokat szintén magáévá teszi, és csak a formában támadja meg a törvényjavaslatot. 0 ezen törvényjavaslat ellenében először bevallja, hogy nagy '. vívmány az a nemzet részére, hogy köztünk és a lajtántuli népek közt valóságos szerződés köttetett. nemzetközi szerződés, milyent eddig még velők külön nem kötöttünk. Másodszor bevallja egyenesen azt is, hogy kereskedelmi, forgalmi és ipar tekintetében csakugyan sokat fogunk nyerni ezen törvényjavaslat által, csupán csak az igen kétséges és homályos kitételek ellen van kifogása, mely tág és homályos kitételeket az általa benyújtott határozati javaslat által akarja talán jobb formákba önteni. Tisza Kálmán képviselőtársam aggodalomteljes szavakat ejtett ki, midőn azt mondta, hogy mi ugyan nagyon sokat várunk ezen szabad kereskedelmi szerződéstől, pedig mi csakis megerősit! jük azt, mi minket elszegényit. Tökéletesen megI felelt már erre Kautz Gyula képviselőtársam, mi röviden összevonva e két kitételben van kifejezve. Egyik tétel az, midőn elmondta és kimuI tattá nekünk nagyon világosan, hogy azon vám-