Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

184 CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) szerződések, vám-tariffák. melyek jelenleg Ausztriában a külföld irányában fenállanak, azok ép ugy vannak felállítva, melyek a nemzetgazdasági érdekeinkkel, t. i. a szabad kereskedéssel megegyeznek. De másodszor azt is kimuttatta, hogy ezen törvényjavaslat nem tudom hányadik szakaszában j van számunkra föntartva azon jog, hogy ha t. i. i a tariffának valamely tételét károsnak tartjuk, mindig szabadságunkban álland a hol föl van számunkra tartva a lehetőség azon tariffa minden tételeinek megváltoztatása, melyek jelenleg állnak; és ha ez talán reánk némileg tételeiben terhes volna is (Zaj), de minthogy mi az által, hogy beleszólhatunk, nemzetünk önállóságát, függetlenségét tényleg biztosítottuk s a paritás és dualismus gyakorlatának birtokába helyeztük magunkat, már ez magában sok- ; kai nagyobb nyereség, semhogy azon kérdések megoldását, melyek különben is a két minisztérium között erősen meg voltak vitatva, semhogy, mondom, ezen kérdéseket elodázzuk. T. ház! Midőn néhány hónap előtt e ház többsége, a közvélemény által késztetve, a birodalom tul részével, a megtért és kijózanodott Ausztriával (Derültség) a birodalomnak két fele közti szövetkezés! eszmét ajánlá, akkor voltak sokan önök padjain, kik azt kérdezték tőlünk: ugyan mit fogunk kapni kárpótlásul alkotmányos jogaink némi részének feláldozásaért? A felelet, miután a közösügyi törvény elfogadtatott, erre csakhamar megtörtént: visszakaptuk önkormányzati jogunkat, (Zaj a bal oldalon) visszanyertük parlamentális felelős kormányunkat, szóval gazdái lettünk önmagunknak, önvagy ónunknak, (Ugy van! a jobb oldalon.) Midőn a közösügyi törvénynek pénzügyi részét tárgyalók, megint ugyanazon kérdést hallottuk a t. ellenfél padjairól: ugyan mit nyertünk e roppant terheknek elvállalása által, melyeket talán különben sem fognánk megbírni ? mi kárpótlás várhat reánk ? Megszavaztuk a közös törvénynek a quótára és államadósságra vonatkozó részét, nem mintha nem éreztük volna azt, hogy az ránk nézve felette terhes;de megszavaztuk azért,mert tudtuk,hogy csak ezen basison fogunk őszintén és egészen kibékülhetni a birodalom másik felével. Sa felelet ezen kérdésre itt van kezünkben ezen törvényjavaslatban, melyet mi vám- és kereskedelmi törvénynek nevezünk. Ez legpraegnansabb kifejezése a mi kivánatunknak, a mi alapos közjogainknak, t. i. kifejezése a dualisticus parlamentális. elvnek. (Helyeslés a jobb, zaj a bal oldalon.) Azt mondtam, t. ház, hogy ez nagy vívmánya a nemzetnek, mert e vám- és kereskedelmi szövetség által fogunk mi újra az önálló népek sorába a külvilág előtt is beléphetni, ezen vám- és kereskedelmi szerződés elfogadása által fogunk mi Ausztriával nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is egy rangban állani a külkereskedésben is. íme, t. ház! ezért nem fukarkodott a többség a nemzet nagylelkűségével, nem latolgatta pénzét egész a krajczárokig. azon kérdésen töprenkedve, nem fukarkodott azon kérdés körül, vajon nem lehetne-e, teszem azt, kereskedését jóval olcsóbban megszerezni"? nem fukarkodott a kérdés körül az által, vajon nem lehet-e lobogóját, czimerét, vagy e közös törvények elfogadása által még okvetlen bekövetkezendő több vívmányokat talán olcsóbban visszaszerezhetni ? hanem tévé azt egész nyugalommal, elhatározással. (Zaj. Mozgás.) Kérem a t. képviselőházat, én nagyon nyugodtan kihallgattam t. képviselőtársaimat; engedjék meg, hogy a még hátralevő öt perczet felhasználhassam. (Zaj. Derültség. Halljuk!) Csak azt akarom mondani, hogy mi elvállaltak a,terhet, mert azon meggyőződésben vagyunk, hogy nekünk ezentulra nagyon sokat kell megbirni. Nekünk, tisztelt ház, van egy eredőnk, mely azt mondja, hogy bizzunk s higyünk nemzetünk jövőjében. Ezen credo volt az, tisztelt ház, mely minden nehéz időben erőt adott nekünk, hogy bár hányszor teritteténk földre, mindig megerősödve, megifjodva álltunk lábra. (Zaj.) A Herkulesek ezentúl is meg fognak támadtatni, talán le is teríttetni; de mindaddig, mig ezen credónk keblünkből ki nem fog irtatni, szakittatni, mindig megifjodva fogunk felkelni. És nekünk, tisztelt ház, én most is azon hitben vagyok, e hivatásban vetett hit fogadni erőt, az elvállalt pénzterheket is elviselnünk. (Zaj. Hattjiok!) Engem most is azon hit buzdít: mert ha erőnk legnagyobb megfeszítésével bizonyíthatnék be, hogy képesek vagyunk nem csak magunkat, de a birodalmat is megmenteni, ugy hiszem, bebizonyítottuk azt is, hogy a birodalomnak csakugyan itt, a nemzet keblében van magva, s a birodalomnak gyúpontját és súlyát itt kell keresni s itt fogják megtalálni. (Éljenzés, zaj. Halljuk!) S épen azért, t. ház, nem értettem eddig sem az ellenfélnek azon eljárását vagy taktikáját, midőn csak is szellemi téren akar a lajtántúli testvérek segélyezéséhez járulni. Igen is, annyiban szellemi téren, mert magát az anyagi gyámolitást el akarják odázni, s csak is egy határozatuk által akarják gyámolitásukat kimondani, t. i. arra nézve, hogy alkotmányunkat, a mely különben... (Nagy zaj. Felkiáltások: Már 4 óra! Hagyjuk holnapra!) Csak azt mondom, uraim, hogy én abban a meggyőződésben vagyok ... (Felkiáltások: Elhiszsiük ! Hagyja holnapra ! Nagy zaj) Befejezem beszédemet. (Helyeslés.) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy minél mélyebben hatolunk zsebeinkbe, annál mélyebben hatunk a lajtántúli testvérek szi-