Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

:Í2 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 10.1867.) tétben véghetetlen akadályokra talál; de én ezen akadályokat nem tartom legyőzhetleneknek. Előttünk van a példa, hogy épen a vész perczeiben tanusitá ő felsége a nemzet iránt legnagyobb bizodalmát, midőn legdrágább kincsét, nejét és gyermekeit bízta a nemzet becsületére. S a nemzet meg is felelt ezen bizalmának, s azon lovagias felszólítást, a melyet ezen tény által a nemzethez intézett, ez lovagiassággal viszonozta. Dicsőítem nemzetemet. Mig annak leggyengébb oldala a nemeslelküség lesz, bárhogy csapkodják körül a hullámok, nem fog elmerülni! [Tetszés) Én tehát azt vélem, hogy a kormánynak, ha a fenforgó körülményeket ő felsége elé fogná terjeszteni, sikerülni fog az átalános védrendszert ugy életbe léptetni, a mint a nemzet igényeinek és méltóságának megfelel. Ezek után, t. képviselőház, bátor leszek még néhány észrevételt tenni az előttem mondottakra. [Halljuk !) Tisztelt barátom Hunfalvy Pál [Halljuk!) azt mondotta volt, „hogy a balközép azért akarja halogatni az ügyeket, mert azt várja, hogy jöhet idő, a mely a 48-at meghozza." így értettem. Én ugy vagyok meggyőződve," hogy ilyen idő, oly rögtön, nem igen jöhet; de igenis azon nézetben vagyok, hogy ha egy kis türelmünk lett volna, azokat az 1848-iki törvényeket nem kellett volna annyira megnyirbálni. [Zaj a jobb oldalon. Fölkiáltások a bal oldalon: Igaz ! Ugy van!) Jelenlegi föladata a balközépnek tehát (Halljuk!) — egyéni véleményem szerint — nem az, hogy várjon azon bizonyos perezre, mely az érintett kedvezményt meghozza, és addig maradjon semlegességben; hanem — ugy vélem — feladata az, hogy ereje, tehetsége szerint mozdítsa elő a nemzet és ország érdekeit. E tekintetben •— azon meggyőződésben élek, — megtettünk mindent, a mit tehettünk; és ha a választmányokban, az osztályokban, s itta képviselőházban gyakran szálkát kerestünk a kormány előterjesztéseiben, ugy vélem, ezért a nemzet nem károsodott, sőt némely tekintetben ugyanazon nemű előterjesztések, épen ellenzékünk által, a nemzet részére kedvezőbben ütöttek ki, mint eredetileg fogalmazva voltak : eljárásunkkal tehát nem kárt, sőt szolgálatot teszünk, még pedig- épen önöknek, t. férfiak a jobb oldalon, mert hiszen a birodalmi tanácsban képviselt népek, azt tartom, meg vannak győződve, hogy most kell megalkndniok, mert önökkel bizony könnyebben alkudhatnak meg, mint ha reánk kerülne a sor. [Elénk derültség.) Azt méltóztatott mondani t. barátom Hunfalvy Pál, hogy „az osztrák államférfiak megtették volna a kamatreductiot már régen, ha az olykönynyen ment volna,

a s ennek sajnos következéseit is ecsetelte a t. képviselő' úr. Magam is azt hiszem, hogy ez nem oly könnyű dolog; de mivel a régi közmondás igaz marad, hogy : „ott a hol nincs, ne keress," azt vélem, csak kedves szolgálatot teszünk a Iajtántuliaknak — bocsánat, nem akarom e kifejezést használni— a birodalmi tanácsban képviselt népeknek, ha mi ezen reájok nézve oly üdvös eljárást ami támogatásunkkal is eló'mozditjuk. Emiitette a t. képviselő ur a „bálványimádást". Hogy e kifejezést a balközépre miként lehet alkalmazni? azt valóban nem értem. Az én meggyőződésem szerint a balközép nem bálványoz senkit és semmit, kivéve a hazát és a szabadsáo-ot. (Elénk helyeslés.) Bánó József t. képviselő úr azt mondotta volt hogy „rideg elutasítással akarjuk elodázni a kibékülést." A balközép, t képviselőház, részt vett a 67-es bizottság tárgyalásaiban; részt vett a 15-ös bizottságban ; akkor, midőn a felett tanácskoztunk, hogy a koronázás elhalasztassék, oda szavazott, hogy koronázzunk; akkor, midőn az adóra indemnityt kértek, arra szavazott, hogy megadassék; megszavazta az ujonezokat is. Az önök ítéletére bízom, lehet-e ezen eljárást a „rideg elutasításnak mondani". De azért nem tagadom, hogy igen igen sokat másként óhajtunk végezve, mint önök, T. barátom Bánó József hosszasan fejtegette, hogy „az uj korszak megnyitotta az industria sorompóit, és hogy számtalan vállalatok keletkeznek." Mindezek fölött magam is igen örvendek. Volt igen jó termés; és van igen nagy esport. Ezeket tartom én fő tényezőknek. [Fölkiáltások a jobb oldalon: Van más is !) Borcsányi barátom történeti fejtegetésében felhozta azt, [Halljuk!) hogy nem tudom melyik fejedelem azt mondotta volna: Pénz, pénz, meg ismét pénz! A mennyire én tudom, ezt Montecucoli mondotta volt; kérte pedig a pénzt báboruviselésre. De, t. képviselőház, talán nem arról van szó, hogy háborút akarunk indítani, hanem pénzt kérnek tőlünk kibékülésre, mások javára; és én azt vélem, hogy ezen minus pénzzel, melyet most el fogunk vállalni, csakugyan háborút viselni nem lehet. [Derültség) Borcsányi és Török Sándor képviselő urak hivatkoztak Anglia példájára, és szinte rajongtak, hogy milyen szerencse az adósság-csinálás, hogy milyen fejlődésnek indult Anglia, Belgium, Hollandia és Poroszország az adósság-csinálásban. De, t. képviselőház, ez adósság-csinálásban csak egy lényeges különbség van: t. i. azon országok saját magok részére, illetőleg gyümölcsöző beruházásokra csinálták az adósságokat. [Ellenmondás a jobb oldalon.) Én, tisztelt képviselőház ! olyan adósságtól, a milyennel néhány hete szerencséltetett tisztelt pénzügyérünk, magam sem idegenkedem, és annak terhét részemről szívesen elfogadóra. De hogy oly adósságot, mely ugy mint a