Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

182 CXCI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) Végül a mi azon kérdést illeti, hogy szükséges-e e törvényjavaslat elfogadása előtt egy szakértőkből alakítandó országos enquéte összehívása ? erre nézve nemmel kell szavaznom. Mert igaz ugyan, hogy az 179% választmány a királyi városokból szakértőket hivott össze ; de az most azért nem szükséges, mert ez nem foglalkozik a vámok- és vámtariffákkal, valamint azzal sem, hogyan kell egyes iparágakat felemelni a hazában, mert a jelen szerződési javaslat csak mintegy ezek politikai oldalát tárgyazza, s az Ausztria és Magyarország közt fenállott akadályokat hárítja el, és habáraz egvetéríő intézkedést állította is fel a követendő rendszabályokra nézve, ez nem zárja ki feletti szabad intézkedhetésünket, hogy egyes iparágak emeléséről magunk is ne gondoskodhassunk, piaczril pedig saját keblét kitárja, s részesít azokban, melyek Ausztriát kereskedelmi szerződései folytán megilletik. A javaslat XI. szakaszában, a só és dohányügy , valamint a közvetett adók , egyező és egyetértő eljárási elveket kívánnak ugyan életbe léptetni; de legyen szabad reményleni, hogy midőn Ausztria a politikai jogok élvezéséhez eljutott, egyszersmind az anyagi téren is szabadabb szellem által fog vezéreltetni, minek feladata nem az lesz, miképen kell Ausztriában és Magyarországon is a monopóliumot fentartani, hanem ellenkezőleg az, hogy miként kelljen azt Ausztriában is megszüntetni. Annálfogva a szerződési javaslatot átalános tárgyalási alapul elfogadom. {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) ííyáry Pál: Tisztelt ház! T. barátom Várady Gábor inditványát pártolom. Nem azért teszem ezt, mintha annak indokolásra volna szüksége, mert az, ki e törvényjavaslatban foglalt tárgynak fontosságát tekinti, az, lehetetlen, hogy meg ne legyen győződve arról, hogy e tárgyra nézve nem a legkisebb körű, hanem a legnagyobb körű tárgyalást kell előidézni. Én ugy ismertem t. Trefort barátomat mindig , mint ki státusgazdasági tanulmányokkal foglalkozik, és valóban sok iratára emlékszem, melyeket valódi gyönyörrel olvastam; és ezért megvallom, csodálkozom azon, hogy megindulással szól a felől, hogy midőn Ő" azt hitte, hogy a nagyobb tárgyak már befejeztettek, most még lehet valaki, ki ezen tárgyhoz hozzá is szól. (A jobb oldalon egy szó: Nem aztmondotta !) Megvallom, hogy igen csodálkozom azon, ha ez épen oly férfi részéről történik, ki. ugy hiszem, nekem nem mond ellent abban, hogy ennél, t. i. a közgazdasági ügynél nagyobb tárgy, nem Magyarország és Ausztria, hanem a világ minden népei közt nem foroghat fen. Vannak, kik nem tanulmányozták csak kevéssé is e tárgyat, kik azt hiszik, hogy a közgazdasági tudomány még csak nem is tudomány. Vannak, kik ezt írásban is fejtegetik és megtagadják ettől a tudomány nevét. Hanem, Imla Istennek, ugy látom, naponkint fogy ezeknek száma, s nevekszik azoké, kik elismerik, hogy épen ezen tudomány az, a melyben benfoglaltatik minden tudomány, mely az embernek hasznos, és mely az emberiséget rendeltetése czéljához fogja egykor eljuttatni. Nem rég ideje annak, hogy igen érdekes elvi viták voltak folyamatban e részben a tudomány terén. Nem rég ideje annak, midőn például a szabad kereskedelem eszméje kimondatott. Ezt annak előtte agyrémnek tartották ; most alig találkozik valaki, ki azt a legnagyobb igazságnak s alkalmazását jótéteménynek el nem ismerné. Az a szerencsétlensége az európai államoknak, hogy igen sok pénzre van szükségök, mert különben azon felvilágosult államok, melyek még most vámot szedni kénytelenek, azt mondanák: „Nincsen rá szükségünk, leromboljuk sorompóinkat;" és csak akkor felelne meg azon nagy eszme, a szabad kereskedés eszméje, rendeltetésének. Fájdalom, ez még nincs igy; s addig míg ezen idő eljövend, arra kell szorítkozni, hogy egyik államnak közlekedése a másikkal ne gátoltassék aránytalan vámok által. A legnagyobb eszme e részben megtestesülve találtatik a német vámszövetségben. A sok apró nemzet állam összevissza volt vámtariffákkal és vámsorompókkal szeldelve. Az ezt megszüntető nagy eszme Poroszországtól indult ki: ő volt legelső, ki megpendítette azt, és ki előre már akkor tudta, hogy ezen tisztán gazdasági eszmének egykor nagy politikai eredményei is lesznek: és ime ez be is teljesedett. De, t. ház, hogy a tárgyhoz közelebb menjek, azt kérdem, akár Trefort, akár Katitz barátomtól, miért nem mondották el, hogy mi módon kezdődött és mi módon alkottatott ezen vámszövetség? Mert ha ezt elmondják, akkor nem hiszem, hogy t. barátom Várady Gábor indítványa ellenzéssel találkozott volna. Ez eszme Németország elé terjesztetett Poroszország által, s mindjárt voltak olyanok, kik felkarolták. De ezen eszme, mint minden eszme, még a legéletrevalóbb, a legvilágosabb is, csak nehezen és csak lassankint nyithatott magának nagyobb tért. Még mind ez ideig vannak oly apró államok Németországban, melyek nem csatlakoztak; de legnagyobb része már csatlakozott. De hiszi-e valaki, hogy az ugy történt, hogy midőn az indítvány megtétetett Poroszország által, a többi államok mindjárt berohantak a szövetségbe behunyt szemekkel? és nem tárgyalták-e előbb és nem vizsgálták-e meg, vajon Poroszország politikája helyes-e? Valóban igy történt. Hosszú tanácskozmányok, hosszú enquélek — a mint a történe-