Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-191
CXCL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) 181 gára az okfóré akarnám visszavezetni, azt együttesen e kettőben találnám fel: először Magyarország belső intézményeiben s törvényhozási eljárásában; másodszor Ausztria politikájának kizsákmányoló rendszerében. Az elsőről nem szólok, miután azl848-diki uj társadalmi alapok a fenállott akadályokat nagyobb részben megszüntették', hanem egyenesen azon akadályokra szorítkozom, melyek kívülről és épen Ausztria felől származtak. Ha a hajdani osztrák kormány és osztrák népek érdekeit elkülönítve gondolhatnám egymástól, azt kellene mondanom, hogy Magyarország alkotmányos szabadságának egyenesen a kormány , anyagi jólléte felvirágzásának pedig, inkább az osztrák népek érdekei állottak útjában. {Helyes!) 1848 előtt Ausztriát és Magyarországot egy közbenső vámvonal választotta el egymástól. Az lett volna függetlenségünk és önállásunk legpraegnánsabb kinyomata, ha nem épen ez használtatott volna fel eszközül ellenünk anyagi érdekeink szabad fejlődésének bilincséül. Ama főelv, mely szerint Ausztria vámrendszerét irányunkban kezelte, ez volt: csak annyira könynyittessék a magyar kereskedés, a mennyire azt az örökös tartományok érdekei megengedik. Ennek szomorú következménye elvégre az lett, hogy Magyarország gazdasági kereskedelmének forgalma csaknem kizárólag a bécsi kereskedők kezébe jutott, itt minden ipar csirájában elhalt, megcsökkent a pénzforgás, és kereskedelmünk hitele elveszett. Azonban Mária Terézia korszakáig a már is elviselhetlenné vált vámvonal csak mint fínáncz forrás használtatott; ellenben II. József császár alatt már egyenesen eszközül kivánt szolgálni arra, hogy egy részről az örökös tartományok gyárstátusokká váljanak, más részrél pedig Magyarország ezek gyarmatjaivá szülyedjen. II. József szelleme, valamint politikai, ugy az anyagi világ körében is egy uj korszaknak volt teremtője, Ausztriának mind a külföldhöz, mind Magyarországhoz való viszonyában. A legszigorúbb elszigetelési rendszert követve a külföld irányában, ez által kereskedési tekintetben az egész monarchiát oly állapotba helyezte, mintha az nem is Ausztriában feküdt volna, de a melynek jótékony hatása később kitűnt, ennek védszárnya alatt fejlődvén ki az örökös tartományok gyáripara. Magyarországra nézve II. Józsefnek 1785ben gr. Pálffy kanczellárhoz intézett levele volt végzetes. E levél örökre emlékezetes marad Magyarország történelmében, messze tul szárnyalván kora szabad és humánus szellemét, s azon gyakorlati felfogást, melynek valósítása részben 1848-ki törvényhozásunknak jutott, részben pedig még ezután várja teljesülését. E levélben azt kívánta József, miszerint fogadja el Magyarország a physiocratiai adórendszert, hozza be a közteherviselést, váltsa meg némi kis adófelemeléssel a közbeeső sorompók vámjövedelmét, melynek fejében azok le fognak hullani, Magyarország és Ausztria között egy addig nem ismert forgalom fejlődik ki, megszünteti a fiscalitási jogot, minek folytán a birtok szabad és biztos lesz. József császár ezen levelére természetesen nagy zaj keletkezett az országban, és az ajánlott rendszer visszautasittatott. Azonban jótékony hatása későbbre ú nem maradt, mert halála után a fölébredt s jogaiba visszahelyezett törvényhozás, különös gondjai közé számította anyagi érdekeink felemelését. Az akadályok nagy része azonban olyan volt, melyeket a fejedelem és törvényhozás csak egyesülten mozdíthatott volna elő; emellett a törvény annyira szétágazó és szövevényes, a közigazgatás légiin nyásabb pontjaival összekapcsolt vala, hogy előleges munkálatok nélkül gyökeres javításokat tenni nem lehetett. E végre az országgyűlés több izben választmányokat küldött ki, u. m.: 179°/,, 1802 és 1827-ben. E munkálatok közül az 1790-ki foglalkozik legtüzetesebben azon eszközökkel, melyek volnának Magyarország anyagi felvirágzásának emeltyűi, melyek akadályai. E czélra 37 törvényjavaslatot készített, melyeknek fele része mindazon akadályok elhárítása- s szabályozásáról intézkedik, melyek a Magyarország és Ausztria között fenálló vámsorompók folytán támadtak; a második fele pedig azon eszközöket tárgyalja , melyek egyes mezőgazdasági és iparágak, mint pl. selyem- és lótenyésztés stb. fejlesztésére vonatkoznak. Az 1802-ben kiküldött választmány véleménye ebben összpontosult: ugy Ausztria, mint Magyarország anyagi érdekei eg3^aránt azt kívánják, hogy a kereskedés közöttük tökéletesen felszabaduljon, a vám és harminczad akadályai által ne korlátoltassék. Az 1827-ik évi 8-ik törvényczikk alapján kiküldött országos bizottság véleménye ismét azt fejezte ki, hogy Magyarország a külföld irányában Ausztriával egy vámterületet képezzen. íme, tisztelt ház, midőn e vám- és kereskedelmi szerződés a szabadabb forgalom eszméjéhez csatlakozott, s kilátásba teszi azon uj hóditmányt, melyre az örökös tartományok területe igérkezék, nem tett egyebet, mint hogy elfogadta a történelem azon újjmutatását, melyet az kijelölt s melyet a gyakorlati élet tapasztalása ajánl. (Helyeslés.)
