Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

180 CXCI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Deea.16. 1867.) házban bárki kívánatit ellenezni, csak azért, hogy az idővel gazdálkodjunk, nem lehet. Én tehát részemről, minthogy itt kétségbe senki sem vonta azt, vajon mi akarunk -e vámszövetséget kötui ő felsége többi országaival, mert már az úgyis el van haátrozva, hanem a mennyiben az enquéte-bizottság által csak az éretik el, s akar eléretni, hogy némely tárgyban, melyek iránt törvényt akarunk hozni, bővebb felvilágosítást szerezhessünk : Várady Gábor képviselőtársam indítványát pártolom. Egyébiránt üdvözlöm a kereskedelmi miniszter urat. a mennyiben kijelenté, hogy a törvényjavaslat czimén viseli a szabad kereskedés bélyegét. Óhajtottam volna, hogy ne volnabenne, hogy, bár most módositása után nem egyenesen, de hallgatva mégis megajánl oly dolgot, mit a szabad kereskedéssel és termeléssel nem igen tudok összeegyeztetni: s ez a dohánymonopolium. (Többen: Nincs benne!) Trefort Ágoston: Tisztelt ház! Én a napirenden levő vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatot oly rendkívüli vívmánynak tartom hazánkra nézve, hogy a megelőző éles viták után, melyek a múlt héten lefolytak, azt hittem, mint egy nyúgpontul fog szolgálni (Helyeslés); de látom, csalódtam. Nincs is szándékomban a kérdéshez magához szólni, mert valóban csak ismételném az e tárgyban már gyakran mondott locus communisokat; hanem azon módositványra, melyet Várady képviselőtársam a ház elé terjesztett, mégis teszek némely észrevételt. (Halljak!) Egyes kérdéseknél, midőn részletes intézkedésekről van szó, ott az enquéte-k nagyon hasznosak; de jelenleg nem vagyunk ily esetben. Ezen törvényjavaslat, illetőleg szerződés nem bocsátkozik részletes intézkedésekbe ; itt a legfontosabb közgazdasági kérdéseinkre nézve az elvek állíttatnak fel; felállíttatik a keret, a melyben azon elveket életbe léptetni és érvényesíteni kell. Különösen a főkérdés, a mely körül az egész szerződés forog, a vámterület közösségének megtartása vagy meg nem tartása. Én azt hiszem, hogy valamint ezen kérdésre, ugy azokra nézve, melyek e kérdés következményei, e ház sokkal competensebb ítéletet mondand, mint bármely más testület. Engedelmet kérek, ezen ház valóban közgazdasági és szellemi szegénysége bizon}dtványát adná, ha az enquétet elrendelné. (Balról nagy zaj. Élénk helyeslés Jobbfelöl.) Én tehát a napirenden levő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felöl. Szavazzunk!) SomSSieh Pál; Én magam részéről a javaslatot átalános tárgyalás alapjául elfogadom; részleteire nézve lesznek észrevételeim; különösen arra nézve, a mit Bónis Sámuel barátom felhozott, a dohányra nézve valóban én is szerettem volna azt, ha nem mint monopólium említtetik a törvényjavaslatban. (Nincs ott!) Pap Mór: Tisztelt képviselőház! Nem szándékoztam e tárgyban szólani, nem is gondolva, hogy e felett az átalános vita ma megkezdődik ; annálfogva előre bocsánatot kérek, ha e tárgy feletti eszméimet csak töredékesen adhatom elő. A ház asztalára letett törvényjavaslat felett két kérdés merülhet fel: először , vajon megfelel-e az nemzeti önállásunk- s függetlenségünknek? másodszor , ha vajon annak irányelvei helyesek-e, s nincsennek-e ellentétben anyagi érdekeink fejlesztésével ? Mindkettőre megfelel Magyarország újkori történelme s az ennek tapasztalásán okult gyakorlati értelem : szabad legyen tehát ennek ujmutatására némileg hivatkoznom. Alittatott, miszerint ez első alkalma Magyarországnak, más népekkel kereskedelmi szerződést köthetni : s ez állítás tévessége ösztönzött leginkább ezen felszólalásra; de 261 évnek kellett Magyarország történelméből lefolyni, hogy ismét érintkezzék azon ponttal, melyet több mint harmadfélszáz évvel ezelőtt elfoglalt. Ugyanis az 1606-diki bécsi békekötés utolsó pontjában Bocskay István Alsó- és Felső-Ausztria, a morva és cseh rendekkel ugy egyezett meg, hogy Magyarország és ama tartományok lakosai között, kik a keresztyén hitet követik, szabad legyen a kereskedés, s e szerződés mindkét fél által oly tiszteletben tartassák, mintha az saját országuk és tartományuk által hozatott volna. » Eme béke egyik fő tételéül Bocskay által az köttetett ki, hogy az egyenesen ama tartományok gyűléseinek meghatalmazottjai által írassék alá : s így is lön, a mint azt a törvényeink közé beczikkelyezett béke aláírásai igazolják. Ez tehát, uraim, Magyarország történelmében a második eset, midőn most egy nemzetközi szerződésre lépni módunk és alkalmunk van, csakhogy azon különbséggel, hogy az, mit 1606-ban fegyvereink győzelme vivott ki, jelenleg a fejedelem és nemzet között helyreállott egyetértés, Ausztria és Magyarország jól felfogott érdékeinek átértése, s az előre haladt közértelmiség vívmánya. (Igaz!) Most azon tétel igazolására térek át, vajon a történelem útmutatása nyomán helyes-e azon irány, melyet e törvényjavaslat a közbenső vámsorompók megszüntetése eszméjéhez járulva — mely ugyan 1849 óta befejezett tény, de törvényhozás útján mindeddig elfogadva és szentesítve nem volt — e szerződés alaptételeiben követ ? Ha Magyarország földmivelésének, iparának ! és kereskedelmének árvaságát, mint okozatot, ma-