Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

CXCl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) 179 Azonban van, t. ház, egy más megjegyzésem még ez állításra nézve. Ezen kérdést t. i. ugy fogom föl, t. ház, hogy lehetnek még esetek, hogy nekünk magyaroknak nem is áll érdekünkben a teljes vámszabadság, a tökéletes szabad kereskedés. Van egy iparágunk, a mely nemzeti nagyságunk, függetlenségünk emelésére elkerülhetlen szükséges. Ez a vasproductió. Találkoznék-e, a ki ezen fófontosságu iparágra nézve ki merné már most az absolut szabad kereskedést mondani szemben az általam emiitett nagy érdekkel, a nélkül, hogy nemzeti bűnt nem követne el, miután igen valószínű, hogy a nemzet függetlenségének biztosítására megkívántató ezen egyik iparágat végképen veszélyeztetnők? [Helyeslés a jobb oldalon.) Mintán már beleereszkedtünk a vitába, méltóztassanak megengedni, (Halljuk!) hogy azokra, a miket előbb hallottam, még néhány megjegyzést tegyek. Valóban nevezetes ellenvetést még eddig nem hallottam a szőnyegen forgó törvényjavaslat ellen. Lehetne pedig a tisztelt túlsó oldal álláspontjáról egy nagy ellenvetést tenni ellene, t. i. azt, hogy hazánk közgazdasági önállósága e vám szövetség által eléggé nem biztosíttatik anyagi tekintetben, s kezeink egyik-másik irányban szerfelett megköttetnek. Erre azonban, mivel objectió nem történt, nem akarok felelni; hanem az oly nyomatékosan követelt enquétre nézve azon alázatos nézetet akarom nyilvánítani, hogy ez enquétet én a jelen esetben fontosnak és nélkülözhetlennek nem tartom. T. ház! Én az enquétekben egybehívott szakembereket, a hol tanulhatok tőlök, mindig a legnagyobb örömmel üdvözlöm. De megvallom, szeretem mindig előbb határozott czélját amaz enquéteknek ismerni. Már pedig a jelen esetben, megvallom őszintén, a követelt enquéte czélját nem bírom belátni. Nem vonom kétségbe, hogy vannak egyes tételei ezen különböző szabályoknak. a melyek nem egészen felelnek meg épen a technicai keze lés s az anyagi érdek követeléseinek; de én ebből nem azt következtetem, hogy, mivel mi ezen szövetségi törvényjavaslatot elfogadjuk, a minisztérium keze annyira meg legyen kötve, hogy a sza bályokban absolute semmi változásokat nem tehet. A mi az enquétenek praktikus működését illeti, erős meggyőződésem, hogy először szerfelett hosszú időre terjedne és sok idővesztességgel járna működése; másodszor, hogy ez enquétben itt mellettünk és velünk egyidejűleg egy ugynevezhető nemzetgazdasági eongressus ülésezne, melynek felette bonyodalmas mechanismusa az előttünk fekvő kérdés megoldását csak nehezítené, a helyett hogy könnyíteni bírná; végre még egy súlyos érdekharca kifejlődésére is szolgáltathatnánk okot, a mire pedig most ép legkevésbbé van szükségünk. A mi végre az előttünk fekvő szerződés átalános jellemét és szerkezetét illeti, én is abban a nézetben vagyok, hogy csakugyan általa nevezetes nemzetgazdasági és politikai előnyöket is szerzünk. A többi közt bátor vagyok utalni arra, a mit a kereskedelmi miniszter ur is már kifejezett, hogy ezen vám-szerződés első, valóban internationális jellemű* és alakú kötés, melyet Magyarország azon idő óta köthetett, hogy a Habsburg ház alatt van. (Helyeslés.) Másodszor bizonyos az is, hogy ezzel a szerződéssel befolyást nyerhetünk oly dolgokra, a melyekre, fájdalom, negyedfél száz év óta semmi befolyást sem gyakoroltunk. Végre az is nagyon fontos tekintet, hogy itten egyezményről, alkuról, transactióról van szó, a hol minden szolgálat viszonszolgálatot, minden engedmény viszonengedményt szolgáltat, s épen azért, mert kölcsönös az előny, kétszeres nyereséget és biztositékot nyújt. (Helyeslés.) Mind ezek következtében azon nézetet vagyok bátor kifejezni, miszerint meg vagyok győződve, hogy az előttünk fekvő vámszövetségi törvényjavaslat mind politikai, mind nemzetgazdasági erdekeinknek tökéletesen megfelel, és nem csak hogy nem veszélyezteti befolyásunkat, hanem azt fokozza és erősiti: minek folytán a vámszövetségi törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) BÓniS Sámuel: Tisztelt ház! Megvallom, csodálkozom Kautz Gyula képviselőtársam okoskodásán. 0 érveit, melyeket a törvényjavaslatnak részletes tárgyalás alapjául elfogadása mellett felhozott, tisztán ugy állítja fel, mintha e házban lett volna valaki olyan, ki kétségbe hozta volna, vajon kell-e nékünk vám- és kereskedelmi szövetséget kötni. Ezt senki kétségbe nem vonván. (Zaj) azt hiszem, hogy oly badar ember sem volt e házban, ki az enquéte-bizottságot azért tartotta volna szükségesnek, hogy azon bizottság mondjon majd ítéletet a felett, a mi a nemzetközi jogra tartozik. Kautz Gyula: Én sem mondottam ! BÓniS Sámuel: Ez nem is' volt kérdésbe téve a házban; hanem igenis az, hogy a törvényjavaslatnak vannak oly egyes részei, melyeket csak szakértő — mondom — szakértő felvilágosítás után láthatunk világosan. Ez tagadhatlan, kivált ha nem vagyunk oly szerencsések, hogy mindnyájan oly mély ismerettel bírnánk részleteiben is a kereskedelmi tudományoknak, (Többen : Biz az igaz ! Elég szomorú!) mint az előttem szóló t. képviselő ur : mert engedelmet kérek, tudományát nem vonom kétségbe, azonban jogát minden egyes képviselővel csak egy alapra helyezhetem. Annál fogva, ha felvilágosítás kívántatik olyankor , midőn oly törvény hozásáról van szó, a mely évekre terjed ki, a 2S*