Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

f 78 G8CL ORSZÁGOS ÜLÉS- (Decz. 16. 1867. zik vizsgáljuk meg azokat, hallgassuk meg a szakférfiakat és érdekelteket, az iparosokat, és csak azután határozzunk. Pártolom Várady indítványát. [Elénk helyeslés balfelöl) KautZ Gyula: Nem volt száudékom a szőnyegen forgó kérdés tekintstébenaz átalános vitában részt venni; (Felkiáltások: Hangosabban ! Halljuk! de miután igen tisztelt Tisza Kálmán Debreczen város képviselője által egy oly állítás tétetett, a melynek alaposságát, ugy hiszem, igen könnyen lehet megtámadni, {Halljuk!) kötelességemnek tartom néhány szóval arra vonatkozólag alázatos észrevételemet megtenni. Azt méltóztatott mondani, hogy a szabad kereskedés elvének elismerése és érvényre juttatása csak a mornarchia két része, illetőleg Magyarország és Ausztria közbenső kereskedésében van kilátásba téve; hogy ez által a szabad kereskedés malasztjaiban és jótéteményeiben Magyarország azon mértékben, mint kívánatos volna, nem részesülhet; ellenben kifelé, azaz más államok irányában azon vámtariffa marad érvényben a jelen vámszövetség idejére nézve, mely az osztrák legislatión alapulván, nem a szabad kereskedés elvének elismerésére van fektetve, és az több oly tételeket foglal magában, melyek reánk nézve hátrányosak és kártékonyak. T. ház! legyen szabad erre nézve röviden megemlítenem azt, hogy a ki az osztrák vámlegislatio történetét 1853—54 óta csak a legfelületesebben tanulmányozta is, azon meggyőződésre jutott, hogy az osztrák vámlegislatio, értem kifelé a külföld irányában, korán sem áll már azon a ponton, melyen 1853-ig állott, t. i. a rideg protectio álláspontján. 1853-ban ugyan is nevezetes, mélyen ható változás állott be Ausztria vámtörvényhozásában, és minden elfogulatlanul gondolkozó be fogja vallani azt, hogy igen jelentékeny lépés történt előre azon pályán, mely különösen Magyarország érdekeinek is megfelelőbb, t. i, a szabad kereskedés pályáján. De még inkább hiszem hangsúlyozhatni ez állítást a 1861 óta a törvényhozás terén mutatkozó mozzanatok szempontjából. Méltóztatnak tudni,hogy 186 l-ben,miótaAnglia és Francziaország egymással szerződését megkötve, egész Európa vámtörvényhozásáoak egészen uj aei-áját nyitották meg, és akarva, nem akarva minden többi államot ezen példát követni és előbbre haladni kényszeríttették, közismereti! tény, hogy ezen pillanattól fogva, mert szerencsénkre Ausztriában a magyar státus-férfiaknak is volt márnémibefolyásukezidőbena döntő körökben, a birodalom külvámtariffája tetemes mérséklések és várntételi leszállítások által, nemkülönben az 1862-ki és az 1865-ik év april hó 11-én a német vámegyletbeli egyezmények nyomán annyira módosíttatott és eredeti protectionisticus természetéből annyira kivetkeztetett, hogy egész joggal azt lehet mondani, miszerint Ausztria vámtariffája nem csak nem rideg protectionisticus már, hanem közeljár a szabad kereskedéshez. (Helyislés a jobb oldalon, nagy zaj és ellenmondás a bal oldalon.) Bátor leszek ezen, mint látszik, némelyekre nézve uj állítást adatokkal igazolni. (Halljuk! halljuk ! A bal oldalon: Dehogy is uj!) Egy vámtariffa szabad kereskedési, vagy protectionisticus jellemét minden szakértő egyértelmű meggyőződése szerint az határozza el, hogy milyenek a kiviteli és átszállítási vámdijak. Márpedig a ki a most fönálló birodalmi vámtariffát ismeri, tudni fogja, hogy kivévén a rongyot és hulladékot, a kivitel absolute szabad és vámmentes. Gabonánkat, cerealiánkat, borunkat, fánkat és minden nevezetesebb termékeinket egy krnyi vám nélkül vihetjük ki. (Ugy van! a jobb oldalon. Zaj a bal oldalon.) A mi az átvitelt illeti. . . . (Zaj.) Előre bocsátottam, t. ház, hogy nekem ma legkevesbbé sem volt szándékom felszólalni. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) A mi az átviteli kereskedést illeti,*ez az 1863-ki év közepétől fogva szintén oly szabad, hogy semmiféle külföldi producens vagy kereskedő, ha portékáját az országon — értem az egész birodalmat, mint egészet — átviszi, sehol a legkisebb vámilletéknek nincs alá vetve. Hivatkozom végre a beviteli vámokra , melyek e tekintetben legfontosabbak. Bátran merem itt állítani, hogy az ausztriai beviteli vámtariffa jelenleg sokkal liberálisabb, mintciz olaszországi; továbbá ig-en közel jár a hollandi s a német Zollverein vámtariffáihoz: s csak az angol és a svajezi tariffával nem versenyezhet. De nem ez rám nézve a döntő szempont; ily szempont rám nézve az, hogy ha a beviteli kereskedés vámilletékeit érték-percentekben számítjuk ki, a mint azt a szakemberek szokták tenni: s ekkor azt találjuk, hogy behozatali vámilletékeink jószág értékének 10—18 °/

0-jenéi nem magasabbak. Mindezeknél fogva azt tartom, hogy az ausztriai tariffa , összehasonlittatván a többi európai vámtariffák tételeivel, nem olyan, a mely a szabad kereskedést akadályozná; és igy azt, hogy az a mi érdekeinkkel ellenkező, nem merném állítani. Továbbá bizonyos az is, t. ház, hogy épen azon portékákra, melyek reánk nézve igen fontosak, és nagy mértékben is fogyasztatnak, épen ezekre igen csekély vámok vannak vetve. Döntő végre az is, hogy az egész vámkezelés, a vámmánipulatió tekintetében az ujabb időben kitűnő szakembereknek befolyása alatt oly tetemes javítások foglaltak helyett, hogy versenyezhet a birodalom e tekintetben a liberális Angliával és némely tekintetben a német Zollvereinnel. -