Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-185
10 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10.1867.) szeget, mert ezüst tételeket nem akartam felhozni, és egyébként is ezt csak példaként emlitem fel — 600 millió tőke adósságot képvisel: bekövetkezketik azon idő, hogy az örökös tartományok jónak látják a kamatlábat 5%-ről 4°/ 0-re leszállítani, és miután az események ez idő szerint Europaszerte oly rohanva haladnak, hogy senki egy esztendővel előbb nem képes meghatározni, mi fog történni, megtörténhetik az, hogy a leszállított kamatnak megfelelő tőke fog reánk rovatni, és akkor azon tőke, mely igy 600 milliót tenne, rögtön 750 millióra fogna növekedni. T. ház! ha befolyást engedünk arra, hogy az általunk elvállalt államadósság kamatszelvényeinek adóját nélkülünk és befolyásunk nélkül a birodalmi tanácsban képviselt népek emelhessék : akkor szintén azt idézzük elő, hogy a megszavazott évi járadékok fokozatosan emelkedő tőke fizetésére fognának majdan kötelezni. T. ház! Az államadóssági tőkének elválasztását az osztrák államadósság-októl nem ma mondom ki először. Ha vissza méltóztatnak emlékezni mind az 1867. XH-dik t. ez. meghozatalára, mind a hatvanhetes bizottság tárgyalásaira, mind pedig a 15-ös albizottság tanácskozásaira, látni fogják, hogy én minduntalan és minden alkalommal bátor voltam azt sürgetni. Akkor azon választ nyertem, hogy lehetetlen felosztani az osztrák államadósságot, mert annak 100 és néhány specialitása van, melyeket szerteszét hányni nem lehet. Azonban most azon hir szárnyal, hogy mind ezen szerte-széthányt adósságok unificáltatni fognak. Már, ha én bizonyos tételeket unificálni akarok, elkerülhetlenül szükséges, hogy minden egyes tétel mennyiségét tudjam, és ha valamelyik tételnek egyes mennyiségét tudom, és azt unificálni képes vagyok, azt bizonyosan osztály alá is lehet venni. Azt, hogy ez az osztrák államadósság unificatioja az elvállalás előtt vagy utána történjék, azt Magyarországra nézve lényegesnek nem tartom. Leglényegesebb csak az, a mit ismételve bátor voltam kimondani, határozzuk meg a tőke-összeget, melyet elvállalni készek vagyunk. T. képviselőház ! Azt hiszem, nem is kell említenem, hogy a pénz dolgában kedélyességét nem igen ismer az ember. Én legalább a pénz dolgában kedélyességét nem ismervén, annál inkább nincs kedvem ily érzelgős indokokból tenni valamit : mert mindeddig se a birodalmi tanács tanácskozásaiban, se annak osztályaiban nem tapasztaltam azon rokonszenvet, mely engem nagyobb áldozatra késztessen, mint a milyent saját hazánk és nemzetünk érdekében meghozni czélszerünek tartok, (Helyeslés a bal oldalon.) Ha az államadósság egy részét elvállaljuk, ezt bizonyosan nem azért teszszük, hogy azoknak kedvességet tegyünk, honnan nem rég a „Yerwirkolás" theoriája hangzott, sem pedig azért, hogy azon uraknak kedvében járjunk, kik a 17 év alatt oly készséggel támogattak mindent, mi elnyomásunkra ellenünk történt; hanem teszszük, a mint a jobb oldal is teszi, saját érdekünkben, teszszük, mert azon meggyőződésben élünk, hogy ez lesz talán — mondom, talán — azon legolcsóbb ár, melyen saját állami függetlenségünket megvenni képesek vagyunk. És mivel ez az én meggyőződésem, ezt titokban nem is tartom, hanem hirdetem mindenfelé; és ott, hol választóimmal, vagy a néppel találkozom, soha se történt rajtam, hogy azzal biztattam volna a népet, hogy ime beállván a magyar aera, és felülkerekedvén ez vagy ama párt, kevesebb adót fogtok fizetni, megszűnik a monopólium, vagy hogy hasonló ígéretekkel ámítottam volna ; sőt azt mondottam mindig, hogy a terhek meg fognak maradni a mostani mértékben, de még növekedni is fognak, s a segítséget egyedül az adózás igazságos elosztásában és a jövőbeli productionak növekvésében fogjuk feltalálni. (Elénk helyeslés a ház két oldalán.) így, megfordulván a nép közt, valóban azt mondhatom, hogy ig-en sok józansággal találkoztam mindenfelé, és hogy a nép erre meglehetősen készen is van. Igaz, hogy nem részesültem azon szerencsében, hogy egy aggastyán fejemre tette volna kezét (Élénk derültség) és abból kiugrasztotta volna azon Minervát, mely minden bajainkon egyszerre segitend. T, ház ! a ki a nép között megfordul, ismételve meggyőződhetett arról, hogy talán nincs nemzet a világon, a melyben oly kevés forradalm hajlam mutatkoznék, mint épen a magyarban. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselőháznak mindkét oldalán látok oly férfiakat, kik velem együtt e téren tapasztalatokat gyűjtöttek; és ha nem akart a nemzet zöme erőszakos kitörésekre indulni akkor, midőn az olasz és porosz hadjárat volt, valóban, .én legalább, ugy vagyok meggyőződve, hogy jelenleg, midőn az országgyűlésben nyilatkozhatunk, midőn a municipiumokban szabadon tanácskozi hatunk, midőn a társadalmi téren minden irányban szabad szóval értekezni lehet, midőn a sajtó — bár engem nem egészen kielégitőleg — szabadon mozog, hogy ily viszonyok közt mindenesetre még kevésbbé lenne hajlandó egy nagyobbszerü erőfeszítést pi^óbálni. Én pedig, t. ház! nemzetemre nézve nem tudnék egyhamar nagyobb szerencsétlenséget, mint ha valami idétlen pucs lerontaná azon harczi dicsőséget, mely annyi vérbe és ; áldozatba került. (Elénk helyeslés.) Én ezt csak saját álláspontom jelzésére vol' tam bátor elmondani. És azt tapasztalom, hogy velem együtt ujabb időben mind azon férfiak, kik a tett emberei, vagy legalább azok legnagyobb
