Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-191
158 CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) náltattak magyarországi pénztárakba; hanem^ hogy megvannak-e azon pénztárakban, vagy kivitettek már onnan, és fölhasználtattak-e? ezt nem tudom. Mert ha fölhasználtattak — és meglehet, az osztrák állam javára használtattak föl — akkor minden egyes árvának joga lesz annak idejében követelését megtenni; de követeléseit nem az irányában tenné meg, a kinél a pénz valósággal létezik, hanem Magyarország irányában. Felemlítem továbbá azon összeget, mely összeg alapjául szolgált a 1848-bankibocsátott5és 2 forintosoknak. Hogy az országnak ez iránt méltó követelése van, s ezzel a követeléssel annak idejében előállhat: azt senki sem tagadhatja, mert ez bizonyos czélra volt letéve az ország által. Hogy az a pénz Magyarországban tétetett le, hogy azt a pénzt a magyarországi pénztárakból vitték el, az mindnyájunk tudtára van. (Helyeslés a bal oldalon) Lónyay Menyhért pénzügyért A mi az első pontot illeti, t. i. az árvák pénzeit: tudomásom szerint az árvák pénzeiből jelenleg semmi sem létezik a birodalom másik felének pénzügyi minisztériumának kezelése alatt. A mennyiben ily letételek egyes pénzügyi .hatóságoknál vannak, azok most is a re agyar pénzügyminisztérium kezelése alatt állanak: tehát a fenálló szabályok értelme szerint, melyek szerint a letétek történtek, azok ismét folyóvá tehetők. Azt hiszem, ez megnyugtatásul szolgálhat t. képviselő urnák, A mi a másik kérdést illeti: az előbbi szerkezet 11-dik szakaszában fön van tartva,hogy külön leszámolási bizottságfog kiküldetni,mely a központi pénzügyek követeléseit fogja számításba venni. Hogy mikép lehet majd ezen összeg iránt ott követelést tenni, ez az akkori tárgyalásoknak alkalmával fog megvitattathatni. KaCSkOViCS IgnáCZ: T. ház! A második szakasz negyedik során némi változtatást óhajtanék tenni. Ott ugyanis ezen kifejezés fordul elő: „további változás alá nem eső". Én azt hiszem, a törvényjavaslat szerkesztésénél azon eszme lebegett az alkotók előtt, hogy az ránk nézve ne legyen semmifélekép emelve. De nem látom hetesnek és összefüggésben levőnek a későbbi szakaszokkal, és óhajtanám ekként változtatni: • „többé semmi czim alatt nem emelhető." Megmondom az okát, hogy miért. Czélszertíbb, mert a 4-ik és 9-ik szakaszban vannak oly tételek, melyek szükségkép föltételezik azt, hogy Magyarország tetszésétől függ e kamatok lejebb szállitása ; másodszor ki van fejezve azon eszme is, hogy 150,000 forinttal kevesbedni fog; tehát nem szabad azt mondanunk, hogy változás alá nem eső, mert logice összefügg az a következtetés, hogy naponkint változás alá eshető. Én a reductióról nem akarok szólani, nem is akarok arra tért nyitni; de miután pénzügyminiszter ur maga is tegnap annak lehetőségét elismerte,, hogy Ausztriára bekövetkezhetik oly idő, midőn a reductiót szükségesnek fogják látni, nekünk arról most határozni nem lehet; hanem azok, kik akkor itt fognak ülni, fogják tudni, miként óvják meg magokat azon szerencsétlenség alól, hogy azon teher alatt se a segébyzettek, se a segélyzők jólléte össze ne roskadjon. Ennélfogva tehát csak egyedül a logikai összefüggés tekintetéből akarnám ezt tétetni: „többé semmi czim alatt nem emelhető." Elnök: Dessewffy képviselő ur a negyedik, illetőleg most már a második szakaszra nézve adott be Írásbeli módosítást. Dessewffy OttO: T. ház! Óhajtottam volna, hogy előbb az határoztatnék el, megmarad-e ezen szakasz, vagy elvettetik? mert az utóbbi esetben indítványom nem volna alkalmazható. Ha azonban megmarad ugy, mint eddig javaslatba volt hozva, bátor vagyok tisztelettel kérni, méltóztassék a 4-ik pontra nézve módosításomat felolvastatni. Fentartom magamnak annak indokolását. Csengery Imre jegyző (fölolvassa Dessewffy Ottó módosítását.) Dessewffy OttO: Mindnyájan tudjuk, hogy Dalmatia képviselői jelenleg a birodalmi tanácsban ülnek; és tudjuk azt is, hogy a magyar koronának kétségbe vonhatlan jogánál fogva, ennek nem igy kellene lenni. Nem akarom ezen körülményt felhasználni arra, hogy e felett most vitát idézzek elő, mert az nem volna most idején; de meg vagyok győződve arról is, hogy annak idején a magyar törvényhozás és a magyar kormány a magyar korona e részbeli jogának érvényesítése iránt megteszi a szükséges lépéseket. Nehogy azonban elénk a jelenleg szövegen fekvő törvény megalkotása által akadály gördittessék, bátor vagyok javasolni, hogy a törvényjavaslat ezen kifejezése helyett: „a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok," mely némileg magában foglalja Dalmatia jelenlegi helyzetének a magyar törvényhozás általi elismerését , méltóztassék ugyanazon szavakat használni, melyeket e tekintetben a folyó évi 12-ik törvény használt mindenütt, hol a magyar korona országait meg akarta különböztetni a többi országok és tartományok csoportozatatól, és mely kifejezés a legközelebb tárgyalt hányad iránt hozott törvényben is elfogadtatott, sőt magában ezen törvény bevezető soraiban is használtatott, t. i. ezen kifejezés: „ő felsége többi országai." Ezt használta maga a központi bizottság is, de csak a törvényjavaslat 12-ik szakaszában. Hogy tehát ebből az általam érintett sérelmes következtetés ne vonassák, e kifejezés: „ő felsége többi országai" nem csak ezen szakasznál, hanem mindenütt, hol ezen országokról a törvényben említés tétetik, használandó volna. Hogy tehát ne kéuytelenittessem a t. háznak
