Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 9 egyszersmind tőkéjök biztosítását érhetik el. (Helyeslés a hal oldalon.) Azért azon véleményben vagyok, hogy ha az államadósságok birtokosai az európai fő tőzsdéken a közel múlt 10 év alatt bejegyzett átlagos valódi értéket, biztosított 5% kötvényekben megkapják, nemiebet semmi panaszuk, és így az állam háztartása is rendezve lesz. Méltóztassanak megengedni, hogy egy mellékes észrevételt tehessek igen tisztelt barátaim nóg rádi Szontagh Pál és Török Sándor észrevételeire, a melyeket tegnap hallottam. Mindketten némileg ugy tüntették föl a tőkepénzeseket, mintha tőkepénzes és uzsorás ugyanegy fogalom volna. Bocsánatot kérek a t. képviselőktől, az én fogalmaim e részben eltérők. {Halljuk!) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a tó'ke felhalmozása, és annak kamatbeli jövedelme ugy hull alá az égből, mint a manna; és hogy azért, mert gyorsan és rögtön meggazdagodott emberek pazarolják és szórják a pénzt, a tőkeszerzés dolog és gond nélkül jár. A tőkének megszerzése ép oly komoly, férfias és erőtetésbe kerülő észbeli munkát kivan, mint bármely más munka, melyet nem csupán két kezünkkel teszünk meg. A tőkének megszerzése és megtartása morális erőt követel, t. i. azt, hogy a ki előtt fekszik a készpénzbeli tó'ke, birj on annyi erővel maga fölött, hogy ne ragadtassa el magát azon csábok által, melyeket a készpénz költése minduntalan előtte föltár, hanem birjon elég erővel családjának és magának ily módon szerezni és megtartani a vagyont. De, egyébiránt, méltóztassanak körültekinteni. A civilisatio minél nagyobb fokon áll egy nemzetnél, annál nagyobb azon nemzetnek keblében a tőke felhalmozása. Ha Nyugat-Európát tekintjük: nincs ott napszámos, nincs ott jóravaló cseléd, kinek ne volnának birtokában vagy renték, vagy részvények, vagy más ilyféle tőke-kötvények. Valóban azt kívánnám, vajha hazánkban is oda jutnánk, hogj azon államkötvények, melyeket beruházásokra kikiadni kénytelenek leszünk, hogy azon mindenféle részvények, melyekért a magyar állam garantirozni fog, magyar emberek ládafenekére kerüljenek és ott is maradjanak : akkor azt fogom találni, hogy az ország virágzásnak indult. Megbocsássanak t. barátaim, ha arra, mit az uzsora iránt érintettek volt, szintén bátorkodom még néhány észrevételt tenni. (Halljuk .')Én a pénzt oly portékának tekintem, mint bár mi mást, és valamint senki sem veheti rósz néven azt, ha valaki búzáját és marháját drágábban adja el, mert ugy kél, bár a fogyasztónak drágábban kell azt fizetnie, épen ugy a tőke hasznosítása, ha az erőszakos eljárassál nem párosul, semmi esetre se vehető' uzsorának. Egyébiránt az uzsora ellen két óvszer mutatkozik egyedül: az egyik az, ha az álKÉFV H. íOPLÓ. 186%- VI. lam számos és jó szabályokkal ellátott hitelintézetek alapítását teszi lehetővé, melyekhez az, akinek morális vagy reális hitele van, minden időben fordulhasson, és a honnan kellő kamat mellett a szükséges pénzt megkaphatja ; a másik óvszer szigorú hiteltörvények alkotása, melyek a tőkét minden tekintetben biztosítván, annak beszivárgását és czélszerü elhelyezését lehetővé tegyék. A mellett fognak azonban mindig találkozni és találkoznak mindenütt az egész világon oly emberek, kik se reális, se morális garantíát nyújtani képesek nem lévén, az uzsorának martalékul esnek. Még egyet ajánlok figyelmökbe, t. ház, mit elhallgatnom nem lehet. Az ész és lélek virága, a művészet ott nyer leginkább pártfogást, hol a tőke leginkább van fölhalmozva; a humanistikus intézetek kiválólag azon államokban virágoznak, amelyekben a legtöbb tó'ke van felhalmozva. Azért voltam bátor ezeket elmondani, hogy kitüntessem, miszerint a tőkeszerzője, az állampapiros birtokosa és az uzsorás nem egj és ugyan az. (Tetszés.) Miután, t. ház, tárgyamtól némileg eltértem, megbocsátanak a t. képviselők, ha ahhoz ismét viszszatérek, és előhozom azon harmadik kérdést, mely az államadósságok átvételénél véleményem szerint fő fontossággal bir: (Halljuk!) ez pedig az, hogy ne történhessék meg, hogy azon tőkeösszeg, melyet mi bona fide elvállalunk, akár mi ürügy alatt nagyobb lehessen, mint a mennyit valósággal elvállalni készek volnánk. Ezt pedig máskép elérni nem lehet, mintha a törvényben, ott a hol kiteszszük az általunk fizetendő évjáradékot, kiteszszük az annak megfelelő 5 % tőkét is, és ezt mint magyar államadósságot vállaljuk eí. Minden közös kezelést, minden befolyást az unificatio végrehajtására, holmi ellenőrzését az összes osztrák államadóságoknak, holmi befolyást, melyet netalán épen ezen törvény egyik paragraphusában engedünk a birodalmi tanácsban képviselt népek részére, a szelvényadó emelése és kezelése körül: mondom, minden ily befolyást Magyarország törvényhozásának mellőzni kell, mert ha bármelyikébe beleereszkednénk, a solidaritas némi részét elvállalnék, mit én annyira veszélyesnek tartok, hogy inkább azt volnék bátor nemzetemnek tanácsolni, hogy nagyobb adósságot vegyen át. semhogy az örökös tartományokkal solidaritasba ereszkedjék. (Fölkiáltás jobbfelöl: Mindnyájan !) Annál jobb! Azért is kívánom, hogy határoztassék meg a törvényben a tőke öszszege, mert nyilvános és tudva levő dolog, sőt a törvényjavaslatban magában is meg van említve, hogy az úgynevezett unificatio a kamatok némi reductioját fogja eszközölni; és én,mint előbb kifejtettem, előbbutóbb a kamatok ezen reductioját elkerülhetlennek vélem. Ha már most nem fogjuk kitenni azt, hogy például azon 30 millió — kikerekítem az ösz2