Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-190

CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1867.) 149 Eötvös József kifejezett, hogy alkotmányos szabadság és önállás mellett saját vagyonunk feletti önálló rendelkezés folytán nem csak anyagilag és szellemileg felvirágozhatunk, hanem azon terhet is, melyet elvállalunk, könnyen elviselhetjük. (Ugy van!) Azt mondja Debreezen város érdemes képviselője, hogy ő. mivel nem akar frázisokkal élni, kijelöli azon utat, melyet követendőnek tart: és ez nem más, mint a kamat-reduetió, még pedig oly mértékig , hogy ennek folytán államadóssági évjáradéhunk sokkal kedvezőbb legyen. Nem akarok ezen kényes kérdés részletes elemzésébe bocsátkozni ; én is azt tartom, tisztelt ház, hogy bekovetkezhetik oly időpont a nemzetek életében, midőn egyes terhek annyira felszaporodnak és súlyosodnak, hogy a 1 ényszerú'ség oda viszi a törvényhozást, hogy ezen utolsó eszközhöz is nyúljon; de azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen eszközt csak akkor és csak oly mértékig szabad és lehet alkalmazni, midőn a felvállalt terhek teljesítésére az államnak minden ereje elégtelen és az állam azoknak elviselésére teljesen képtelen, midőn azon meggyőződést szerezte magának a nemzet, hogy erejének minden megfeszítése mellett is kötelezettségének megfelelni egyátalában nem képes. (Ugy van!) Deigazságos és méltányos lett volna-e a minisztérium elj'árása, ha látván, hogy a birodalom másik felében a deficit végleges megszüntetésének elkerülhetlen szükségességéről még nincsenek meggyőződve; midőn hiszik, hogy más eszközök igénybe vételével megküzdenek- a nagy terhekkel : a reductiót erőtetni és a kiegyezés feltételéül kötni akarta volna, mint azt Debreezen város érdemes képviselője kivánja? Részünkről, kik az által kétségkívül kevésbbé szenvedtünk volna, ez bizonyára nem lett volna loyalis és békülékeny eljárás; azt erőtetni annyit tett volna., mint az egyességet lehetetlenné tenni, mi ellenkezik a törvénynyel. (Igaz ! Ugy van !) Beszédének folyamában Debreezen város érdemes képviselője többször hivatkozik arra, hogy az általunk javaslatba hozott egyezmény magában foglalja a solidaritást. Azt hiszem, erre nézve már többen feleltek és kifejtették ezen nézetnek alaptalanságát ; magam részéről is azt tartom, (Halljuk!) hogy azon pontokat, melyekből a solidaritást a tisztelt képviselő kimagyarázza, melyek a birodalom másik felére vonatkoznak, csak azért volt szükséges megemliteni az egyezményben, mert ezen törvényjavaslat a törvény értelme szerint kötött egyezmény, egyezmény két fél között, tehát midőn benne az egyik félnek kötelezettsége megemlittetik, szükséges volt a másik félnek kötelezettségét is megemliteni. Egyébiránt határozottan nyilvánítom, hogy a solidaritásnak eszméjét máskép nem foghatom fel, mint azt tegnap Pest belvárosa nagyérdemű képviselője, DeákFerencz jellemzete; a minisztériumnak sem volt szándéka az egyezmény megkötésénél solidaritás eszméjét kifejezni. (Helyeslés), s az egész szerkezetben nem is foglaltatik semmi olyas, a miből azt kimagyarázni lehetne. Tisza Kálmán t. barátom roszalja az egyezményt azért is, mert nem a tőkéket osztottuk fel, de — mint a törvény rendeli — évjáradékot, változatlan évjáradékot hozunk javaslatba. Tehát itt mi állunk a törvényes téren. De, mint az a vita folyama alatt többször megjegyeztetett, van a törvényjavaslatnak egy, az eredeti szerint 9, a mostani szerkezet szerint 6. pontja, melybjn fen van tartva számunkra az évjáradékot adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőkevisszafizetés által csökkenteni. Nem annyit tesz-e ez, hogy az évjáradéknak megfelelő értékpapírok beváltása és visszaszolgáltatása által megszabadulhatunk részben vagy egészben a terheltetéstől a nélkül, hogy a tőkeelkülönzés által a magán hitelezők érdekeit sérteni kellene, a nélkül, hogy el lenne végkép zárva az ut előttünk, czélszerű hitelmíítétek által saját megszilárdult hitelünk alapján terheinken könnyíteni ? A tegnapi nap tartott beszédében emiitett azon állítását, hogy az államadósság conversiója folytán elvállalandó egy millió az országnak örökös terhe, mitől semmikép se szabadulhat, ezen állítást nem tartom helyesnek, mivel ezen tehertől ép ugy, mint a, többitől, az ország végkép felmentheti magát, mihelyt annyi államkötvényt szolgáltat át, melynek évjáradéka az egy millió évi jövedelmének megfelel. Nem akarok részletesebben bocsátkozni azokba (Halljuk!) miket Komárom város érdemes képviselője elmondott; sőt örvendek azon. hogy kitűnő szorgalommal búvárkodva a multak adatai között, összeállította mindazon követeléseket, melyeket a birodalom másik fele iránt támaszthatunk, visszamenve egész József császár idejéig ; megvallom, hogy ezen igen örvendek, már csak azért is, mert sokan vannak a birodalom másik felében, kik szemünkre vetik a még régibb áldozatokat, melyeket a lajtántuli részek érettünk hoztak, midőn a török járom alól kiszabadítani segitettek, melyek pedig a kamatok kamatjaival tőkésítve a mai napig szép összeget tehetnek. (Derültség.) De, engedje meg a t. képviselő ur, itt ily számításokról szó se lehet: mert kimondá az 1867-ki XXII. t. czikk 45-ik §-a átalában az egész adósságra nézve, hogy ez jogilag bennünket nem kötelez ; tehát ki van mondva az, hogy még az sem kötelez, mi Komárom város érdemes képviselőjének számitása után talán megmarad. Itt egyezségről, politikai indokokból és méltányosság szem-