Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-190
150 CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1867.) pontjából kötendő egyezségről lehet csak szó, mely szerint ezen terhekből annyit kell elvállalnunk, (ügy van! Mozgás a bal oldalon?) Egyébiránt azon számításban is, melyet t. képviselő ur méltóztatott tenni, arra nézve, hogy a birodalom másik fele csak 7 '/, millió előzetes terhet vállalt el, egy kis hiányt látok. A dolog igy áll : (Halljuk!) az összes államadóssági teher kerekszámban, mint azt az előterjesztett egyezményből méltóztattak látni, 145,400,000 frt, az ezüst és papírpénz közti különbséget föl nem véve és már leszállítva a fenálló coupon-adót és sorsjegynyeremények adóját; Komárom város nagyérdemű képviselője azonban, ki — ha nem csalódom — ezen adókat a quotatárgyalások alkalmával, mint a másik fél jövedelmét tekinté, a mostani számitásánál levonta az államadósság; teherből, tehát nem mindig egyenlő alap szerint számit; mivel pedig az egyesség szerint a mi hozzájárulásunk kamat fejében 29,188,000 forintot, a conversió keresztülvitele fejében 1,150,000 frt, öszszesen 30,338,000 frtot tesz, mi a fentebbi összegnek nem egészen 21°/ 0-át teszi, holott annak az adóképességi arány szerint, mely 30 : 7 0%-hez, 43 a /, milliót kellene tenni; tehát az általunk elvállalt államadóssági évjáradék 13 millióval kevesebb, mint az a quótára megállapított arány szerint tenne. A kettőnk közti számitás különbsége abban rejlik, hogy a t. képviselő ur azon közel 24 V 2 millió forintnyi összeget, mely nem a kamatokra, de a kötelezett törlesztésekre esik, a számításból kihagyta. Mikép gazdálkodtatik meg ezen 24 V 2 millió összeg, az nem a mi ügyünk; a fölött egyedül a birodalmi tanács van hivatva határozni; (ügy van!) de a teher mai napig fenáll és annak egy nevezetes része az unificatió folytán is alig gazdálkodható meg. Ugy hiszem, t. ház! a minisztérium elég tanúságát adta annak, hogy azon nehéz felelettel járó kérdésnek megoldásánál minden tekintetben igyekezett az ország érdekeit megvédeni, a nélkül, hogy koczkára tette volna az egyességet, mellőzte volna azon magasabb érdekeket, melyek annak megkötését szükségessé teszik. Kiindulási pontja volt hazánknak a múltnak tapasztalataiból merített adóképessége, és ennek alapján hiszi a minisztérium, hogy az ország, habár némi erőfeszítéssel is, de azt elviselni képes. Hivatkozom azon adatokra, a melyeket a minisztérium az utolsó 6 évről jó eleve nem csak a küldöttséggel, de a t. ház minden tagjával közölt. És ha kezdetben ily nagyobb erőfeszítésre szükség lenne is, meghozhatjuk ezen áldozatot hazánk alkotmányának biztosításáért, önálló pénzügyünkért, azon biztosan bekövetkező szebb jövőért, mely elmaradhatlan, ha fel tudjuk az időt czélszerüen használni, hogy minél előbb eljőjön azon idő, midőn ezen nagy teher is a kifejlett anyagi jobblét folytán könnyen elviselhető lesz. (Elénk helyeslés a jobbon.) Meg vagyok győződve, hogy ezen ut, melyen haladni indultunk, vezet a kivánt czélhoz: minek igazolásául fölhozhatom és jelenthetem at. háznak r hogy tegnap, épen akkor, midőn a középponti tisztelt előadó ur vég beszédét tartá, értesült hivatalosan a minisztérium arról, (Halljuk!) hogy ő felsége többi országainak képviselőháza a tegnapi napon az egyességre vonatkozó mind a három javaslatot elfogadta: el van tehát hárítva azon akadály, a mely az átalános alkotmányosság életbeléptetését, gátolta, a mennyiben a törvény által kikötött feltétel, a birodalmi tanács részéről való hozzájárulás is bekövetkezett; és mivel én részemről semmi indokot a halasztásra nem látok; mivel meg vagyok arról győződve, hogy a jelen körülmények kedvezőbbek, mint talán valaha lehetnek, midőn két egyenjogú és jóakarat által vezérelt fél áll egymással szemben, az őszinte kiegyezés szándékával : semmi alapos indok nem hozható fel arra, hogy ezen kérdésnek vég eldöntését elnapoljuk. (Helyeslés a jobb oldalon) Én azt tartom, tisztelt ház, (Halljuk!) hogy nekünk, kik előtt még annyi a fontos teendő, miután közjogi kérdéseink meg vannak oldva, várnunk nem lehet: mert nem szabad haszon nélkül elvesztegetnünk azt, mi legdrágább, mert visszahozhatlan, az időt; nem szabad elhalasztanunk azt, mi oly ritkán kinálkozik, a jó szerencsét. (Zaj a bal oldalon). S mivel meg vagyok győződve, hogy a jelen körülmények ezen fontos kérdések megoldására legalkalmasabbak; mivel végre meg vagyok győződve, hogy ezen egyezmény az országérdekeivel megegyezik : ennélfogva annak elfogadását ajánlom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb oldalon) Elnök: Következik a törvényjavaslat feletti szavazás. Két részről 40 képviselő iir név szerinti szavazást kivan. (Helyeslés) A kérdés ez : az államadósságok egy részének átvétele tárgyában készült törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja-e a ház vagy nem? Az igenre szavazókat Mihályi jegyző úr fogja jegyezni, a nemre szavazókat Radics Ákos. Csengery Imre jegyző (olvassa aképvisdök névsorát, mely alkalommal : Igennel szavaznak: Almássy György gr., Andrássy Gyula gr., Ármbruszt Péter, Ányos István, Balomiri János, Barinyai József, Bay György, Bánffy Albert, Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze János, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sándor gr., Bezerédj László, Binder Lajos, Binder Mihály, Bittó István^
