Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-190
148 CXC. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 3 867.) a multat, hogy ítélhessünk a jövőre ; de Magyarország, mely épen ezen egyezmények árán jut önálló pénzügyi rendszer megállapításához, az államköltségvetésnek miképen felállítása által teszi le alapfát jövő háztartásának. Azt, lesz-e deficitje ? még most meghatározni alig lehet. De lássuk, mitől fog függni, vajon lesz-e vagy nem lesz-e hazánknak deficitje? Az államháztartásnak ugyanazok szabályai, mint a magán háztartásnak; az anyagi boldogulás és felvirágzás magánosoknál ép ugy, mint a nemzeteknél, állandó, változatlan törvényekhez van kötve, melyeknek a leghatalmasabb nemzetek ép ugy, mint a legkisebb család alája van vetve: ha azokat követi, boldogul; ha ellenök cselekszik, romlás felé siet. (Igaz! Tetszés a jobb oldalon.) Hazánk e tekintetben uj életet kezd, most készül először rendezni háztartását. Mitől függ, fog-e boldogulni, fogja-e a dificitet kikerülni ? Ha szigorúan és állhatatosan ragaszkodni fog azon változatlan igazságokhoz, melyek valamint a magánosokra, ugy a népekre nézve is fenállanak, ez esetben a siker el nem maradhat; ha azok ellen vét, még azon esetben is, ha ma semmi terhe sem volna, anyagi romlásnak indul. (Mozgás a bal oldalon élénk helyeslés a jobh oldalon.) Tehát lesz-e dificit ? (Halljuk !) Meggyőződésem szerint ez egyedül tőlünk függ, (Zaj és ellenmondás a bal oldalon; helyeslés a jobb oldalon) mert épen ezen egyezmények alapján vásárolja meg a szabad cselekvést (Mozgás a bal oldalon), azon megbecsülhetetlen előnyt, melynél fogva saját szerencséjének munkása lehet. (Ugyvan!) Ki mondja az árt csekélynek ? — Én csekélynek nem tartom; de azért hazánkra nézve a legszerencsétlenebb tanácsnak tartanám azt, mit Máramarosmegye egyik képviselője mondott: nem kell biztatni ezen nemzetet. E szomorú tanács ellenében, mely csak a kétség-beesésre vezethet, azt állitom, hogy azon nemzetnek, mely kitünőleg bir azon erénynyel, mely a legnehezebb körülmények közöl is kimenthet, s minek épen az utolsó korszakban adá kitűnő bizonyságát, hogy tűrni, nélkülözni s magasabb czélokért együtt tartani, következetesen és állhatatosan munkálni tud: az oly nemzetnek nem a csüggedést, de a bátor előhaladást kell javasolni. (Helyeslés.) Azon kérdésre, hogy a jövő 1868-dik évben lesz-e deficit, (Halljuk!) felelve, én valószinünek tartom, hogy Magyarországnak az első évben lesz deficitje. Ezen előrelátásból tétetett a szerződésbe a jövő 1868-ki átmeneti év, melynek hiánya, hogy uj kamatterheltetés elkerültessék, államjegyek által lett volna fedezendő; de ezt se a t. ház, se a birodalmi tanács pénzügyi küldöttei nem óhajtván, az utolsó egyezményből kihagyatott. Arról azonban 1 meg vagyok győződve, hogy ha cs"ak csapás nem | éri az országot; ha a bel- és külbéke megőriztetik ; ha az államháztartásban szigorú takarékosságot hozunk be; az adórendszer megállapításánál a szük' séges reformokat létesítjük, s megköveteljük, hogy mindenki vagyon és jövedelem aránya szerint részesüljön az állam terhében; s végre másrészt, ha nem könnyelműen, de meggondolva teszünk hasznos beruházásokat, hogy az anyagi jóllét gyorsan gyarapodhassak ; ha a közlekedési eszközök, hitelintézmények és az iparnevelés előmozdítására, az anyagi felvirágzás ezen főtényezőinek mentül szélesebb mértékben terjesztésére mindent megteszünk ; ha végre nemzetünk elsajátítja azon két tulajdont, melyek közül az egyiket csak részben, a másikat csak kevéssé birja —- értem a kitartó munkásságot és a takarékosságot — : ugy semmi kétségem az iránt, hogy nem csak semmi deficitünk nem lesz, de nem sokára anyagi jóllétünk az alkotmányos szabadság és önállás védelme alatt végtelen gyarapodásra képes. E tekintetben mostani önállásunk első korszakából is már idézhetek egy meggyőző példát. (7Ja/Zjuk!) A pénzügyi kormányzat átvétele után a mimi szterium fo elvül tűzte ki a takarékosságot, s ámbár a miniszteri rendszer e kiadásokat növelte, az első kilencz hónap alatt a költségvetési előszámitás azon tételeinél, melyek a közigazgatásra voltak előszámitva, másfél millió forintot gazdálkodtunk meg. (Elénk tetszés és éljenzés a jobb oldalon.) Továbbá idézem azon körülményt is, hogy az egyes jövedelmi ágaknál behozott hazai kezelés azoknak emelkedését idézte elő. Egyébiránt ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a törvényhozás következetesen meg fogja adni az adók jobb és igazságosabb , de egyszersmind szigorúbb kezelésére nézve a szükséges eszközöket ; ha az adók ezélszerübb rendezése által azok is meg fogják hozni a hazának méltányos és arányos hozzájárulásuk által illetékeiket, kik eddig az adózási rendszer hiányai folytán az adó terheiben csekélyebb mértékben vettek részt; ha egyszer ki lesz mondva és következetesen keresztül vive, hogy az, ki az államot tudva és szándékosan megkárosítja jövedelmeiben, a törvényesen megszavazott adókban, közroszalásra és büntetésre méltó tényt követ el; ha végre nemcsak a pénzügyminiszter, de mindenki, ki a közjövedelemnek biztosítására hatni hivatva van, I egyaránt felelős lesz, felelős lesz az általa okozott í kár megtérítésének terhe alatt: ugy bizonyára nem csak deficitünk nem lesz, de fölöslegre is számithatunk, melyet hasznos beruházásokra fordíthatunk, és rövid idő alatt hivatkozhatunk azon tételnek igazI ságára, melyet t. barátom és minisztertársam báró
