Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-190
CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1867.) 147 gyűlési tanácskozások kezdetén az osztályokban: azt hiszem, hogy az országgyűlés minden tagja teljes tudomásával bir annak, a mit az inditvány értelme szerint a minisztérium jelenleg előterjeszteni képes volna. Ez megnyugtathatja mindazok netaláni aggodalmait, kik e házon kivül, a tett inditvány folytán azt képzelnék, hogy at. ház ily fontos határozathozatal alkalmával a múlt adatainak részleteit és a jövő számításait nem ismeri. Azon eljárást, melyet az elleninditvány tartalmaz, már azért sem lehet czélszerünek tartani, mivel e tárgynál két fél egymással alkudozik, oly ezélból, hogy az elkerülhetetlenül sikerülendő egyesBégnél mindenki saját érdekeit megvédje. Ily alkalommal czélszerü és kíván atos-e, hogy az egyik fél föltárja előszámitását s a jövőre vetett netaláni reményeit? (Ugy van! Helyeslés a jolb oldalon.) Debreczen városa t. képviselője, állításának indokolására, azt mondja : miért ne tehetné ezt a minisztérium, midőn az csakis egynehány napra terjedő időhaladékot okozna? Ezt, megvallom, nem értem. Vagy beéri azzal, ha a minisztérium előszámitását előterjeszti, mind a lehető bevételekre, mind a lehető kiadásokra nézve, s azt mint positivumot elfogadja; tehát teljesen megbízik abban, mit a minisztérium előterjesztene. Ez esetben, az igaz, az egyszerű tudomásvétellel sok idő nem múlnék. Ha ezt ugy értette, akkor annyival inkább megnyughatik a minisztérium által kötött egyességben, mivel a minisztérium ugy van meggyőződve, hogy akiadásoknál való megtakarítások mellett és a jövedelmi források czélszerü berendezése és kezelése mellett rövid idő alatt deficit nem lesz; beérheti azon főbb összegekben megérintett előszámitásokkal, melyeket az országos küldöttség és az osztályok előtt tettem. Vagy, mint hiszem, máskép értette, mi több pártjabeli szónok előadásából is kitűnik : hozzá akar szólani, és mérlegelni a számításokat, meg akar állapodni abban, mire mindenre lehetne czélszerüen költeni; tehát egész budgettárgyalást kivan. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, ez nem kis időnek munkája, s kivált az első budget tárgyalása hosszú időt igenjééi. Tehát vagy megnyugszik a minisztérium évszámításában, mely az osztálytárgyalások alkalmával már közöltetett, s ennélfogva az ujabb közlés felesleges; vagy rendes budget előterjesztését és a feletti megállapodást követel, mi hosszú időt igényel : tehát az indítványa mellett felhozott indok nem áll, (Mozgás a hal oldalon,') kivált ha tekintetbe veszszük, hogy hazánkban alig lesz fontosabb kérdés, mint az első budgetnek megállapitása, mert ebben lesz letéve jövője az összes magyar pénzügyi rendszernek; s talán nem indokolatlan, ha kétségemet bátorkodom kifejezni a fölött, hogy a t. képviselő urnák azon állítása, hogy indítványának elfogadása csak néhány napi időhaladékot okozna, alig fogna teljesülni. (Helyeslés a jobb oldalon.) De engedje meg, ha azt is állitom, hogy indítványának teljesítése merő lehetetlenség. Kívánja, hogy a közös költségek iránt is hivatalos, részletes és okadatolt adatokat terjeszszek^ elő. Megvoltak-e már a delegátióktanácskozásai? Általában lehetséges-e az azoknak összejövetele előtt, mig mind a három egyezmény szentesitetett törvénynyé válik? Ott van az 1867 : XII. törvényczikk 67. §-a, mely az államadósság és kereskedelmi szerződés megkötésével egyidejűleg rendeli el a quota meghatározását: a delegátiók, míg a quota meg nincs határozva, össze sem jöhetnek; mig pedig azok nem határoztak a közös költségekről, addig bizonyára azokról hivatalos, részletes adatokat előterjeszteni merő lehetetlenség. Erezte képviselő ur ezen kivánsága indokolhatlanságát, mivel azt mondj'a: „A két pénzügyminiszter, ha az iránt megegyeztek, úgyis tudni fogja, mennyi lesz a közös költség." Ez igen gyenge feltevés. A delegatiókat oly intézvénynek tartja, hol a küldöttek csak fejőkkel fognak inteni arra, miben a két minisztérium megegyezett; ha ezt igy képzeli valóságban, mire való volt a delegatió intézményétől való idegenkedés? (Ugy van! a jobb oldalon.) Én ellenkezőleg azt hiszem: a delegátiók a közös költségek meghatározására és ezeknél való megtakarítások eszközlésére, de különösen a külviszonyokra való hatás által, életrevaló tényezői lesznek a birodalmi alkotmányos életnek. Engedje meg a t. képviselő ur, ha indítványa ellenében azt állitom, hogy nem csak a minisztérium, de minden egyes tagja ezen háznak, ki komolyan gondolkodott az elvállalandó évjáradékról, ki ennélfogva tisztába akar jönni önmagával az iránt, mit bir el az ország : e tekintetben már határozott véleményt alkothatott magának. A múlt hat év számadásai minden tag között kiosztattak, a minisztérium is előszámitásaitcsak ámult idők adataira fektetheti s legfeljebb a remélhető gyarapodást az adóreformok behozatala után veszi számításba. Az adatok kezeinél lévén, mindenki csinálhat magának előszámitást, szerezhet magának meggyőződést a jövő iránt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisztelt ház ! nagy fontosságú kérdést lett a képviselő ur, (Halljuk !) midőn azt kérdezte a minisztériumtól : lesz-e deficit ? (Halljuk!) Oly államnál, melynek már számos éven keresztül alkalma volt a költségvetés megállapitása folytán lerakni azon alapokat, melyekre az összes pénzügyet'fekteti, s melyeken azt tovább fejleszti, e kérdésre igen egyszerűen felelhetünk: tekintsük 19*
