Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-190

146 CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1867.) mely azt fejezte volna ki, hogy az egyezmény nem a törvény alapján s nem a törvény rendelete szerint köttetett volna meg. A czél, melyet a minisztérium a törvény rendelete szerint eléírni kivánt, más nem lehet, mint hazánk anyagi, érdekének lehető kímélete, saját ereífciick -nárr.bn vétele mellett, a birodalom másik felének lehető megnyugtatásával, az egyességet a két minisztérium között valójában meg is kötni olykép, hogy azt mindkét fél törvényhozása elfogadván, a közös egyesség ő felsége szentesítése alá legyen terjeszthető, és az által meg legyen vetve alapja egy önálló magyar pénzügyi rendszernek, meg legyen szüntetve az érdekek összeütközése, ennélfogva a viszálkodás a két nemzet közt, mi bízonnyárafő biztosítását képezi alkotmányos önállásunknak, melynek védelme alatt megtehetjük hazánkért mind azt, mit anyagi és szellemi felvirágozásáért tennünk szükséges. (Helyeslés a jobb oldalon.) így fogta fel a minisztérium a czélt, melyet el kell érni. A mi a czél elérésére használt eszközöket illeti: mivel a törvény becsületes és őszinte egyességet kivan, más eszközöket, mint melyek ezzel megegyeznek, a minisztérium nem használhatott. Mi az őszinte enge-ztelődés szellemével, de egyszersmind hazánk érdekeinek és anyagi erejének teljes öntudatával készítettük elő a kérdést már régen a deputátiók összejövetele előtt; óvatosan megfontoltuk mind azon eszközöket, melyek a birodalmi terhek könnyítésére vezethetnének. Mind a két minisztérium, szemmel tartva a birodalom érdekeit és az egyesség sikerülésének szükségét, védte saját országának érdekeit őszintén és becsületesen, mint az két lelkiismeretes alkuvó felet megillet. Hogy az egyesség létesítésénél mindig igyekezett alkalmazkodni azon kívánalmak- és óhajtásokhoz, melyeket az ország képviselői kifejeztek, annak világos tanúbizonyságául idézem, hogy a minisztérium az országos küldöttségekkel folytatott értekezések után a már megkötött egyezményt a szerint módositotta; és végre, midőn a két törvényhozás ezen egyezmények előleges tárgyalásába bocsátkozott, mind két részről kifejezett kivánatokhoz képest keletkezett ezen harmadik, jelenben tárgyalás alatt levő egyesség. Ha a minisztérium azon eszközt választja a czél elérésére,- melyet Debreczen város érdemes képviselője javasol, az bizonyára teljesen lehetetlenné teszi az egyességet, sőt még megkísérlését is feleslegessé teszi. Indítványa szerint mi magunk határozzuk meg, saját belátásunk szerint, mi a remélhető biztos jövedelem, mi az általunk óhaj'tott kiadás, és adjuk, időről időre, a másik félnek azt, a mi marad. Mi szükség- van ezen eljárás szerint a két minisztérium közti értekezésre ? mi szükség a két országos küldöttség egymással érintkezésére, sőt a másik törvényhozással kötendő egyességre? Ezen inditvány tehát nem csak a törvényekkel meg nem egyezik, de maga után vonhatná a másik fél beavatkozását annak meghatározásánál, a mi marad: ennélfogva könnyen oly következményekre vezetne, melvek bizonvára se alkotmányos önailásunitkai, se lenetc-' szabad anyagi kifejlődésünkkel és önálló pénzügyrendszerünkkel megegyezhetők nem lennének. Az egyesség ellen felhozatik: miért nem terjesztette elő a minisztérium a jövő évi költségvetést ; és továbbá, hogy mindaddig a ház nem határozhat, míg a jövő évi költségvetés elő nem terjesztetett. Felfogásom szerint ezen kívánság nem czélszerü, lehetetlen, de egészen felesleges is. [Halljuk!) Tudvalevő, hogy minden költségvetésnek elkészitése, még oly államban is, mely már hoszszabb idő óta maga kezeli államháztartását, hoszszabb időt igényel; de nálunk jelenben mindaddig, míg a törvény értelme szerint a delegatiók meg nem választatnak és általok a közös költségek meg nem állapittatnak, a minisztériumnak nem is állhat jogában és hatalmában a költségvetést előterjeszteni. De annak előterjesztése most,midőn arról volna szó, mint a törvény kívánja, hogy nemzet nemzettel lépjen egyességre, azzal a két törvényhozás erősítse meg a végleges egyességet nem is czélszerü. Vajon czélszerüen járna-e el a minisztérium, ha mindazokat, miket a költségvetés alkalmával a jövőre nézve is el kell mondani, a nyilvánosság elé hozná ? Egyébiránt ez teljesen fölösleges is lett volna. E tekintetben hivatkozom arra, hogy e minisztérium ugy az országos küldöttségben, mint a bizottságokban, az országgyűlés minden tagja előtt minden pártkülönbség nélkül, nyiltan előadta mind azon számításokat, a melyek alapján — nézete szerint — a jövő évi költségvetést felállítani lehet. (ügy van!) Hivatkozom e tekintetben Komárom városa t. képviselőjére: nem mondtam-e el számításai mat egész nyíltsággal az országos küldöttség minden tagjának ? és ugyanazt tevém minden osztály előtt különbség nélkül. Hivatkozom t, barátom Bónis Sámuelre, kinek igazságszeretete ismeretes, hogy midőn két osztály volt az ő elnöklete alatt, nem mondtam el-e az egész egyezmény menetét, annak minden részleteit, sőt a számokat is a múltból s a következéseket a jövőre? (Igaz!) Ennélfogva, minthogy tagadhatatlan és senki által kétségbe nem vonatik, hogy a minisztérium az országgyűlési előtanácskozmányok és az országos küldöttségek együttléte alkalmával elmondotta mindazt, minél többet most' sem mondhatna, s minthogy ugyanezt tette a mostani ország-