Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

8 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 10. 1867.) telt ház azon összeget, mely szükségeink fedezésen tul fenmarad, meghatározván, egészben és minden levonás nélkül, felajánljuk az osztrák birodalom népeinek; ha magunk szükségeit a legtakarékosabb szabályok szerint állítjuk össze: azt vélem, megtettünk mindent — de mindent — a mit tennünk szabad volt. Ennél tovább menni azon felelősség tiltja, melylyel a nemzetnek tartozunk. Ha így járunk el, minden okos, politikával és financiákkal foglalkozó egyén azt fogja mondani: számító nemzet vagyunk, és ez nevelni fogja hitelünket. Míg ellenben, ha csak ugy neki hajtunk, mint a nagykorúvá vált ifjú, ki nem is számoltatja gyámját, csakhogy minél előbb szabadon rendelkezhessék : akkor majd nagyobb terhet vállalunk el, mint a mennyi jövedelmünk van, és ez hitelünket előre alá fogja ásni. Ez aggodalmat ébreszti bennem azon eljárásunk, ha a törvényjavaslatot elfogadjuk ugy, a mint jelenleg előttünk fekszik. Ezen aggodalmat csakis az igen tisztelt pénzügyér úr oszlathatja el, s ez aggodalom abban áll, hogy a magyar államháztartást mindjárt deficittel kezdjük meg. Már pedig, ha ezzel inauguráljuk államéletünket, miután tudjuk, I hogy jó remény fejében pénzcalculusokat tenni nem szabad, különös szerencse kedvezése nélkül nem fogunk kibontakozni soha, s a jó reménynyel oda fogunk jutni, hol a deficittel most maga

1 az osztrák állam áll. A második kérdés, melyet e tárgyban szemünk előtt kell tartani, t. ház, szerintem az, hogy ha meghozzuk az áldozatot, vajon elértük-e a czélt, melyet elérni akartunk, azaz oly rendbe hoztuk-e nem csak saját, hanem ő felsége többi országainak pénzviszonyait is, hogy a bilance valahára helyreállhasson, és a milyenben — szerintem — a pénzáljapotoknaklenni kellene? A birodalmi tanács eddigi tanácskozmányaiból és az ottani választmányok tárgyalásából azonban azt vélem tapasztalhatni, sőt maga Becke financzminiszter úr is kijelentette, hogy mindezek daczára a deficit 40 millió fog maradni. Én tehát nem látom a jövőt ugy, hogy az általunk hozott áldozatok az állam-bevételi és kiadási egyensúlyt helyre hozhatnák, mert ha az, a mit mi fizethetünk megerőtetéssel, és a mit az osztrák birodalom népei szintén fizethetnek megeró'tetésökkel, ha az nem elég arra, hogy a fenlévő államadósságok kamatai fedeztessenek : akkor nem látok más módot a baj orvoslására, mint hogy a kamat leszállittasék, mindaddig, míg az egyensúly helyre áll; és ha jól vagyok értesülve, ezt t. pénzügyminiszter úr is ajánlotta; és ha ez mulhatlan szükséges, jobb megtenni mindjárt, mint két-három átnyomorgott finaneziális év után, mégis oda térni vissza, honnan most elindulunk; sha azt nem teszszük, azt fogjuk elérni, hogy a szabadság aerája szintén részese lesz azon mulasztásoknak, a melyeket az absolutismus e tekintetben elkövetett. Azt hiszem, nem állhat se a mi, se a felszabadult birodalmi népeknek érdekében a deficit megörökítése; tudom, t. ház — azaz hajói vagyok értesülve — nem csak a mi t. pénzügyminiszterünk, hanem azon t. férfin is ki, a Lajtántulra — bocsánat! nem akarom e kifejezést használni — ki a birodalmi tanácsban képviselt országoknak jövendő- pénzügyminiszteréül szemeltetett ki hír szerint, dr. Herbst maga is azt nyilvánitá több ízben, hogy ő a íinanciát nem képes másképen rendezni és helyre hozni, csak ugy, ha a kamatleszállítás meg fog történni, de ezt a maga neve alatt nem akarja megtenni, hanem az ebbeli orvoslást más által akarja eleve eszközöltetni. Én, t. ház. miután ország világ tudja, hogy most Ausztria finaneziális cálamitásban van, és hogy annak, hogy ez így van, a magyar birodalom épen nem okozója, azt hiszem, nem fog hiba elkövettetni, ha nyíltan kimondjuk, hogy másképen segíteni — mint a kamatláb leszállítása által —• nem lehet. Mondjuk ki azon összeget, melyet átvállalni s fizetni készek vagyunk az állam háztartásának rendezésére. De vizsgáljuk, t. ház, vajon a kamatlábnak leszállítása oly igazságtalanság-e, mint a minőnek az első perezben mutatkozik ? Az én felfogásain szerint nem. A kik az államkötvények birtokában vannak jelenleg, ezen kötvények legnagyobb részét a névleges érték két harmad, vagy három ötödén vették meg; húzták évek során az egész névleges érték öt, vagy hat százaléknyi kamatját, tehát aránylag a valósággal kifizetett pénzért oly nagy kamatot, melylyel 5%-es tőkénél 20—25, 6%-es 30—35 év alatti törlesztése eo ipso bekövetkezik. Azon körülmény maga, hogy Európa tőzsdéin mindenfelé az osztrák állampapírok 60, 63, sőt néha ez alatt voltak jelezve, ezen körülmény maga azt bizonyítja, hogy a pénzvilág, vagy is inkább az állampapírok birtokosai magok sem becsülték többre azon tőkét, melyet megszereztek, és ennél többet nem is adtak érette; de mivel a baj megvan, megvan pedig a nélkül, hogy a felszabadult népek okozták volna : azért nem látom át, hogy ilyen nagy calamitásában az államnak, midőn legnagyobb erőmegfeszitése mellett sem képes saját iskolái emelésére és anyagi állapotának fejlesztésére tőkéket teremteni, miért ne részesüljenek abban azok is, kik ezen operátio után valódilag kiadott pénzöknek rendes kamatját ez utón is megkaphatják az állam romlása nélkül, mi által