Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 10. 1867.) 7 tisztázása iránt vegyes bizottság kiküldését, a 'további erőszakoskodás meggátlását s az elkövetett károknak megtérítését követelte, a helyhatóságok részéről pedig a szükséges nyomozások mind közigazgatási, mind törvénykezési utón a károk megbecsültetése iránt megtörténtek, a mint ezt Csik szék főkirálybirájának kezemnél levő hivatalos jelentése bizonyítja. Ez az ügy jelen stádiuma: s ez ügyet továbbá is figyelemmel kisérni, s az ottani vidék és községek területe s a lakosok személy- és vagyonbiztossága felett őrködni, az elkövetett károk megtérítését szorgalmazni, a kormány továbbá hivatásának és kötelességének ismeri. (Elénk helyeslés) Antalfy Károly : Belügyminiszter úr válaszával, azon reményben, hogy a tett intézkedés óhajtott eredményre vezetend, megnyugszom. Elnök: Még egy határozati javaslat van beadva. Horváth Lajos jegyző (olvassa Pap Pál határozati javaslatát.) Elnök: E határozati javaslatban vannak oly pontok, melyek a napirenden levő tárgygyal öszszeköttetésben vannak, de vannak ismét olyanok, melyek a napirenddel összeköttetésben nincsenek. Az előbbiek tehát ki fognak nyomatni. (Felkiáltások : Az egészet kérjük kinyomatni!) Csanády Sándor: Kérjük az egésznek kinyomatását, mert a pontokat egymástól elválasztani és szétszedni nem lehet. (Helyeslés.) Elnök : Tehát az egész ki fog nyomatni

1

). Most a napirenden lévő tárgy fog folytattatni. Csengery Imre jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! Bár nézeteimet a szőnyegen forgó tárgy iránt Tisza Kálmán képviselőtársam legnagyobb részt elmondotta : mégis kötelességemnek érzem, a tárgy fontosságánál fogva némi fejtegetésekbe ereszkedni, annál inkább, mert a jobb oldal t. szónokai közül többen — az én felfogásom szerint — nem ugy magyarázták álláspontunkat, a mint én helyesnek tartom. Nem emlékezem, hogy a bal középen találkozott volna a szónokok között csak egy is, a ki oda nyilatkozott volna, hogy az osztrák államadósságokból nem kell elvállalni semmit; sőt inkább , mindegyikünk azt nyilvánította, hogy miután a törvény rendeli, de máskép mentül nagyobb lesz Ausztriának bukása, annál nagyobb mérvben károsodnék Magyarország is , és továbbá a méltányosság szempontjából — már a szabad nemzetek solidaritásánál fogva is — kötelességünknek érezzük az államadósságok egy részét elvállalni. Véleményem szerint tehát a jobb oldal szónokainak alapfeltevése téves : mert itt az átválla*) Lásd az Irományok 170-dik számát. landő összeg mennyiségéről s az átvállalandó adósság mikénti további kezeléséről van szó az én felfogásom szerint; nem pedig arról, vegyünk-e által adósságot vagy ne. Ha e tárgyhoz szólunk , t. képviselőház , az első kérdés, mely előttem felmerül, az, vajon megbirjuk-e a terhet, melyet magunkra vállalunk? s e tekintetben ismét hivatkozom t. barátom Tisza Kálmánra, a ki meggyőződésem szerint a leghelyesebb nézetből indult ki, midőn azt kívánta, hogy terjesztessék mindenekelőtt a ház elé az ország jövedelmének és szükségének kimutatása, mert csak annak tudása után ítélhetjük meg, mit adunk, ha tudjuk azt, hogy mink van, mert olyasmit nem ajánlhatunk fel, a mink nincs. Mindezek következtében egészen máá szempontból indulok ki a quota s egészen más szempontból az államadósságok átveendő részének meghatározásánál. A quotát, melyet fizetni fogunk a közös ügyek költségeinek fedezésére, azt végtére fizetjük saját érdekünkben is : t. i. a külügyi representatiora s az ország védelmi költségeire; de az államadósságok átvállalandó részét nem annyira saját érdekünkben,hanem csak másod, harmadrendű érdekeltségből veszszük át. Átveszszük, mert törvényeink, felirataink kimondották azt, hogy ő felsége többi országai lakosainak jóllétét kívánjuk, kívánjuk azt, hogy az ő akaratjok és hozzájárulásuk nélkül, az absolutismus által contrahalt terhek alatt össze ne roskadjanak s velök együtt a mi jóllétünk is le ne roskadjon. Es így vévén s így fogván fel a dolgot, a kiindulási pont, melyből az államadósság összege, és átalában a vállalandó terhek összege az előttünk fekvő törvényjavaslatokban meghatároztalik, nézetem szerint téves. Ugy látszik, mintha irányadó körökben inkább az lebegett volna szem előtt: miképen kell az osztrák államon segitni minden áron ? nem pedig az: miképen kell az osztrák birodalom népein segitni oly módon, hogy e segítség által Magyarország jövője s állami léte meg ne támadtassék ? Szerintem itt nem az a kérdés, hogy honnan teremtjük elő azon roppant összegeket, melyek az állandó hadsereg fentartására szükségesek, hanem az a kérdés, hogy minél előbb oly honvédelmi szervezetet léptessünk életbe, mely a mostani viszonyoknak leginkább megfelelel s mely az állam bevételeivel öszhangzásban áll. Szerintem nem az a kérdés, mennyi az államadósságok összege, hanem az: hogy ezen adósságból mennyit bir meg Magyarország, miután saját szükségeit és miután a közös ügyekre szükséges quotát fedezte ? és ezt más módon, mint a hogy Tisza Kálmán t. barátom indítványozza, szabatosan és helyesen meghatározni nem lehet. Ha, tisz-