Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 121 mondjam vég pusztulását vonván maga után, az engedékenység perczei is be fognak következni. Nincs szándékomban feleleveniteni azon politikai vitát, melyet két év óta folytatunk, és melynek következése lőn, hogy az önálló, ezelőtt önálló Magyarország beillesztetett az osztrák birodalomba. Azonban közvetve ezen tárgyalásnál is megtámadom ezen politikát. És eleve kénytelen vagyok nyilvánítani azt, miszerint ez volt alapczélzata az osztrák uralkodóház rabbá tételi kísérletének. Meglőn! Az 1867-ki XH-ik törvény czikkben felmutathatja a jelen kormány és az országgyűlés jelen többsége, a jelennek és az utókornak, fényes eredményként, fáradozásainak azon diadalát, hogy hazámnak az 1790, 1827 és 1848. törvények szerint kizárólag egyedül saját országgyűlése általi vér- és vagyonáról! rendelkezését átszolgáltatta más tartományokkali közös intézkedésnek. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Felmutathatja e politikának még fényesebb eredménye gyanánt fáradozásának ama diadalát, hogy Magyarországnak minden királyi esküjével szentesitett, törvényeinkkel biztosított önálló államiságát beillesztette az osztrák birodalomba. Valóban fényes eredmény, dicsteljes eredmény volna ez, uraim, hogy ha ez volna azon törekvés; melyet a mohácsi vész óta a hazánk minden jobbjai magoknak kitűztek, ha ez volna azon törekvés, melyet a bécsi és linczi békekötések, és melyet az 1848-diki dicsteljes önvédelmi harcz megpecsételtek. De én, Isten és ember, nemzetem és a világ előtt ezen törekvést ellenkezőnek vallom nemzetem ezredéves életével; ellenkezőnek vallom a mohácsi vész óta alkotmányunkért küzdött mártírok törekvésével, érzületeivel; és ellenkezőnek vallom, mint már emlitém, hazánk önállását biztosított törvényeinkkel. És a ki azt mondaná, hogy az 1867-ki 12-ik törvényczikk által hazám önállamiságából és annak biztositékaiból feladva nincs, az rajonghat ön agyrémeiben és azt követheti is és hiheti; de reménylem, csakis önmaga hiszi, mikép ő egyedül van hivatva a haza megmentésére, (Ellenmondás a középen) de azt, hogy mikép értették eleink egész le hozzánkig az önálló államiság fentartását, azt aligha érti. Temetkezés ez, uraim, (Elénk ellenmondás az egész jobb oldalon^ helyeslés a szélső bal oldalon) az önálló állami életnek azon temetkezése, melyért pedig nemzetünk által szentekként imádtatnak, századokon keresztül ezen önállamiság fentartására az alkotmányos szabadságért elhullott e hazának minden gyermekei. Fénytelen eredmény, dicstelen diadal ez, KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. vi. uraim ! midőn egy szokásaira, jellemére, természetére ellenkező állam, habár fele részbeniséggel is, beolvasztatik egy másik államba. Visszaesés, uraim! reactio ! Nem én mondom, a jelen jobb oldal legjelesebb szónokainak egyike Somssich Pál t. képvisslőtársam is ezt mondja, 1851-ben az angol forradalomról irt értekezésének 145-ik lapján igy fejezvén ki magát: „E hon ezer év óta alkotmányos kormányzat mellett, mint önálló státus, saját nemzeti életet élt. Ezen alkotmányos nemzeti érzet nem fogyott, de növekedett, s még tévedéseiben is roppant erőt fejtett ki. Kételkedik-e a legegyszerűbb magyar ember azon, hogy minden lépés, mely ezen százados állapotnak megdöntésére irányoztatik, reactio ? Reactio a szó oly értelmében, minőben azt Gruizot veszi, s melyről azt mondja, hogy veszedelmes ellensége a forradalmak után alkudni kezdő rendnek.

ö Kérdem már most a t. kormányt és a t. ház többségét: azon önálló státus élete-e Magyarországnak ez a jeleni, melyet élt? Önálló státusélet-e azon soha nem ismert jelenlegi delegatiós, paritásos, közösügyi élet, az ezer évig itt élt státusélet ellenében? (Derültség jobbról. Helyeslés balról.) Élte-e Magyarország valaha ezen paritásos, delegatiós státus életet ? Ha élte, akkor önök e törekvése nem reactio. De ha élte annak ellenkezőjét, élte azon önálló állami életet, melynek megvédésére a bécsi és linczi béke köttetett, melyért Bocskay és Bethlen küzdöttek, élte azon önálló állami életet, melynek megvédéseért vérzett maga a nemzet 1848-ban: akkor ezen jobb oldal legjelesebb szónoka mondotta ki, hogy az ezzel ellenkező paritásos, delegatiós törekvés reactio, és a forradalmak után alakulni szokott rend legveszedelmesebb ellensége. És miként igaz az, t. képviselők! hogy a következetesség még a külön pártbelieknél is kivívja előbb-utóbb az elismerést: ugy igaz az is, hogy az önmagunkkal ellenkezések mindig megbüntetik magokat : mert ime, észlelvén a felől, miért lehet tehát az, hogy midőn az 1827-ki és 1848-ki törvényekkel biztosított vér, vagyon és kereskedelem feletti kizárólagos országgyűlési rendelkezés átadatik más tartományokkal közös intézkedésnek, mégis fényes eredményről beszélhessenek? ennek magyarázatát ismét Somssich Pál képviselőtársam idézett munkájában a 133-ik lapon leltem meg, midőn azt mondja: „A társadalomnak nagyszerű megrázkódtatása alatt az emberek néha egy átalános, határtalan és botrányos ambitiónak lázába esnek. Elhitetik magokkal, hogy joguk és hatalmok van minden felett rendelkezni s inyök szerint változtatni a világot." Uraim! botrányos és határtalan ambitiónál 16