Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

122 CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 14. 1867.) valóban nem is nevezhetem egyébnek, föláldozni az 1827. és 1848-ki törvények által biztosított kizárólagos országgyűlési rendelkezési jogot és akkor fényes eredményről beszélni be a világba ! {Zaj. Helyeslés.) És csakis az magyarázhatja meg nekem , hogy azért merészkedtek beilleszteni az eddig önálló, független Magyarországot az osztrák birodalomba, mert elhitették magokkal, hogy joguk és hatalmok van minden felett ren­delkezni és inyök szerint változtatni a világot. (Zaj.) És ime, képviselők, itt állunk most az osztrák kormányférfiakiiak második, hazánkat koldussá tenni ezélozó kísérleténél. Tévedne, ki azt hinné, hogy midőn indítvá­nyommal határozott támadást intézek a kormány és a ház többségének politikája ellen, nem ismer­ném helyzetem nehézségét. Tudtam és tudom, hogy minden képviselő­házban a többség a hatalom; s legyen az, mit elrendelt, meggyőződése szerint áldásos, de legyen az bár meggyőződése ellenére, de mégis áldásta­lau, reá szavasza, hogy ez a hazát áldással áraszt­ja el. Még inkább tudom, hogy a többségből alakult parlamenti kormánynak annál inkább önmaga iránti kötelessége elhitetni a világgal azt, hogy a nemzet boldogságára általa választott eszközök egy­úttal oly eszközök, amelyek szintén a boldogságot segitik elő, ha mindjárt azon boldogság elérése végett választott eszközök alatt a nép lelke sírna is a nyomasztó teher miatt fájdalmában. Tudva mindezeket, midőn egyedül önkeb­lem sugalta indítványomra nézve még e házban csekély számú elvrokonaim részéró'Ii támogatást is csak ugy remélhettem, meg lehetnek minden­esetbe győződve a t. képviselők arról, mikép szi­vemben mélyen meg kellett győződve lennem ügyem igazságáról, és meggyőződve még arról is, mikép ez ügyben az 1848-ki törvények helyre­állítására nézve e képviselőház ellenében is nem­zetem nagy összege által gyámolittatom. Es előadva most e véleményemet, mielőtt azt indokolnám, kénytelen vagyok áttérni némely t. képviselők által előadott vélelmekre, melyek részint önindokolásomat támadják, részint pedig, vélelmem­ként, a miniszteri törvényjavaslatot nem helyesen indokolják. T. Kemény Gábor képviselő ur az első, ki szíves volt engem figyelmeztetni, hogy indítvá­nyom nem lehet egyéb népszerüséghajhászat­nál, de vélelmemet tűri a ház és nevetéssel fogadta, s azt is mondja, miként az. hogy én az államadósságokhoz e szót „osztrák" is hozzá tevém, ez csak szójáték lehet. Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ebbeli mondataira nem felelhetek mást, mint azt, hogy viszont én is azt hiszem, hogy fentebbi mondatait csak szójátékképen kí­vánta használni: mert nem teszem fel egyetlen­egy parlamentről is, hogy a haza ily nevezetes kérdésében ugy volna meggyőződve, hogy a ki a többség ellenében indítványt ad be, éspedig ha az bár minél inkább kisebbségben marad, azt a háznak csak tűrni lehet és nevetéssel fogadni; sőt azt hiszem, annál inkább követeli a ház méltósága és jogérzete a megfontolást: mert a ki tűr, az jogot nem ismer, a képviselőház pedig bizonyára minden képviselő jogául tekinti azt, a mit én tettem. És én nem is kívánom meggyőzni a tisztelt képviselő urat ön magam a felől, vajon helyes-e azon szó: osztrák, és helyes-e az én véleményem. Meg fogja nekem engedni Pest Lipótvárosa érdemes képviseló'jeb. Kemény Zsigmond, hogy —igaz, ré­gen— 1848-ban általa szabatosan, röviden és igen jelesen előadott e négy kis tételkéjével remény­lem meggyőzhetni b. Kemény Gábor urat, mert a jobb oldal mostani véleményét kifejező lapjának főszerkeztője teljesen képviselé akkor azt, a mit én most óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) B. Kemény Zsigmond, Pest Lipótvárosa álta­lam igen tisztelt képviselője 1848-ban a „Pesti Hirlap"-ban az osztrák államadósság elvállalása ellen következőleg irt : „Hogyan vállalhatná el Magyarország az ausztriai (tehát osztrák) státus­adósságok bármely csekély részét? A magyar tör­vényhozás megbízásából történt-e ezen adósságok felvétele? (Tetszés.) Vagy magyarországi beruhá­zásokra fordittatnak-e azon adósságok? (Balról i élénken nyilvánuló tetszés) Avagy talán azért kelle­; ne nyakunkba venni az elviselhetlen terhet, mert bizonyos financierek istentelen pénzügyi operatiók I által (Nayy tetszésabal oldnhn, taps, átaldnos derült­> ség) túlterhelték az örökös tartományokat ?" (Tet­| szés • az átalános derültség tartósabb.) Ezek után én b. Kemény Gábor képviselő ; társamat egyébbel nem kivánom meggyőzni. i Azonban, ha az általam igen t. képviselőtár­i sunk, a kinek majd 20 év előtti iratára most hivat­. koztam, s mire nézve enmagam is megismerem, hogy ő ezt azon indokból, mert a politikát az exi­gentiák tudományának tartja , meg is támadhatja, mert majd netalán lapjában, mint remélem, az azelőtti állításai ellenében érveket kívánna felhozni: engedje meg azon reményemet, legalább itt e he­lyen, kifejeznem, hogy én jól tudom, hogy az or­szágok nagy nevezetes lapjai, miként Angolhon­ban a „Times* is, nevezetesen változnak, a közvé­lemény változása szerint; engedje ismételve kife­jezhetnem azon meggyőződésemet, hogy, nem mon­dom egy pár hó, de egy pár év múlva 8 is e sze­rint azon elvek mellett fog ismét állást foglalni,

Next

/
Thumbnails
Contents