Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

120 CLXXXIX. 0KSZÁG0S ÜLÉS. (Decs. 14. 1867.) lyek engem a kérdésben forgó javaslat elfogadására határoztak. Ezek közt első helyet foglal az, hogy én olyan esodaszerü bogárral szemben, mint ez az államadósság, a melynek 20 év alatti fizetése mellett elég alkalmunk vol meggyőződni azon tulajdonságáról, hogy minél tovább s minél inkább fizetjük, annál inkább növekszik, már nyereségnek tartom azt is, hogy ha mi ma határt szabunk további növekedéseinek, s megállíthatjuk kártékony gyarapodásában, melyet az ország vagyonosodására — mindig növekedvén — gyakorolt. Másodszor, minthogy én ezen egyezmény által legdrágább nemzeti existentiánkuak, nemzeti érdekeinknek biztositékát vélem előmozdíthatni; harmadszor, miután a lajtántuli népeknek önkormányzati joguk megnyerésével saját szabadságunk biztositékát látom növekedni — mert én azok közé tartozom, kik azon elvet teljes meggyőződéstől határozottan vallják, miszerint saját szabadságunk csak akkor tekinthető tökéletesen biztosítottnak, ha körülünk minden nemzet szabad lesz —; végre, minthogy én az absolut hatalomhoz visszatérésnek lehetőségét ép azon mértékben látom fogyni, melyben a népek emelkednek az önkormányzat jogalapján: ezen okoknál fogva arra határoztam magamat, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot pártoljam. [Helyeslés. Szavazzunk! Zaj.) Nem akarok, noha feltettem magamban, bővebb refutatiójába ereszkedni a felhozott nézeteknek ]{Zaj. Fölkiáltások: Halljuk!)az előttem másodiknak szólott t. Pap Pál ur azon vélemény-nyilatkozatát azonban szó nélkül nem hagy hatom,hogy ha titkos szavazás alá boesátnók ezen kérdést, bizonyosan a „nemes

a-eknek lenne a tekintetben többségűk, értem: a nemmel szavazóknak. (Derültség.) Szabad legyen megjegyeznem, hogy minket, kik a haza jól megfontolt érdekében itt nyíltan, férfiasan kimondjuk resignatióval azon szavazatunkat, hogy mi igen is a terhesnek ismert államadósságokban részesüléshez akarunk járulni, bizonyosan nem más vezetett, mint hazánk iránti szeretet, és mi valamint nyíltan, ugy titkon is szeretjük a hazát. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj.) Elnök {átengedi elnöki székéi Gajzágó Salamonnak.) Madar'áSZ József (a szószékről) : T. képviselőház ! Magyarország, szeretett hazánk önálló államéletének és egyúttal nemzeti jóllétének megállapítása tekintetéből egyrészt, másrészt a tárgyalás alatt levő miniszteri törvényjavaslatnak, önvéleményem szerint ezek kárhozatos megsemmisítésére vezető tartalma tekintetéből, midőn én is, követve a jobb oldal vezérszónokát, tisztán a méltányosság és a politika szempontjából fogom indokolni a ház asztalára letett indítványomat, megtámadni a miniszteri törvényjavaslatnak, valamint alapját és kiindulási pontját, ugy politikáját is: engedjék meg, hogy hazámnak, az 1848diki szabadságharca alatt elhunyt egyik legjelesebb költőjének, férfi korom sokkal fiatalabb barátjának, Petőfi Sándornak e lángszavaival nyissam meg indokolásomat: „A meddig a történet csillaga Éöpiti a multakba sugarát, A szem, saját kezünkben mindenütt Saját szivünkre czélozó gyükot lát. Ez öngyilkos kéz hányszor sujta ránk ! Isten csodája, hogy még áll hazánk." Midőn a mai politikai működésben önkezünkben e saját szivünkre czélozó gyilkot látom, hogyha győz az ellenemi vélemény, legyen az hazánk szabadságának és nemzeti jóllétének azon eszköze, melyet az Isten csodája az én véleményem ellenére oda fordítson, hogy hazánk önálló állami élete, melyért küzdtem, küzdök és küzdendek, az 1848-ki törvények által biztosított önálló állami életébe térhessen vissza. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Követve a t. jobb oldal vezérszónokát, már én sem fogok, mint azt indítványom is mutatja, számokkal bíbelődni: mert meg vagyok győződve, hogy a méltányosság és a politika nem csak hazámnak és nem csak nemzetemnek, de nemzetem koronájának s fejedelmi székének, sőt az örökös tartományoknak , ő felsége többi országai népeinek jólléte is a miniszteri törvényjavaslat elvetését követeli. Nem egy embernek, nem is egy nemzedéknek, századokon keresztül az osztrák uralkodóház kormányférfiainak, majd alattomosan, majd nyíltan bevallott törekvése volt az, hogy Magyarországot rabbá és koldussá kell tenni; és ezen törekvésnek a külviszonyok kedvező vagy kedvezőtlen alakulásai szerint csak is utai, csak is eszközei változtak ; de a törekvés önmaga le hozzánkig, mindeddig fel nem adatott soha. (Igaz! a nzélsö bal oldalról.) És ha észlelve hazám történelmét, átszenvedem a hon vértanúival nemzetünk hányatott sorsát, vigaszt ad fájó lelkemnek a tudat, hogy nemzetünket aszázados küzdelem között az önálló államiság megmentésében nem csak meg nem ingatta a szenvedés a jog és igazság győzelmének bizalmában, de még a jelennek szenvedéseit sem fajult el az államiság mondott koczkáztatásával le hozzánkig megváltani. Azonban nem tagadhatom meg azon történelmi tényt, miszerint nemzetem jobbjainak lelkületében mély gyökeret vert azon gondolat, hogy Magyarország állami élete és nemzeti jólléte jogilag és tényleg biztosítva nem lesz mindaddig, mig a fonák kormányzati és végelszegényitési rendszer Ausztriának vég elgyengülését, hogy ne