Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

108 CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) vák és alapítványok károsulnak : ez mellőzhető, ha a hiteles számadások alapján a kifizetett menynyiségnek az állam által biztosítása kimondatik. A mi pedig a fenforgó kérdéseket politikai szempontból illeti: én azt tartom, szövetségesek között kötelesség, hogy egymás javát és közös érdekeiket előmozdítsák; és akkor, mikor mint nemzet nemzettel szövetkezünk, kik a mi szövetségeseink, tisztelt ház'? csupán azon egy-két ezer ember-é, a kik érdekeivel a reductio ellenkezik ? vagy pedig ü.z ő felsége többi országaibeli népeknek többi milliói is? a kiken ha végig nézünk, egy része hasonló nyomasztó sorsban van mint mi, más része pedig csak kevéssé van jobban nálunknál; •és ezeknek az érdeke megegyez a mienkkel abban, hogy a segedelem lehető mentül kevesebb hozzájárulással eszközöltessék, és hogy az illetők által a helyzet komolyabban fontolóra vétetvén, ha, mint én hiszem, segélyezésünk daczára is a reductio csakugyan elkerülhetlen : oly expediens használtássék, mely mind két részről való millióknak érdekeit első sorban elégítse ki az egy-két ezernek irányában. Lássuk már most a méltányosságot. Méltányossággal valódilag csak ugy köteleztetünk, ha az viszonoztatik : és ennélfogva megkívánhatjuk, hogy szövetséges társaink a kérdést ugy oldják meg, hogy a kitűzött czél biztosan eléressék és a teher a lehetőségig kevesebb legyen. Ha ezt eszközlendik, igenis a méltányosság meg fogja kívánni, hogy a lehetőségig járuljunk könnyítésükhöz ; és ha azt látom, hogy az eljárás a milliók érdekében állíttatik fel, és a mi legfőbb, a kitűzött czél, szövetségeseinknek a roskadástól megmentése biztosan eléretik: az esetben hajlandó vagyok a nemzet részéről a hozzájárulást azon esetben is megszavazni, ha ez által a magunk budgetjében egy kis deficit támadna is. A jelen javaslat elfogadása mellett igen félek, hogy czélt nem érünk, és ismét elő fog azon logika állni, hogy mivel elválasztathatlan szövetségeseinket terheik alatt összeroskadni nem engedhetjük, nemzetünk ujabban is áldozatot hozni lesz kénytelen. A mi magát a tárgyat illeti, nem untatom tovább a házat; hanem engedje meg hogy egy-két észrevételemet előadhassam. Ismételve hallottam itt az 1848-ik évben történtekből érveket meríteni. Szerintem ez nem helyes, mert az akkori rendkívüli nagyszerű események és felzavart viszonyok a jelen helyzettel össze nem hasonlíthatók. Jelesül többek által vádképen hangsúlyozva említtetett meg, hogy 1848ban az államadósság kérdése megoldathatott volna. A kik ezt állítják, nem figyelnek az akkori helyzetre. A nemzet háromszázados csalódások után, a köz lelkesedés mellett meghozott törvényeknek alig hogy,örvendett, már is megindittattak azok ellen az ellenséges lépések, és miután a nemzet tapasztalta, hogy mig a koronás király az ország érdekében rendelkezik, ugyanazon időben a felzaklatott mozgalmak segélyeztetnek, nagyon természetes, hogy a nemzet közérzülete el volt idegenedve, és nem volt semmi ígéretekhez bizodalm a, és félt, hogy ha elvállalja is a terhet, jogai és törvényei a megtámadások ellen biztosítva nem lesznek. A mi tisztelt Somssich Pál képviselőtársamnak azon válaszát illeti, hogy 48-ban igen is lehetett három nap alatt törvényt hozni, de a következés megmutatta, hogy nem lehetett azokat megtartatni stb. : ennek oka nem a törvény, se annak három nap alatti hozatala volt: mert a mily lelkesedéssel és egy szívvel, lélekkel hozattak azok, ha szintúgy vedel meztettek volna, és egy része a nemzetnek — részint pártviszály, részint büszkeség, de leginkább, mert az úrbéri váltság igéretét az 1848-diki pozsonyi országgyűlésnek nem hitték, hogy a nemzet beváltandja — el nem vált volna : igen hihető, hogy elleneink látván, hogy az egyetértő nemzet lelkesedésével lesz dolguk, el sem kezdték volna a küzdést, de a nemzet egyetértésével párosult lelkesedése ellen semmi esetre se győztek volna. A mi illeti képviselő urnák a békés utón biztosabb siker, és a hadi szerencse változatai között vont párhuzamát : megvallom, nem értem, miként alkalmazható a nemzetnek jelen körülményei között: mert hogy szentesitett törvényeinknek és alkotmányos jogainknak", az annak megtámadói ellen mindig menni kész népünknek fegyveres védelmére szüksége fordulna elő, abból, ha az indítvány elfogadtatik, kivonni nem birom. A mi Pulszky Ferencz képviselőtársamnak azon nyilatkozatát illeti, hogy az állandó hadsereg nem garantia, mert a hatalomé, egyedüli garantia csak a nemzet és szelleme : az első részét nem helyeslem, ha a hadsereg nemzeti kormány kezelése alá jön ; a második tételét helyeslem, és azon esetben, ha szövetségeseink összes népeinknek érdekeit őszintén képviselve, a szabadság, alkotmányosság, szabadelvű testvéries egyetértést tűzik ki zászlójokra, az esetben hiszem, a magunkban létező garaatia kölcsönösen erősödést fog nyerni; ennek alapja azonban csak a bizarom lehet. Mi már elég jelét adjuk áldozatkézségünkáltal a bizalomnak : adják ők az által, hogy ne ellenezzék ezredeinknek itthoni elhelyezését, mert ha katonáink szülőiket és testvéreiket ölelhetik, növekedni fog lelkesedésök a szabadság és alkotmányosság és az őszinte szövetség megvédésére. Pártolom az indítványt. (Helyeslés balfelöl.)