Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) 101 Továbbá a kormány politikájának irányzatára nézve azt tartom, hogy meg kell emlitenem azon tényállást is, hogy micsoda mértékben vannak képviselve a három milliót megközelítő románok. Minthogy a terhek közösen viselendö'k, az igazság követelménye, hogy a hazának jótéteményeiben is kellene részesülniük, azaz nem csak a quota, államadósság s más sok terhekben, hanem azon jogokban s előnyökben is, melyeket a hon más polgárai is élveznek. Kénytelen vagyok fölhozni, hogy bár merre is tekintsek az országban, akár a megyékben, hol mindenütt háttérbe szoritvák a románok, akár itt a grémiumban,nemzetemet képviselve nem látom. Felszólalok még jelesül a szabadságnak Erdélyországban megszorításáról, az ottani terrorizálásról, hol most is verordnungokkal némítják el a lapokat, mint ez közelebbről történt a „(xazeta Transilvaniei" ezimü lappal. Az emiitett irányú politikából származtak a jun. 20-kai leiratok is, melyek Erdélyre nézve kiadattak, melyek által Erdélynek bár feudális országgyűlése egyoldalúkig, az 186 s / 4 erdélyországi gyűlés általhozott törvények, szintén egyoldalulag, hatályon kívül tétetnek, oly módon, hogy a mi alkotmányos kormányunk ezen eljárásában még az alkotmányos formákat sem tartotta meg. Innen a nagy ingerültség Erdélyországban; s hogy milyen közvélemény uralkodik e tekintetben Ausztriának ezen szerencsétlen Irlandjában, melyet a bécsi kormány politikája annyira demoralizált s nyomorgatott, hogy ennek szomorú nyomai még sokára fen lesznek, s mely gyászos politika, most megfordítva , a magyar nemzettel szemben űzetik, j az ottani közvéleményt, mondom, nem szűk- ! séges fölemlítenem, hiszen a kormánynak ott '< van királyi biztosa, ki arról, ha akar, tehet | lelkiismeretes jelentést. Ha tekintetbe veszem más ; részről a velünk való bánásmódot — hogy az, a ; mi magyar testvéreinknél erény, kitűnő nagy erény, a nemzeti szeretet, az nálunk [bűnül ro- ! vatik föl —ehhez járulván a renegátok kegyelése, vagy is hogy csak olyanok alkalmaztatnak hivatalokba, kik nemzetiségöket vagy megtagadják, vagy pedig annak érdekében szót nem emelnek — lehetlen, hogy fájdalmasan föl ne szólaljak. ! T. ház! számos okaim volnának még, elmondhatnék igen sokat annak bebizonyítására, i bogy a kormány milyen politikát követ; de ugy hiszem, hogy elegendő lesz ez is. Ez azon érzete az elnyomatásnak, mely annál fájdalmasabb, mert a jog el van ismerve és kikiáltva, ugyan akkor, midőn egyszersmind megsértetik; ez azon öntudata az igazságtalanságnak, melyet tűrni kénytelenek vagyunk az igazság rovására; ez az végre, a mi a románok panaszait megfejti és resistentiájokat igazolja. Ezeket kénytelen voltam a t. ház figyelmébe '; ajánlani, miután a t. cultusminiszter ur olyan | nyilatkozatot, oly nagy horderejű allusiot tett, ' és ezekkel kapcsolatban egyszersmind a t. ház elé j hozni s felemlíteni a nemzetiségi kérdés elintizéj sének s illetőleg halaszgatásának tárgyában panaszomat annál is inkább , mivel nem csak választóimtól, hanem más ajkú honpolgároktól számos felhívást és megkeresést kaptam, hogy a t. ház előtt szólaljak fel és sürgessem azon mind a ház, mind pedig a kormány által nagy fontosságúnak nyíltan elismert nemzetiségi kérdés elintézését. Két éve már elmúlt, hogy a t. ház együtt ül, s ezen hosszú idő folyama alatt a t. képviselőház egyebet alig tett, mint hogy a telhetetlen Molochnak torkát tömte, a mint jelenleg is az államadósság iránti törvényjavaslattal, mig a nép, mely véres verítékével tartja fen a hont, a nép, mely fiai éltének legszebb éveit áldozza fel a hon oltárára, a nép, mondom, még mindeddig semmi kön} rnyebbülést nem lát, daczára annak, hogy már 1861-ben az országgyűlés feloszlatása alkalmával Tisza Kálmán t. képviselőtársunk által a nép érdekében, továbbá a vallási és nemzetiségi ügy érdekében tett ismeretes indítványa határozattá emeltetett. Mit tett azóta e tekintetben a t. ház ? Épen semmit; pedig azt hiszem — különösen az utóbbi kérdésre vonatkozólag — hogy mindnyájunk érdekében fekszik, hogy jó egyetértésben s testvériségben éljünk. A haza közös érdeke épen oly szent előttem, mint bármelyik magyar nemzetiségű társam előtt, s nem engedem meg senkinek s a t. ház se tegye fel rólam s elvrokonaimról, hogy roszabb polgárai volnánk e hazának, mint bárki más. Nem recriminatiók ezek, miket elmondottam, hanem a fájdalom hangjai oly egyéntől, kinek politikai hite, meggyőződése van; meggyőződésem pedig — elütőleg a t. cultusminiszter ur politikai azon meggyőződésétől, mely egy ismeretes német könyvbe van letéve, elütőleg azon politikai nézeteitől, melyeket a nemzetiségi kérdés ügyében egy kis brochurebe foglalt , s melyben minden egyéb megvan , csak a kérdés megoldása nincs — benső megyőződésem az: hogy a magyar és román nemzetnek azon helyen, melyet elfoglalnak, providentialis közös missioja van ; erős hitem az: hogy ha a fátum azt akarná, hogy e két nemzet fiai még egyszer testvéri vérbe mártsák kezeiket, azután is az érdekközösség kényszerítené őket, hogy kibéküljenek s testvériségben éljenek. A mi pedig a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot illeti : mind két részről hallottam sok.
