Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

102 CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) szép, ékes beszédet: a jobb oldalról csak kiválólag a kénytelenséget, egyéb argumentumot pedig nem igen hallottam hangsúlyozni; a bal oldalról pedig s különösen Komárom városnak igen érdemes képviselője részéről oly érveket hallottam, melyek reám s mindenkire meggyőzőleg hatottak; mindazonáltal én e törvényjavaslat további megvitatásába nem bocsátkozhatom azért, mert meggyőződésemnél fogva semmi dualisticus elvből kifolyó törvényre szavazatomat adni soha nem fogom. (Zaj.) Huszár István: Nem tartom fölöslegesnek, sőt szükséges talán, hogy e jelen nagy fontosságú kérdésben a véleménykülönbség mindenféle formában tisztázva legyen. Mert meg vagyok győződve, hogy ha másként sem parancsolná helyzetünk, a jelen esetben mindnyájan, pártkülönbség nélkül, szívesen elfogadnék azt. a mit igen tisztelt képviselőtársam Madarász indítványozott. Mert mindnyáján tudjuk, hogy nem mi vettük fel, annál kevésbbé költöttük el ezen összeget; sőt tudjuk azt is, hogy ezen összeg egy része ellenünk használtatott. Szomorú körülmény azonban, de az is tény, hogy azokat, kik a bajt előidézték, megszámoltatnunk sem lehet; és ma alkotmányos, velünk ugyanazon érdekű, nemzetekkel vagyunk alkuban, kik szintén ártatlanok, és velünk együtt csak fizetni fogják az absolut kormány által felkölcsönözött és el is költött tartozásokat. Ha tehát paritást követelünk egy részről, nagyon méltányos, sőt igazságos, saját érdekünkben pedig szükséges, hogy veszni ne hagyjuk azon népeket, kik a tett szerződések alapján jó és bal sorsban osztozni fognak velünk. Tagad katlanul nehéz viszonyok között vagyunk : egy hosszú évek során át kizsarolt gazdaságot vettünk át tőke, felszerelés nélkül, teli adósságokkal; és ez nehezítette a kiegyenlítést, ez nehezíti ma pártunk helyzetét. Régi öröklött bajok tehát, és nem a kiegyenlítés, nem mi vagyunk okai, hogy az adót rögtön leszállitani nem lehet, és nem vagyunk oly szerencsés helyzetben, hogy rögtön tehessünk kézzelfogható könnyítéseket. De azért a nehéz helyzetet is könnyíteni, ugyanazon czélhoz többféle utakon is eljutni lehet: s ez feladatunk, feladata különösen a kormánynak a jobblét előmozdításával a réven visszaszerezni azt, mit a vámon elfizetni kénytelenek vagyunk. Én legalább részemről nem szeretném gazdaságunkat azzal megindítani, hogy szellemi és anyagi hitelemet Európa előtt tönkre tegyem: mert ma már nem pénz többé, hanem a hitel a tényező. Hitel nélkül nem érvényesíthette volna a kor nagyszerű találmányait, nem tehetnénk mi sem anyagi érdekeink előmozdítására elkerülhetlenül szükséges beruházásokat. Nem szabad tehát saját önmagunk érdekében is megölni a tényező erőt. Azért is nem csak méltányosság, de, a fenálló körülmények közt, számítás alapján is czélszerünek találom a javaslatot. És megvallom, nem tartok attól se, a mi mondatott, hogy a nép szavazatomat rósz néven veszi: mert a mióta én is nép, és adófizető nép vagyok, a népnek feltenni rólam nem lehet, hogy az ő érdekét, mely egyszersmind saját érdekem, más, bármiféle érdekeknek alárendeljem, mert tudja azt jól a nép, hogy az adót birtokomhoz aránylag én is fizetni fogom. (Helyeslés jobb felöl.) Bobory Károly : Eszméimet az eddigi szónokoknál csak részben, s töredékesen találtam fel, s vannak a tárgyhoz magából a törvényből teendő némi felvilágosításaim : minélfogva a tárgy fontossága tekintetéből kötelességemnek tartom rövid időre igénybe venni a tisztelt ház figyelmét. Mindnyájan s maga a törvény is elismeri, hogy az osztrák államadósságok jogilag Magyarországot nem terhelik, s a törvény azok elvállalása egyedüli alapjául állítja, a méltányosságot az örökös tartományok népei iránt. Egyedüli alapjául, mondom, s ennélfogva visszautasítom azokat, kik egyrészről kénytelenséget, másrészről az elvállalásból veendő hasznát az országnak emiitvén indokul, magában a törvényben felállított nemes indokot és annak erkölcsi érdemét elhomályosítják. Ugyanis : ha kénytelenség, mi végre szándékoltatik az önkéntes megajánlás? Én —és ugy hiszem, minden nemes természet — ugy vagyok alkotva, hogy a hol tennem kell kényszerüleg, annál kevésbbé teszem önkéntesen. A haszon, az előnyök Magyarországra még lesznek-e, kérdés. Méltányosság* tehát a tettigéret alapja; de a méltányosság fogalma különböző. Én a méltányosságra nézve axiómának tartom, hogy annak mértékét meghatározni, egyedül azt illeti, ki a méltányosságot teszi, nem azt, kinek tétetik. Mert ha egyezéstől függ, már nem méltányosság, hanem kényszerűség. Ennélfogva maga a közösügyi törvény, a kiegyezésnek ezen nagy okmánya, ámbár megemliti az egyezkedést, de a 68. §-ban azt mondja : „Magában értetődik, hogy ha és a mennyiben az 58—6 7. §§-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak." Tehát se a kiegyezés nagy müvének feltételéül az államadósságok elvállalását nem teszi, se, ámbár megemlít évi járulékot, legyen-e az tőketörlesztésben vagy kamatban, kezdődjék-e már 1868. évi januárius 1-ejével, vagy mikor, meg nem^ határozza. S ez a felelet tisztelt