Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
-98 CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. fDecz. 13. 1867.) Én a solidaritást nem értem máskép, mint ha •az világosan ki van téve; én solidaritást még a quotában sem látok. Hol határozott számokkal van kimondva, ennyitfizet Magyarország, ennyit őfelsége többi országai, ott solidaritásról szó sem lehet; mindenik fél megfizeti a maga részét és egyik a másik illetőségeért nem felelős. Ha a törvény solidaritást akart volna megállapitani. akkor nem azt mondta volna ki, hogy Ma- í gyarország az államadósságok terheinek viselésé- ! hez ennyivel, ő felsége többi országai pedig ennyivel fognak évenkint járulni; hanem azt kellett volna a legelső §-ban mindjárt kifejezni, hogy az osztrák birodalom adósságaiért Magyarország kezeskedik : ez volna azután solidaritás. (H< lyeslés a jobb oldaton.) Azon szakaszok, melyekre Tisza Kálmán t. képviselőtársam hivatkozik : először, hogy az egyezményben nem csak az van kötelezőleg kimondva, mit fog Magyarország fizetni, hanem az is meg van emlitve, mit fognak ő felsége többi országai fizetni; a másik czikkben pedig kimondatik, hogy ezen sommából ennyi fordítandó a kamatok fedezésére, ennyi a tőkék törlesztésére, ennyi ismét azon kamatok fizetésére, melyeknek tőkei Magyarország kincstári birtokaira vannak betáblázva.- ezek nem solidaritás tekintetéből vétettek fel, hanem azért, hogy az 1867. évi 12-ik törvényczikk azon egyik czéljának elég tétessék, mely szerint Magyarország ezen áldozatot és fizetéseket az osztrák adósságok segedelmére kivánja fordíttatni. Ezen czélból joga van Magyarországnak mind kormánya, mind törvényhozása által befolyást, sőt ellenőrködést gyakorolni, hogy az általa nyújtandó tetemes áldozat valóban azon czélokra fordittassék is, melyek elérésére ajánltatik. Azt mondta még t. képviselő ur: Ausztria adósságai oly nagyok és roppantak, hogy ugy is elviselhetlenek; sokkal becsületesebb, sokkal helyesebb politika lett volna mindjárt előre kimondani, hogy mi ugyan tenni kívánunk, a mennyit lehet, de nem birván el ily nagy terheket, becsületes reductiot kellett volna indítványozni. Elismerem, hogy ha egy magán ember szerencsétlenség által jött oly helyzetbe, hogy tartozásának nem tud eleget tenni, nem marad részéről más hátra, mint ily nyilatkozatot tenni. Elismerem azt is, hogy államokjöhetnek szerencsétlenségek folytán oly helyzetbe, hol lehetetlen kötelességeiknek eleget tenni. De azt nem ismerem el, hogy akár becsületesebb, akár helyessebb politika lett volna mindjárt kezdetben reductiot indítványozni oly országnak, mely ma kezdi meg saját gazdaságát, melynek annyi investitióra van szükísége, és melynek annyiszor kell még hitelét igénybe venni. (Helyeslés a & jobb oldalon.) Azután, t. képviselőház, a reductio a mai időben nem is olyan könnyű, mint 60 év előtt volt. Akkor kiknek kezében voltak a statuskötelezv évények ? Nagyobb tőzsérek, nagyobb birtokosok és főleg gazdag emberek kezében; ma azonban ne m csak az udvaronczok birják az állampapirokot, nem csak gazdag bankárok kezében vannak azok, kik rendesen jókor túladnak rajtok; hanem az árvák és özvegyek fillérei, az árvapénzek, a nyilvános alapítványok és a nyugdíj-intézeteknek pénzei ezekben fekszenek, szóval az utolsó szatócsok, a kis kereskedők, mesteremberek szokták ma belefektetni ily papírokba megtakaritott filléreiket, hogy azokból biztosithassák öreg napjaikat. (Elénk helyeslés a középen.) Ezek irányában a reductio nem'oly könynyü kérdés. ha nem volna is a külföld, mely ebben mintegy ezermillió forinttal van érdekelve, és mely ezen érdekeit érvényesiteni bizonyosan tudni fogja. (Helyeslés.) Ha az adósságoknak tőkéi osztatnának meg, monda a t. képviselő ur, akkor értené, hogy nagyobb áldozatot is vállaljunk el és kizárólag magunk gondoskodjunk terheink törlesztéseiről. Az egyezkedéseknél sokszor megtörténik, hogy nem lehet valamit egyenesen kimondani; azonban a kik ebben találják Magyarország jövőjének biztosításét vagy jobbvoltát, méltóztassanak a 9-ik szakaszt megolvasni: hisz abban benne van, hogy ha annyi államkötelezvényt bír Magyarország megvásárolni, melynek kamatjai megfelelnek az évi járuléknak, akkor ezen járuléknak további fizetése önmagában megszűnik; és én nem is kétlem, hogy lesz azon idő, ha Isten békével és eg3 r etértéssel megáld bennünket, lesz azon idő, midőn saját megszilárdult hitelünkre fogunk olcsóbb kölcsönöket fölvenni, hogy e terhesebb kötelezettségünk alól végkép megszabadulhassunk. Mindezeken felül azonban, t. képviselőház, van előttem két döntő ok, melynél fogva a törvényjavaslatot most elfogadni érdekünkben áll. Az egyik az, mert ezen kérdés, ha ma elodáztatik, hitem szerint mindig mérgesebben fog felmerülni és nem csak Ausztria népeit, de Európa műveltebb részének népeit is föl fogja ellenünk ingerelni, mert azoknak érdekeit sértik az ily halogatások. Ez az első. A másik ok pedig az, mert bárhogy járt volna is el az országos küldöttség, meggyőződésem szerint kevesebb áldozattal Magyarország alkotmányos függetlenségét ki nem vívhatta volna. Azt kérdezték a túlsó oldalról, hol van az a szabadság ? Magvai vannak kezeink közt, részint elvetve már, részint még elvetendők. Vessük el azokat, védjük gyönge csemetéit, ápoljuk, növeljük azokat, hogy legyen belőlök fa, melynek árnyékában Magyarország alkotmányos népei biz-
