Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
CLXXXVni. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) 97 rendszer fog az országba behozatni, akkor, ha kezdetben hiányokkal kell is küzdeni, nem sokára képes lesz oly állapotra jutni, melyben nem csak ezen terheket elviselheti, hanem megtakarításaiból még czélszerü investitiókat is létesíthet. Megerősítette a bizottságot e nézetében a pénzügyminiszternek a kormány nevében tett előadása, mely által felvilágosítva lön, hogy czélszerü gazdálkodás, takarékosság, munkásság és becsületes kezelés által Magyarország az első évben igen is deficittel fog küzdeni, de már 1869-ben, mint ez a törvényben világosan ki van fejezve, deficit többé lenni nem fog. Erre azt mondja t. barátom, hogy ennek kimutatása igen könnyű lenne: mutassa elő a pénzügyminiszter ur a jövő évnek költségvetéseit, a budgetet. Tisza Kálmán: Nem azt mondtam. SomSSich Pál: Bocsánat, ezt tetszett mondani. Ha ezen számításokból az fog kitűnni, hogy Magyarországnak szükségei fedezve vannak és Magyarországnak investióira a szükséges összegek fönmaradnak, akkor annyit, a mennyi fönmarad, de csak is annyit szabad Ausztria fölsegélésére oda ajánlaui. Ennyi mondatott; én legalább igy fogtam föl a t. képviselő ur nyilatkozatát. {Helyeslés a jobb oldalon.) Ez, t. ház, vélekedésem szerint hiba volna. Vagy azt hiszi valaki, hogy egyezkedéseknél czélszerü, helyes eljárás volna kitárni a jövendő reményeit, rózsa színben tüntetni fel Magyarország jövőjét akkor, épen akkor, midőn ott tul a Lajtán jajveszékelnek a sok deficit miatt és összeroskadással rémitik önmagokat? Véleményem szerint ez helyes politika nem lenne. A pénzügyminiszter igen jól tette, midőn az egyezkedés alatt egyedül a multat tekintette, a jövőt pedig a számításban nem adta elő, hanem fentartotta magunknak, hazánk számára. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Megtartotta azért, hogy ezen forrásainkból ne csak támadható hiányainkat fedezhessük, hanem megtakaríthassuk az ország beruházására szükségelt összegeket is; de mindezt föltárni nem akarta, józan politikával nem is akarhatta. (Elénk helyedés a jobb oldalún.) Az, hogy a kormány ily nyilatkozatában at. képviselőház megnyugszik-e, vagy nem, az már azután a bizalom kérdése. A bizottság a minisztériumnak alapos előterjesztésében bizván, atörvénynek elfogadását ajánlotta. Hogy ha a t. képviselőház hasonló bizalommal viseltetik a kormány iránt, meg fogja szavazni az ajánlott törvényt és a felelősséget a kivitelre nézve a kormányra fogja bizni; ha nem viseltetik bizalommal irányában, akkor elveti a törvényjavaslatot, de akkor a kivitel felelősségét önmagára veszi. (Igaz !) KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /,. vi. Az országos bizottságnak, mint mondám, bizalma volt és vele nekem is van a jelen kormányban, és hiszem, hogy ha e nehéz kérdésen keresztül hatolunk, takarékos, gondos, czélszerü, óvatos és munkás eljárás mellett, nem csak meg fogjuk birni az elvállalt nagy összeget, hanem még meg is takaríthatunk annyit, mennyivel egy jobb gazdaságot kezdve, hazánk fölvirágzásának szilárdabb alapját megvethetjük. E meggyőződésemben nem ingathattak meg azon számitások, a melyeket t. barátom Komárom városa érdemes követe felhozott, mert azoknak e helyen, e kérdés megoldására döntő hatásuk nincs: mert ott, hol a törvény világosan kimondja, hogy nem vagyunk kötelesek, ott computusnak helye nem lehet; és hol a törvény azt rendeli, hogy nem a számításokból kijövő összegekkel, hanem annyi : val kivánunk segíteni, a mennyivel saját megrontásunk nélkül a méltányosság alapján ezt tenni képesek vagyunk, ott, ismétlem, computusnak helye nincs; hanem egy határozott összeget kell megállapítani : s ennek mértéke nem lehet más, mint a politikai szükséglet egy részről, a lehetségi képesség más részről. Azt monda t. barátom Komárom városa érdemes képviselője, hogy ha a két bizottság egymással előbb külön értekezett volna és az egyezkedést azután terjesztette volna elő a minisztérium, akkor az talán kedvezőbb eredményű lett volna Magyarországra nézve. Megvallom, ezen előadása engem igen meglepett. 0 volt épen az, ki az utasításra hivatkozva, egyátalán az adósságok kérdése iránt még csak a vélemény adását is perhorrescálta, és azt állította, hogy az országos küldöttségnek nincs egyébre joga, mint előértekezésre. Ghyczy Kálmán: Most is azt mondom! SomSSich Pál: Midőn az országos küldöttségek ily értekezletre 5—5 tagú albizottságot bíztak meg, ő csak is ezen óvás mellett fogadta el a kiküldetést, és világosan kikötötte, hogy ott végzés vagy határozat ne mondassék ki. Én tehát t. barátom nyilatkozatát most nem értem: mert azt nem állithatja, hogy előző értekezés nem volt, mert önmaga is részt vett ilyenben; ha pedig azt kívánta volna mondani, hogy az albizottságnak véleményt is kellett volna kimondani, akkor önmagával jönne ellenkezésbe, mivel erre a bizottságot feljogosítottnak sem tartotta. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezek szerint, valamint a miniszterelnök urnák adott válasza első részét helyeslem, ugy annak második felét a tények állásával megegyeztetni nem birom. Tisza Kálmán t. képviselőtársam felemlítette a solidaritást, és azt mondotta, hogy ezen törvény által az ellen sem leszünk biztosítva, hogy majd egykor a solidaris kötelezettségbe bele ne vonassunk. 13
