Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

94 CLXXXVHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1S67.) annyival inkább nem kezdeményezhetjük ezen uj egyezményt, mert a mostan tárgyalás alatti egyezménynek ezen ház által történő elvetése után a mostani kormány megszűnt. Én tehát azt állítom — és azt hiszem, hogy t. képviselő úr is, ki az alkotmányosságnak bajnoka s alkotmányos kormányt kívánt, szintén igy fogja fel a kérdést — ha a t. ház az ellenzék által tett inditványt elfogadja, mi, természetesen, lelépünk, mely esetben az ellenzék fog helyünkbe lépni, annak lesz tehát kötelessége az uj egyezményt megkötni. Kérdem, hiszi-e őszintén, hogy képes lesz jobb, az r országra nézve üdvösebb egyezményt kötni ? (Élénk helyeslés a középen.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Ez a kérdés! Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: De ez esetben is nem a küldöttségek, de a törvény határozott rendelete szerint, az akkori kormány, a két minisztérium feladata, az egyezményt nem csak előkészíteni, de meg is kötni. Ennélfogva, ha az általunk ajánlott egyezmény kisebbségben marad, fogadja el annak felelősségét is a kisebbség, mely többséggé lesz, vállalja magára a felelősség azon terhét, mely ezen egyezmény el nem fogadásából ered. (Élénk helyeslés a középen.) Ghyczy Kálmán: Hogy a mellesleg előkerült kérdés befejeztessék, két rövid felvilágosítással tartozom. Először: én egyatalában nem vettem, nem veszem kérdésbe, hogy a minisztérium, valamint mindig, ugy az államadóssági kérdésben folytatott értekezésekben, tanácskozásaiban, intézkedéseiben a legtisztább szándékkal és akarattal járt el. Én eljárásának csupán egy hiányát fedeztem fel, mely az én felfogásom szerint létezik. Másodszor: magamra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ugy vélekedtem, a szerint nyilatkoztam itt is, a mint nyilatkoztam külön véleményeimben, a melyekre e helyen bátran merek hivatkozni: t. i. a küldöttségnek kötelességévé volt téve az országgyűlés által., hogy előlegesen értekezzék az adóssági kérdésben, és aztán következett a másik stádium, t. i. a miniszteri egyezmény; de nem volt kötelességévé téve a küldöttségnek, hogy egyezkedjék az adósságok iránt a másikkal, s én ily egyezkedés ellen szólaltam fel mindig, és maradtam annál, a mi az országgyűlési utasítás szerint a küldöttségnek körébe tartozott, az előleges értekezésnél. Igy felvilágosítván nézetemet, azt hiszem, nem állanak egész kiterjedésökben azok, a miket a pénzügyminiszter úr mondott. (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök {átadja helyét Gajzágó Salamonnak.) Somogyi László: T. ház! Azokat, kik kétkednek, hogy a tanácskozás tárgyát tevő törvényjavaslatban a birodalmi kapcsolat életkérdése és politikai létünk biztossága foglaltatik, ha az eddigfelhozott érvek meg nem győzték, én, egyszerű harczosa a kiegyenlítési politikának, sem meggyőzni, sem azok alapnézeteit czáfolgatni nem igyekszem. Szükségesség és czélszerüség szempontjából számosan ajánlották már e törvényjavaslat elfogadását : én azok közé kívánom magamat soroztatni, kik magasabb politikai nézetektől ösztönöztetve, a törvényesség, de különösen a eszélyesség szempontjából ajánlják e törvényjavaslat elfogadását. Nem hiszem,hogy a kiké 18 évi szenvedések iskoláját gyakorlatilag is kitanulták, az idő jeleiből nem csak szótagolni, mint én, de olvasni is meg ne tanulhatták volna, hogy államokat ugy, mint egyeseket érdekek kötnek össze; és hogy a politikai számtanban vannak bizonyos társadalmi és közjogi szabályok, melyek az ész és államtan elvére vannak fektetve, melyek szerint nem anynyira kell jól számolni, mint jól számítani tudnunk. Hogy a számolásból divergentiák jöttek ki, arról közelebbi napokban alkalmunk volt meggyőződni. Hogy a számitásjmit eredményez ? jelenben sokan közülünk csak annyit ismernek el, hogy erőnkön felüli terhet. Én azt állitom, hogy meg leszünk általa erőtetve igen, de erőtlenitve nem. Ha megengedem is, t. ház! hogy szabadságunk — mely szerintem is relatív fogalom — mindenben nem, de az alkotmány, mely iránt, jegyezzük meg, a jogtudósok véleménye is különbözik, közjogi fogalmam szerint vissza van állítva, mert annak minden attribútumait birjuk. Az alkotmány pedig arany kerete a szabadság arczképének. Hogy hajdan az alkotmányos nemzet véráldozatával mily szolgálatokat tett az európai népeknek, azok a történelem lapjaira lőnek jegyezve; hogy az önerejét visszanyert magyar birodalom az anyagi téren a jóllét mily fokára emelkedhetik : csak ezután leendünk képesek igazolhatni \ de annyit merek állítani, hogy hazánk leendő erejében, nemzetünk műveltségi hajlamában, alkotmányunk alapelveiben az előhaladás s a köz jóllét csirája gyökeret vert, s felkiálthatunk mi is egyik koszorús költőnkkel: Imádom, oh féltett haza, felszentelt földedet: Dicső korok magvát hinté beléd a végezet. És mert mondottaim erős meggyőződésem kifolyásai, ezekből azt is merem következtetni, hogy csak a választott utón érhetjük el legbiztosabban ama jövőt, melyben missionkat teljesitendjük. Avagy legyen szabad kérdenem, t. ház ! ok nélkül helyezte volna az isteni gondviselés