Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-167

CLXV1I. ORSZÁGOS HaUjuk f Folytassuk ! Végezzük \) A közoktatásügyi miniszter ma, tegnap pedig Deák Ferencz úr kijelentették azt, hogy igen nagy fontosságú kérdésről van szó. És miniszter úr jeles, a központosítás elvére fektetett beszéde folyamában megszüntetni óhajtotta azok aggodalmát, kik féltik a municipalis jogokat egy részről, valamint azoknak aggodalmait is más részről, kik veszélyeztetve látják a parlamentális kormányformát. (Zaj.) Tökéletes igazsága volt; de én még egy harmadik nagyfontosságú kérdést intézekhozzá,t.i. el van-e törölve már az 1790-ik 12 t. czikk. mely azt mondja: „törvényt alkotni, magyarázni, eltörölni csak az országgyűlésnek és koronás királynak lehet"? Ez a harmadik, a két elsőnél még sokkal fontosabb közjogi kérdés. Annál inkább, mert a megyéket illetőleg a tisztelt minisztérium, ugy látszik, megfeledkezett arról. Felszólásom (miután követve elvtársaim példáját, Kossuth Lajos kérdéses levele érdemébe most bocsátkozni nem akarok) leginkább azon elvek czáfolatára fog vonatkozni, melyeket a tisztelt miniszter és Tóth Vilmos képviselő urak állították öl. Zaj. Szavazzunk!) Azon állításra vonatkozólag, minha t. i. Eger városa túlterjeszkedett volna az őt törvény szerint megillető politikai jogokon, én kívánom megjegyezni, hogy Eger városa nézetem szerint nem terjeszkedett túl törvényen alapuló hatáskörén. Tóth Vilmos képviselő úr felolvasta ugyan azon törvényt, t. i. az 1848. 24. t. czikket, mely a rendezett tanácsú községekre, a királyi városokra vonatkozó 23-ik czket, a mennyiben az a képviselőkről és választásokról szól, alkalmazza; hanem miután mellőzte a hivatkozott 23-ik t. czikket, mely pedig az ily városok községgyüléstartási és igy tanácskozási jogát biztositja: van szerencsém azt, t. i. az 1848* XXII t, 23. §-át felolvasni, mely igy szól: „A képviselők, közgyűléseken, személyenkint tanácskozási joggal és határozó szavazattal bírnak" : mert e szerint nem jehet kétségbe vonni azon jogokat, hogy közgyűléseket tarthassanak s politikai kérdések felett is egyzőkönyvileg nyilatkozhassanak. Igazsága volt tehát Nyáry Pál képviselő úrnak, midőn az efféle községet, habár nem is mint hatóságot, de mint a törvényben olyannak elismert testületet, politikai vélemény nyilvánítására jogosítottnak jelentette. Hiszen ezt egyes egyénnek vagy együtt népgyülésileg tanácskozó többeknek is szabadságukban van saját felelősségökre megenni. (Nagy zaj.) T. ház ! Ha a bal oldal szenvedőleges helyzetét leszavaftatásunk által érezni kénytelenek vagyunk ÜLÉS. (Okt. 81, 1867.) 85 is, ugy hiszem, azzal a többség beérheti; kihallgattatásunkat azonban jogosan követelhetjük, a mint hogy követelem is. (Elnök csönget.) T. ház! Miután az 1848-ik III.t.cznek(pedig épen a minisztériumról szóló) 10-dik §-aigy szól: „ Ki a törvény által alkotott valamely hatóságot, vagy testületet rágalmakkal illet, két évig terjedő fogsággal és 100 ftig emelkedhető pénz birsággal büntettetik ;

a midőn tehát Eger városa, mely a fentebbiek szerint legalább is a törvény ótalma alatt álló testület, közigazgatási utón a honárulás borzasztó bűnével nem csak vádoltatik, hanem el is marasztaltatván, részben megkegyelmeztetik (mi pedig a felségi jogok közé tartoznék): ez az eljárás, bocsásson meg a tisztelt minisztérium, ha kijelentem, miszerint — őszintén szólván — legszelidebb kifejezéssel is rágalomnak mondható. Igazsága volt tehát Várady Grábor képviselő úrnak is, midőn Eger városának a honárulás bűnével kihalgattatlanul történt vádoltatását, sőt mindazoknak, kik netalán hasonló bizalmat szavaznának meg, bűnrészesekké már előre történt kinevezését terrorizmusnak, elrémitésnek nevezte: mert annyi igaz marad, hogy a H. T. K. I. 9., mely a kihallgattatlanul leendő elitéltetést tiltja, eltörölve még nincs. Ezt csak azért hoztam fel, hogy indokoljam azoknak nézetét, kik azt tartják, hogy a minisztérium a fenforgó esetben nem törvény szerint, hanem önkényesen járt el. Áttérek most a tisztelt cultusminiszter úr előterjesztésére. S megvallom, hogy az, a mit ő mondott, igen szép elméleti polémia volt. (FölkiáÜísok : Praktikus volt az!) Részemről azonban a tárgy érdemébe, vajon t. i. a parlamenti felelős kormányzat mennyiben egyeztethető össze az eddig fenálló megyehatósági jogokkal, bocsátkozni jelenleg nem tartom időszerűnek. Majd akkor, ha a municipiumokra vonatkozólag törvényjavaslat fog a ház elé terjesztetni, érdemes lesz e tárgyról bővebben szólani : mert az csakugyan nagy kérdés, vajon öszhangzásba lehet-e hozni a municipiumokat a felelős kormányzati rendszerre], illetőleg, hogy a mostaniakhoz hasonló jogok mellett lehet-e azokat egyesíteni ? Egyébiránt az általa indokul fölhozott törvényből (a kérdést elvileg véve szemügyre) az tűnik ugyan ki (Derültség), mintha a kormány eljárása törvényes volna; (Élénk derültség) de engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy én is idézzek egy a megyék régi jogait biztosító törvényt, melyet miniszter úr mellőzni jónak látott. Az 1848-iki 3 t. ez. 26 §-a igy szól : „Az ország minden törvényhatóságának eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben fentartandó." Mittesz-ez? Annyit tesz, hogy azoknak hatásköre megmarad mindad-