Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-167
CLXV1I. OKbZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 31. 1867.) 83 lát megszakítaná. Azt azonban tisztelt cultusminiszter úr nem indítványozta, hogy e tanácskozás felfüggesztessék. A dolog érdemére térve át, tisztelt ház, nem kívánom Heves vármegye eljárását taglalni; nem kívánok azon térre sem lépni, melyre a tisztelt ház tagjai közül tegnap és ma többen léptek, a mely térre lépni s azon téren szabadon mozogni a pár nap múlva tanácskozás alá veendő nagyfontosságú kérdés praeoccupulása nélkül nem lehet; szorítkozom tehát szárazon a kormány eljárása helyes vagy helytelen voltának kérdésére. S hogy e tárgyat alaposan megítélhessem, két szempontot kell figyelembe vennem : megtartotta-e a kormány az általa törvényszegőnek vélt Heves vármegye irányában a hosszas törvényes gyakorlat által megállapított fokozatos eljárást, és ha nem, mennyiben és átalában lehet-e ez indokolható ? és lehet-e indokolni a fokozatosság mellőzésével a legszigorúbb eljárásra történt átugrást? A kormány a minden körülmény között, de különösen jelen viszonyainkban nélkülözheti énül szükséges fokozatosságot mellőzte. Az általunk méltán és alappal megtámadott eljárást a rendreutasításnak kellett volna megelőzni, ha ugyan ennek a kormány helyét látta, és csak ezt követhette volna nézetem szerint a kormánybiztos kiküldése s a vizsgálat megrendelése. Azonban a t. minisztérium nem kormánybiztost, hanem királyi biztost küldött ki, és minden kihallgatás nélkül jónak látta Hevesmegye"bizottroányát azért, mert egyszer felirt, felfüggeszteni. Mielőtt a második kérdésre áttérnék, t. ház, meg kell jegyeznem, miszerint a tisztelt belügyminiszter úr azon nézetét, hogy a kormány a kérdésben levő intézkedésével az enyhébb eljáráshoz nyúlt, egy átalában nem oszthatom. Nézetem szerint, t. ház, legszigorúbb eljárás az, midőn a vádlott kihallgatás nélkül ítéltetik el ; az ítélet szelíd volta, vagy azon körülmény, hogy talán legközelebb megkegyelmezés fog bekövetkezni, semmit sem von le ezen eljárás szigorúságából és legkevésbbé sem enyhiíheti a védelemtől megfosztás által okozott sebeket. Míg a legszigorúbb ítélet is fulánkját veszti az által, ha a törvényes formák megtartattak s a vádlott a védelemtől megfosztva nem lőn. A minisztérium tehát nézetem szerint a legszigorúbb eljáráshoz nyúlt. Ily szigorra, mondhatom, legszigorúbb eljárásra ok vagy alap nem volt, akár Hevesmegye viszonyait, akár az ország hangulatát tekintjük is. A kormány eljárása se a törvényben, se a politikai viszonokban nem találhatja meg indokolását. Azonban mindezt, t. ház, fel lehet róni az emberi téves felfogásnak is, bár a kormány az em- j béri téves felfogás okozta cselek vényei ért is felelős. De van egy, mi iránt a kormánynak, midőn ezen intézkedését tette, legkisebb kétsége sem lehetett, és ez az, hogy eljárása a terrorismus jellegével bír. (Mozgás a jobb oldalon.) A municipium autonómiáját, t. ház, a legnagyobb féltékenységgel őrizzük mindnyájan, és ezen municipalis autonómia jelenleg megtámadtatott, minek következtében a megyék inkább az általok törvényteleneknek vélt rendeleteket is végre fogják hajtani, mintsem legdrágább kiucsöket, az önkormányzatot, habár csak rövid időre is, veszélyeztetve lássák. A felirás jogának gyakorlata alkotmányos jog gyakorlata, és a megyék képesek lennének inkább lemondani ezen alkotmányos jog gyakorlatáról, mintsem ezen jog egyszerű gyakorlata miatt a bizottmány felfüggesztésnek, ezen félhalálnak Damokles-kardja mindig fejők felett lebegjen ! Ezért mondottam, t. ház, hogy a kormány a terrorismus terére lépett. És mikor lépett ? Midőn az ország nyugodt, midőn a nemzet az eseményeket szorongó kebellel bár, de mindenesetre nyugodtan, a contemplatio egy nemével szemléli; midőn a kormány bizalommal árasztatik el; midőn arról van szó, hogy a municipium autonómiája mikép hozassék öszhangzásba a felelős kormányzat rendszerével mindkét institutionak megcsonkitása nélkül. Való• ban, tisztelt képviselőház! ha a kormány jelen eljárása ezen öszhangzásba hozatalra egyik kísérlet lett volna. ugy ezen kisérlet meghiúsításáért nem fognék könyeket ejteni. {Zaj.) A kormány ily pillanatban nyúlt erőszakos, nézetem szerint a legszigorúbb eljáráshoz, midőn az egész országban csendesség honol, nem mondom, hogy a megelégedésnek csendje, hanem a feszült várakozásnak csendje. (Helyeslés a bal oldalon) Ily pillanatban nyúlt a kormány azon rendkívüli eljáráshoz, mely után már csak a kivételes állapot különböző fokozatai következhetnek. (Helyeslés a bal oldalon!) Nem hiszem, hogy a tisztelt kormány adatot kívánt volna ezen eljárás által arra szolgáltatni, hogy a municipiumok autonómiája a felelős kormányzati rendszerrel összeférhetetlen; de hogy az mégis adat és kétélű fegyver a megyei municipiumok autonómiája és a felelős kormányzati rendszer ellenzőinek kezében, az kétségtelenül áll. Én tehát, t. ház ! a kormánynak azon eljárását, melynél fogva Heves vármegyének autonómiáját — az 1848. 16. törvényczikk zárszavaiban foglalt kifejezés ellenére, a melyre a tisztelt közoktatási miniszter úr is hivatkozott, hogy t. i. „a megyék az alkotmányos szabadság védbástyái" — az első felirat következtében tett legelső intézke11*
