Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-167

74 CLXVE. ORSZÁGOS ÜLÉS (Okt. 31. 1867.) badsággal birok gyülekezete. (Felkiáltások jobbról: Hisz ez ugyanaz! Derültség.) Én nagyon szeretem a derültséget, magam lis élek igen sokszor e joggal; de méltóztassanak most kihallgatni. (Halljuk!) Másfél év óta — most ugyan ez időkben kissé szünetel — divatban volt a bizalomszavazás. Én emlékszem, tisztelt ház, hogy az, kit illetett és talán legjobban megilletett a bizalom, Deák Ferencz, midőn egy izben elnök úr egy bizalmi nyilatkozatot akart a ház elé adni, maga jelenté ki, hogy ennek a házban semmi helye, ez tisztán magán ügy, magán emberek nyilatkozata, nem hivatalos okmány, habár hatóságok nevében volna is fogalmazva. Ezt mindenki megértette akkor, s mi volt annak értelme'? Semmi egyéb, mintáz, hogy akár egy, akár száz vagy kétszáz egyén nyilvánít valamely egyéniség iránt bizalmat, az teljesen egyéni véleményt fejez ki az illető iránt, s ez hivatalos vagy törvényhatósági eljárásnak nem tekinthető. Én igy fogom fel a dolgot, s épen ezért Egeivárosát e kérdésben nem úgy tekintem mint hatóságot : mert hiszen a bizodalmi szavazás a ható sági jogok közé nem tartozik. Nem tekintem ez ügyben úgy sem, mint Heves megye alárendeltjét: mert hiszen csak közigazgatási ügyekben van a megye alá rendelve; már pedig a kérdésben forgó tárgy a közigazgatás köréhez csakugyan nem tartozik. En tisztán úgy tekinteni e kérdésben Eger városát mint több oly egyének összegét, kiknek azon véletnényök volt, melyet határozatukban vagy bizalmi szavazatukban kifejeztek. En tehát azt hiszen, hogy a tisztelt minisztérium itt egységesen az egyéni szabadságot sértette meg, mert megsértette azon biztosítékokat, melyeken ez egyéni szabadság alapszik. S mik ezek a törvény szerint? Minden szabad, mit törvény nem tilt ; midenki felelős azért, amit cselekszik; és feleletre vonni mindenkit csak a törvények értelmében és a törvény által kijelölt biró által lehet. De hibát követett el a tisztelt kormány azért is. mert. ha már e térre lépett, miszerint jövőre nézve kijelenté, hogy a ki hasonló bizalmat nyilvánít, azt az 1723 évi 9-ik t. ez. szerint biró elé fogja állítani, a múltra nézve magának diseretionarius jogot követelt. Az egyéni szabadság nincs megsértve, ha az történik az egyénnel, a mit a törvény rendel, bármily szigorú legyen az; de meg van sértve azáltal, ha nincs meghatározva az, a mi őt érheti akkor, ha a törvény által bíínnekjelezett tényt követ el. Igaz, hogy rendszerint a ki törvény elé állíttatik, és oly nehéz büntetés vár reá, mint a milyet az 1723. 9 ik törvényezikk szab, meghiszem, hogy örömestebb vállal el magára szóbeli megóvást vagy pedig azon iratnak, a melyet bizalmi szavazatnak nevez, megsemmisítését. Ez egyéni dolog, de ha az egyén azt magára nézve opportunítá sí szempontból jónak látja is, biztosíték, a létele vagy nem létele ugyanazon egy államnak többi polgáraira nézve közönyös dolog nem lehet. És épen ezért kötelessége mindenkinek fölszólalni, még akkor is, ha nem egyenesen őt érdekli. Miért? Mert hasonló tettek hasonló következést vonhatnak magok után. Én nem tudom, hogy Magyarországnak bármelyik, még legrégibb törvényeiből csak egy is lenne idézhető, a mely a kormánynak, az egyenesen ő felsége nevében rendelkezett kormánynak is megengedte volna: 1-sz ör azt. hogy ítéletet mondjon ott, hol ítéletet mondani csak a biró van jogosítva ; 2-or, hogy büntetést alkalmazzon, mielőtt az illető egyéniség a maga bírája által kihallgatva és elitélve nincs. Tisztelt képviselőház! én meg vagyok győződve, hogy e t. minisztérium azt, mit tett, nem az alkotmány felforgatása tekintetéből tette, és ezen okból én sem pártolom Almásy Sándor képviselőtársam indítványát; sőt többet mondok: nem tartozom azok közé sem, kik azt hinnék, hogy egy államnak életében nem jöhetnek elő oly rendkívüli esetek, melyekben a kormánynak nem volna megengedve, nem volna joga, a törvényhozó testület későbbi helybenhagyására támaszkodva, rendkívüli eszközökhöz is nyúlni. De megvallom, a fenforgó esetet nem tartom olyannak, melyben a kormány — nem kérdem, miféle okoktól indíttatva — szükségesnek tarthatta volna ezen lépést. De ugyan, kérdem : sokkal lágyabb, nem mondom lágyabb, dekevésbbészigorúmódon nem érhette volnae el ugyanazon czélt ? Én azt gondolom, nem csalatkozom, ha azt hiszem, hogy ha a tisztelt minisztériumnak hasonló esetben még egyszer kellene ily I lépést tennie, nem ezen utat követné. (Közbeszólások j a miniszterek székérül: De bizony !) Azért nem követné, mert már eddig is belátta azt, (Közbeszólások a miniszterek részéről: Nem látta be!) hogy körülbebelül otyforrnán járt el, mint egy nevezetes iró mondja az absolutismus eljárásáról, mely igen sokban hasonlít az amerikai vadak gazdasági rendszeréhez, kik egy kis éretlen nyomorult gyümölcsért magát a fát vágják le. Nem fogná többé azt tenni, hogy azon államnak, mely nyugodt volt, melynek tetteiből egy semidézhető, mely akár nyugtalanságra, akár a törvény elleni tiszteletlenségre volna magyarázható, nyugalmát másod izben is megzavarni akarná. Nem akarok e tárgyhoz többet szólni. Pártolom Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Eötvös József b. vallási s közoktatási mi niszter: T. képviselőház! Mindenek előtt megjegy-