Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-167

CLXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS- (Okt. 31. 1867.) 75 zem, hogy miután Tisza Kálmán t. barátom indítványát csak most tette le a ház asztalára, ezen indítvány nem képezi mai napirendünk tárgyát; hogy ennélfogva mindazon okok, melyeket Nyáry Pál t. barátom ezan indítvány támogatására felhozott, csak annyiban tartoznak ide, a mennyiben ugyanazon okok azon tárgyra is alkalmazhatók, mely mai tanácskozásunk tárgyát képezi. [Helyeslés a középen.) Én tehát t. barátom előadását igy tekintem. Kimondottam tegnap, és meggyőződésem ma, és az fog maradni mindig, hogy íbntosabb tárgy, mint az, mely előttünk fekszik, alig kerülhet a t. ház tárgyalása alá: nem azért, mert ez miniszteri kérdés, hanem azért, mert ezen speciális kérdés, mely itt előttünk fekszik, alkalmat szolgáltat arra, hogy a ház nézeteit mondja ki azon viszonyra nézve, mely a kormány felelősségének elve és a megyei rendszer között létezik. És épen azért. t. ház, én ezen kérdést nem tekintem pártkérdésnek. Köztünk nem lehet senki, ki azt ne tartaná fő érdeknek, hogy e viszonyokra nézve addig is, mig erről a törvény szabatosan határozni fog, fölvilágosítsuk egymást és tisztába jőjünk. Nincs köztünk senki, a ki megyei intézvényeinket őseink egyik legbecsesebb hagyományának ne tekintené, és ki azt ne akarná fentartani a jövőre nézve is. (Zajos helyeslés.) Egy rész tán lelkesebben nyilatkozott ezen institutio mellett. A kormány, ugy hiszem, saját nézeteit bebizonyította az által, hogy elsó' kötelességének ismerte a megyéket helyreállítani. És az, mit a kormány a megyék nagy többségénél tapasztalt, nem adott semmi okot arra, hogy a nép, a kormány ebbeli nézeteit megváltoztassa. Fön akarjuk tehát tartani mindannyian a megyei intézvényt; a különbség köztünk csak abban fekszik, vajon ezen czélt akkor érjük-e el biztosabban, ha a megyéknek oly hatáskört követelünk, minőt Heves megye magának követel? vagy az által, ha ezen intézvényünket összes alkotmányunkkal öszhangzásba hozzuk? (Helyeslés a középen.) Az 1848-iki 16. t. ez. világosan kimondja, hogy a megyei bizottmányok gyakorolni fogják mindazon hatóságot, mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket megilleti. Mily törvény és mily alkotmány szerint? A 48-iki törvényhozás kétségen kivül nem érthetett ez alatt más törvényt és má's alkotmányt, mint melyet 48-ban megalapított. A törvény e világos szavai tehát a megyei bizottságoknak csak azon jogokat biztosítják, melyek nem csak a régi magyar alkotmán ynyal, hanem melyek a 48-iki törvénynyel is megegyeznek. (Helyetlés.) Hogy pedig, t. ház, ez azon felfogás, melyet öem csak az akkori törvényhozók, hanem melyet a magyar nemzet minden kivétel nélkül elfogadott, ezt bizonyitom én abból, hogy ámbár kérdésen kivül senki önök közt nem fogja kétségbe vonni, hogy a megyei közgyűlések egyik legfontosabb jogai közé tartozott az utasitás-adási jog, és a megyének ezen joga inkább képezte alkotmányunk garantiáját, mint bármi más, (Helyeslés) és hogy daczára annak, hogy ezen jog egy betűvel sincs eltörölve a 48-iki törvényekben, mégis, mivel ezen jog a 1848-ki törvény 3. czikkelyével össze nem fér, az az egész Magyarország által megszűntnek tekintetett. (Mérik helyeslés.) Ha tehát arról van szó, vajon a megyei közgyűlésnek valamely joga és hatásköre olyan-e, mely az 1848-iki 16. törvényezikkuek általam idézett szavai alatt értetik, nem elég bebizonyitani. hogy a megyék, vagy legalább egyes megyék ezen jogot 1848 előtt gyakorolták, hanem be kell bizonyítani, hogy ezen a megye által követelt jog az 1848-iki törvényekkel összeütközésben nem áll, (Helyeslés) hogy jelesen — hogy csak a jelen esetről beszéljünk — azon jog melyet Bevés megye magának követelt, nem áll ellentétben az 1848-ik 5. törvényezikkel, mely a miniszteri felelősséget! tárgyazza. (Helyeslés a középen.) xlz egész kérdés itt fekszik, és azért méltóztassanak megbocsátani, ha ebbe mélyebben beboesátkozom. ('HalljiJc!) Elismerem, hogy ha egyedül a törvénynek betűjét veszszük fel, akkor nincs a megyei autonómiának oly tág értelme, mely a miniszteri felelősséggel ugy, mint az 1848-iki törvények értelmezik, össze nem férne: mert miután az 1848-iki törvény a kormányt mulasztásaiért csak annyiban teszi felelőssé, mennyiben ezek a tör, vény által rendelkezésére bízott eszközökkel el; háríthatók valának, világos, hogy ott, hol a korj mánynak eszköz nincs kezében arra, hogy végrei hajtsa rendeleteit, ott minden kétségen kivül felelősségre nem is vonatnatik. (Helyeslés a jobb, ellenmondás a bal oldalon.) Ha a dolgot csak a logika szempontjából veszszük föl, akkor Hevesmegye követelése az igy értelmezett 1848-iki felelősségi törvénynyel tökéletesen összefér; s megengedem még azt is, hogy az által, hogy a felelősség, habár csak ily értelemben is, törvényeinkbe fölvétetett, valóságos constitutionalis haladást tettünk: mert minden igazságos elvnek fölállítása s kimondása a törvényben valóságos haladás, még azon esetben is, ha annak semmi praktikus következései nem volnának. De vajon, kérdem, a 48-iki törvényhozásnak az volt-e szándoka, midőn a felelősségi törvényt fölállította, hogy e törvénynek gyakorlati következései ne legyenek ? Igy, a mint a törvény áll, a kör, melyre a miniszter felelőssége terjed, azon arányban válik szűkebbé és tágabbá, a melyben a megyék hatásköre szűkebbre vagy tágabbra