Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-167

CLXV11. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 31. 1867.) 73 Ezt, mint alapot, előre bocsátva , ugyanazon czikkben, melyben a miniszteri intézményt felállította, a 26-dik szakaszban kijelentette, hogy a megyék eddigi törvényes hatóságukban megtartatnak. Azt gondolom tehát, hogy alig lehet valaki köztünk, ki ezen kérdést elvileg és átalánosságban, és nem mint eoncret kérdést, alkalmazva a fenálló törvényekre, akarná tárgyalni. Ha ezen szempontból indulok ki, tisztelt ház, kénytelen vagyok Tisza Kálmán indítványát pártolni, kénytelen pedig azért, mert ki kell jelentenem, hogy ez ügyben a minisztérium hibát követett el, 1-ször a megyék mint alkotmányos intézmények ellen, 2-szor az egyéni szabadság ellen, és 3-szor a törvényeknek azon rendelete ellen, mely szerint neki a törvényeket csak végrehajtani kötelessége, de a törvényeket megváltoztatni az országgytdés vagy a törvényhozás közbejötte nélkül nem szabad. Nem tartom szükségesnek azon törvényeket, melyek előttünk úgyis ismeretesek, fölemlíteni: ez tisztán szószaporítás lenne; hanem azon nézetből indulok ki, hogy a kormány, a mint átvette a kormányzatot, a törvényeken és az addig gyakorlatban volt törvényes szokásokon túl nem mehet, és csak a törvények végrehajtására levén hivatva, a törvények sértetlensége fölött továbbá is jogosan őrködő alkotmányos megyék ebbeli jogát maga is fentartani köteles, mert (Ellenmondás a jobb oldalon) ez az, a miért maga a törvényhozás a megyéket az alkotmány bástyáinak czimezte. Ha ezen két alkotmányos intézmény közt a törvények értelmére nézve különbség forog fen, mi természetesebb, mint az, hogy a megyegyülések nézeteiket a kormánynyal közölni teljesen jogosultak ? Igaz, hogy a múltban ebből — épen azért, mert a kormány nem volt felelős •— sok rendetlenség következett, és sokszor, lehet mondani, magának a törvénynek tiszteletére nézve is, veszélyes következmények fejlődtek ki. Igaz, hogy annak is, hogy Magyarország ki nem fejtheté saját institutioit, nagy részben a megyék és kormány közti folytonos küzdés volt oka; de ez szükséges, elmaradhatlan következése volt annak, hogy a kormány nem volt felelős. Annak, hogy a megyék sokszor kénytelenek voltak oly útra is térni, mely nem volt helyeselhető, oka mindig és mindig az volt, hogy a kormány nem volt felelős. A megyének, ha törvénysértést látott fenforogni, nem volt egyéb módja, mint addig ellenkezni a kormánynyal, míg az ellenkezés oka egyszer az országgyűlés elé sérelemként terjesztethetett. Máskép áll a dolog most. Ha a kormány a megyékben ezek nézete szerint a törvénynyel ellenkező rendeletet ád ki, a megye nézetét fölterKÉPV. H. NAPLÓ. 186*/,. V. jeszti. Nem egyszer történt meg már ezen rövid idő alatt is — mióta újra működik a felelős kormány — hogy a kormány a megyének egyik vagy másik fölterjesztését helyesnek találván, előbbi rendeletét módositotta; és én azt gondolom, hogy ez termesztés is, mert csalhatatlan nincs senki, s nem hiszem, hogy a kormánynak valamelyik tagja azt követelné, hogy nem hibázhat. Igenis hibázhat, azért, mert a kormány tagjai is emberek, gyarlók ők is; és ha egy vagy más tárgynak csak az egyik oldaláttekintve, tévednek; (Znj„ Halijuk !) és ha a megyék által e tévedésre figyelmeztetnek és intézkedéseiket változtatják : ily eljárás bizonyára a kormányok hatóságát nem kevesbíti, hanem inkább öregbiti. Most, midőn, mint mondom, ez máskép áll, vagy legalább máskép kellene állnia, valóban meglepett mindnyájunkat, midőn a megyék — szólok most Heves megyéről — a kormány nézetével sokban ellenkező véleményben levén, különböző nézeteiket fölterjesztették, a kormány ahelyett, hogy vagy megváltoztatta volna előbbi nézetét, vagy parancsolta volna, és már akkor felelőssége mellett, előbbi rendelete végrehajtását, azonnal egy kis ostromállapotot hirdetett ki azon megyére: ez, bármit mondjon az ellenfél, meg kell vallania, hogy részletes felfüggesztése az alkotmánynak. (Nynqtalansáy a középen) mert a helyett, hogy a végrehajtásra újra felhívta volna a megyét, ily válasz helyett, mint várható vala, mindjárt biztost küldött, és oly teljhatalommal, hogy az magát az ali kotmányos intézmény mííködésétfelfüggeszsze. Nem tehetek róla, ki kell mondanom, hogy e részben a megyék irányában a kormány hibát követett el; de hibát követett el másodszor maga az egyéni szabadság ellen is. Alkotmányos országban mindent szabad tenni, a mit a törvény nem tilt; alkotmánj'os országban nem élünk gyámság alatt: de felelősek vagyunk minden tetteinkért; de felelősek csak azon biró előtt, kit erre biróul maga a törvény tűzött ki. Hogy bizalmat szavazni, más szóval véleményt nyilvánítani akár szóval, akár Írásban, mindenkinek szabad: azt gondolom, axióma. Ezzel a joggal éltünk és élni is fogunk. Hogy a mit irunk, a mit nyilvánítunk, nem ütközik-e törvénybe? az más kérdés; és ha igen, ki az közülünk, ki magát nem tartaná felelősnek'? De ha felelősségről van szó, akkor nem ismerhetjük el azt, hogy olyan valaki vonjon bennünket felelősségre, ki erre törvény szerint jogosítva nincs. És pedig ezen esetben, tisztelt ház, épen ez történt. Eger város közönsége bizalmat szavazott. Abban, hogy bizalmat szavazott, ugy hiszem, bűnt nem követett el, de nem mint hatóság tette azt, hanem mint alkotmányos joggal felruházott polgárok és egyéni sza10