Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-167
72 CLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS(Okt. 31. 1867.) ták vagy épen félretették — fölirásban előadva! indokaikat — a kormány oly rendeleteit, példáuaz adóügyben, melyeket, tekintve az országgyűlés által adott indemnityt, hitem szerint a törve, nyesség szempontjából megtámadni alig lehetIly eset történt több vármegyében, történt Mar marosban, történt Békés megyében, történt, ha jól emlékezem, Ungban és még sok megyében. Tudom, hogy régibb időkben is küldött a korcmány biztosokat a varmegyék ellen; de eljárása akkor mi volt ? Én nem tudok rá esetet, midőn az alkotmány életben volt, hogy azért, mert valamelyik vármegye egyszer fölirt valami tárgyban, királyi biztos küldetett volna ellene: a kormány megújította rendeletét; ha nem volt sikere, királyi resolutiot eszközölt ki; csak ha ennek sem volt sikere, küldött ki biztost az ily renitens megyére, hogy érvényt szerezzen rendeletének. De még akkor is a királyi biztos soha arra fölhatalmazva nem volt, hogy egész vármegyét büntessen, soha arra fölhatalmazva nem volt, hogy a vármegyék gyűléseit felíüggeszsze. (Ellenmondás a jobb oldalon, élénk helyeslés a bal oldalon.) Ellenkezőleg most Heves vármegye felirt az Eger városára vonatkozólag kiadott alkotmány-ellenes rendelet ellen, a nélkül, hogy végrehajtotta volna, felirt egyetlen egyszer : és a kormány nem csak királyi biztost küldött ki rögtön, de a királyi biztost arra is felhatalmazta, hogy a bizottsági ülések tartását betiltsa. (Helyeslés a bal oldalon?) En részemről, t. ház, igazán fájdalommal mondom — mert nem hittem, hogy megérjem — miszerint a kormánynak ezen eljárása által törvényeinket megsértve látom. Azt mondotta tegnap a t. belügyminiszter úr, hogy nekik, a minisztériumnak, Eger városa irányában lehetett volna a törvény teljes szigorával eljárni ; ők azonban a szelídebb utat választották, a mennyiben beérték a dorgálással és a rendelet megsemmisítésével. A fentebbiekben kimutattam, hogy a minisztériumnak ezen eljáráshoz joga nem volt; most még hozzá teszem azt, hogy ha joga lett volna, vagy joga lenne a törvények alapján ily szigorú eljáráshoz: akkor ezen szigorú eljárás az, melyet követnie kellett, ama szigorú eljárás, mely a vádlottat törvényes bírája elé helyezi, mert a kormánynak kötelessége a törvényt teljesíteni; a kegyelem a fejedelem joga. (Tetszés a bal oldalon.) Azt is mondotta a t. belügyminiszter úr, hogy Eger városa már az által is megsértette a törvényt és így a szigorú eljárást maga ellen fölidézte, hogy csak rendes tanácscsal ellátott város levén, rendes hatáskörén túl politikai tárgygyal foglalkozott s a felett határozott. Megengedem, hogy e tárgyat törvényeink szempontjából vitatni lehet; de igen csodálkozom, hogy a t. minisztérium, ha ezeneljárás törvénytelenségéről meg volt győződve, már csirájában nem fojtotta el a bajt, hogy azt a rendezett tanácsú városoknak el nem tiltotta akkqr, midőn a legelső ilyen eset fordult elő, midőn irányában bizalmat szavaztak. (Tetszésabal oldalon.) Összevonva az eddigieket: kimutattam, hogy a minisztériumnak Eger városa irányában követett i eljárása az ezen kérdéses tárgyban kiadott rendeI let az alkotmányos elvvel ellenkezik ; kimutattam, 1 hogv a Heves vármegye irányában követett eljá| rás torvényeinkbe és a törvényes gyakorlatba ütközik : ennélfogva bátorkodom indítványozni, mondja ki a képviselőház, hogy: miután kétségtelen alkotmányos elv az, hogy a bárki által, bárki ellen és bármi okon emelt vád alapját képező bűntény vagy vétség valóban elkövetése felett itélni egyedül a törvényes bírónak lehet, s a bűntény- vagy vétségnek ily módon lett megállapítása előtt azt kormányzati utón bebizonyitottnak állítani nem szabad: miután kétségtelen törvényes joga a törvényhatóságoknak, hogy a törvénytelennek tartott kormányrendeletet végre nem hajtva, az ellen felírjanak, Heves vármegye pedig az Eger városára vonatkozólag kiadott s a fentebbiek szerint alkotmányellenes rendelet irányában egyedül ezen jogával élt: a minisztériumnak Heves vármegye ellen követett eljárását, mint törvénybe ütközőt, nem helyeselheti. Mely indítványomat a ház asztalára letévén, a t. ház figyelmébe ajánlom. (Elénk hosszas éljenzés a bal oldalon.') Nyáry Pál: Tisztelt ház! Mielőtt ezen kérdéshez hozzá szólanék ... (Közbeszólások: Na[)irendre !) Elnök: Napirenden van az interpellátiora adott miniszteri válasz. Ráday László gr. jegyző: Nyáry Pál följegyeztette magát a napirendre kitűzött tárgyhoz szólók közt. (Halljuk!) Nyary Pál: Tehát, a tisztelt ház engedelmével, mielőtt az előttünk fekvő tárgyhoz szólanék, s mielőtt kijelenteném helyeslésemet vagy nem helyeslésemet a minisztérium eljárása iránt, azt hiszem, körvonaloznunk kell azon tért, melyen túlmenni nem akarhatunk. Részemről azt hiszem, itt se a megyéknek jövőben a törvényhozás általi mikénti rendezéséről, se azon tények helyes vagy helytelen voltáról, melyek a kormány eljárásának alapját képezik, nem fogunk határozni, mert az első a törvényhozás, a második pedig a fölötte Ítéletet mondandó bíró dolga. Ezért tehát ezekre nem szükség kiterjeszkedni, mert így olyat tennénk, mihez jelenleg és a jelen alapon jogunk nincs. Az 1848-diki 16. törv. czikk kijelenti, hogy a megyéket nem tisztán végrehajtási eszközöknek tekinti, kijelenti, hogy azok az alkotmány bástyái.
