Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-167

CLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 31. 1867. 71 Vállyi János, Bobory ^Károly, Deáky Lajos, Patay István." Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! Én megvallom, hogy ámbár az előttem szólott képviselőtársam beadott inditváuyát elannyira nem helyeslem, hogy azzal szemben részemről bátor leszek egy más indítványt beadni; mindazonáltal igen tisztelt belügyminiszter úrnak a hevesi ügyben tegnapi napon adott válasza által én sem vagyok se kielégítve, se megnyugtatva. Nem elégít ki ezen válasz, mert nem bizonyítja be, hogy az ország békéjére, vagy az ország fenállására, vagy épen a trón biztosságára nézve oly veszélyes helyzetben voltunk volna, mely a minisztériumnak rendkívüli eljárását igazolná ; nem nyugtat meg, mert egyátalában nem ingatta meg azon meggyőződésemet, hogy a minisztériumnak e tárgyban követett eljárása részint magába az alkotmányos elvbe, részint hazánk törvényeibe és a törvényes gyakorlatba ütközik. Azért, hogy ezen nézetemet és annak alapjára fektetett indítványomat indokoljam, nem tartom szükségesnek Eger városának vagy Heves vármegyének végzését és határozatait taglalni. Lehetnek abban, többet mondok, vannak is olyanok, a mik saját meggvőzö'désem szerint is megtámadhatók ; de a kormánynak ezen ügyben követett eljárása nem a szerint ítélendő meg, mennyire jártak el correcte azon hatóságok, hanem a szerint, hogy magának a kormánynak ténye mennyiben egyezik vagy ellenkezik az alkotmánynyal és a törvénynyel. íHelyeslés.) Azt sem látom szükségesnek, hog-v a tisztelt belüo'vminisztert követvén, arra nézve mondjak véleményt, hogy a váczi levélnek egyik vagy másik mondatában foglaltaínak-e veszélyes elvek, foglaltatik-e felségsértés, vagy bárnudy más bűntény : mert ezek felett, azt tartom, e házban vitatkozni, és ez által mintegy határozatot j^rovocálni helytelen, mert e felett Ítélni a törvényes bírónak kell. Nem szükséges ez, mert bármikép álljon e dolog, ez esetben vagy más hasonló esetben az által, hogy valaki netalán ily dolgokat mondott vagy irt volna, még egyátalában nem áll elő az országban azon rendkívüli állapot, mely rendkívüli eszközök alkalmazását igényelné, nem áll elő akkor, midőn csendesség van az egész országban, midőn a polgárok nyugalma sehol sem zavartatik meg, (Ellenmondás a jobb oldalon) s az elégedetlenség, a mennyiben létezik, sehol sem adja jelét annak, hogy az alkotmányos eszközöktől eltérve, tettlegességre akarna vetemedni. Nem szükséges ez azért sem, mert ha szinte alapos volna is most vagy máskor ily vád, az még nem jogosítaná föl a kormányt arra, hogy mielőtt azon vád fölött a törvényes bíró ítélt, közigazgatási utón kimondja, hogy a vádlott bűnös, és bűnrészeseknek nyilvánítsa mindazokat, kik a törvény szerint még csak vádlott irányában bizalmat nyilvánítanak. (Helyeslés a bal oldalon.) En soha sem tagadtam és nem tagadom a kormány azon jogát, hogy törvényes formák között, törvényes közegei által vád alá helyezhessen bárkit; de azt tartom, maga az alkotmányosság alapelve megkívánja, hogy a vádlott fölött egyedül a törvényes bíró ítéljen, és azon eljárás, midőn ezt be nem várva, a „bűnös" közigazgatásilag mondatik ki, oly eljárás, mely a polgárok biztosságát megsemmisíti, a személyes szabadságot képzeletivé teszi, oly eljárás, melynek példáját az absolut kormányok körében kell keresnünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez történt pedig, t. ház, Eger városára vonatkozólag : mert a kormány vádat emelt, a birói ítéletet azonban be nem várta, hanem a vádat ! alaposnak közigazgatásilag kimondotta, a vádlot! tat, és azokat, kik iránta bizalmat szavaznak, bűnösöknek nyilvánitja. (Egy hang a jobb oldalon: Jól teszi!) Ezeknél fogva az eljárásnak ezen első része az alkotmányosságba ütközik; második része pedig, mely Heves megyére vonatkozik, a magyar törvényeket és a törvényes gyakorlatot sérti meg. Nem tartom szükségesnek bizonyítgatni , hogy a vármegyéknek — a törvénytelennek tartott rendeletet végre nem hajtva — az ellen föl irni jogok van ; nem tartom szükségesnek, mert még eddig legalább e házban azt senki sem tagadta, sőt a mennyire tudomásom terjed, mind az igen tisztelt jobb oldalnak, mind magának a minisztériumnak egyes tagjai kisebb és nagyobb körben, sőt kevés kivétellel hirlapilag is a törvényhatóságok ezen jogát — habár oly megszorításokkal is, melyeket túlságosaknak tartok — még a jövendőre is fentartandónak véleményezték. Annyi pedig mindenesetre áll, hogy e törvényes gyakorlat még ma semmi utón eltörölve nincs. Gyakorolták is e jogot a vármegyék mindig, nem csak 1848 előtt, hanem mindaddig, mig rendszeres állapotban volt az ország, gyakorolták 1848-ban is és gyakorolták 1861-ben ismét; és nem tudom, hogy azon megyék is, melyekben az igen tisztelt jobb oldalnak s magának a minisztériumnak tagjai adták az irányt, ezen j"og gyakorlatát arra alapították volna, hogy collegialis kormány áll felettök. de mindnyájan arra alapították, hogy átalában a megyének ahhoz joga van, gyakorolták e jogot, többet mondok, egész mostanig 1867-ben is. Több példát tudok, melyekben oly törvényhatóságok, melyek nem tartoznak az elhíresztelt ellenzéki megyék közé, végre nem hajtőt-