Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-166

oli CLXVI. OKÖZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 30. 1867.) e joga nincsen. Személyes interpellátioi joga ugyan van; de ezen jog a minisztert a felelősség terhe alól fel nem oldhatja: ezt csak a ház többsége teheti. Én ennélfogva tisztán pártolom Pulszky Ferencz képviselőtársam indítványát, mely nyitva hagyja Almásy Sándor képviselő úrnak további interpellálási jogát. De ha a minisztérium nevében vagy bármely képviselő úr által azon indítvány tétetik, hogy őaz interpelláló képviselőnek meg nem elégedése esetében kéri a minisztert a felelősség alól feloldatni, és a ház nyilatkozatát kéri ki arra nézve, hogy megnyugszik-e vagy sem*? akkor igenis azon pillanatban ezen kérdés eldönthető; fenmaracl egyébiránt azon személyes joga a képviselőnek, hogy toties quoties interpellálhatja a minisztert. Én tehát Pulszky Ferencz képviselő úrnak a napirendre térés melletti indítványát pártolom. Pap Mór: Kevés mondani valóm van azok után, a miket Deák Ferencz képviselőtársunk előadott. Azonban hallottam oly elveket felállítani, melyek meggyőződésemmel nem egyeznek meg, nevezetesen mintha az interpellálónak mindvégig megmaradna azon joga. hogy ellenőrködjék minden bíróság közbejötte nélkül saját indítványa felett, és így az ügyet in infinitum halaszthassa és mortificálhassa az illetőket. Én, t. képviselőház, azon megyőződés által vezéreltetve, hogy a nyilvános életben s annál inkább itt e képviselőházban is, ha közérdekű tárgy merül föl — mely közérdekűséget nem lehet a hevesmegyei kérdéstől megtagadni, mely mind a megyei autonómia tekintetében, mind pedig ujabb időben a minisztérium által az administratio terén tett intézkedések folytán közérdekeltséget keltett — nem lehet megtagadni, hogy épen e tárgyban a t. ház saját nézetét ki ne mondja. De kérdem, t. ház. szükéges-e külön napot tűzni arra, hogy a miniszter úrnak ezen tárgyban megnyugtató vagy megnem nyugtató — ezt előre nem nyilatkoztathatom ki —• válaszát további discussio tárgyává tehessük ? Hiszen, midőn az érdekelt képviselőnek interpelláló szólalása a miniszter úrhoz intéztetik s a miniszter arra felel: ezen két tárgy össze van nőve. (Felkiáltások: Nincs Össze nőve!) Össze van nőve! mert ez nem olyan tárgy, hogy külön tárgyalási határnapnak kitűzése volna szükséges, hanem ezen két tárgy egymással oly homogén természetű, hogy ugyanazon pillanatban, amelyben a miniszter válaszát kimondja, a ház megelégedését vagy roszalását is kijelentheti: ezt pedig annyival inkább kell tennie, mert kívánatos, hogy az ország e kérdésben megnyugtattassék. Én annak, a mit Deák Ferencz igen tisztelt képviselő úr kifejtett, nem látom más, mint tisztán formai oldalát ; de az elnök kimondásában látom a hibás térret szorittatást, a menyiben előbb mondotta ki, hogy a képviselőház megnyugszik a miniszter úr felvilágosításában, semhogy azon kérdést intézte volna a házhoz, hogy : „íme, meg van hallgatva mind két fél, méltóztatik-e hozzá szólni?* Én tehát fölöslegesnek tartom Pulszky indítványát; hanem a dolog természeténél fogva, azon természetes állásba kívánom visszazökkenteni a dolgot, a melyet legczélszerübben Deák Ferencz érdemes képviselő úr jelölt ki: miután ugyanis meghallgattuk a miniszter úr feleletét, méltóztassék a ház azt tanácskozás alá venni és a miniszter eljárása iránt kinyilatkoztatni méltánylását vagy roszalását. (Narjy zaj, elnök csönget.) BÓniS Sámuel: Személyes kérdésben kívánok szólani. (Zaj. Elnök csönfjet. Halljuk!) Miután előadásom olyan félremagyarázásra adott alkalmat, épen előttem szólott Pap Mór képviselőtársamnál, a mely valósággal absurdum volna, ha abban az értelemben vettem volna, megengedi a t. ház, hogy előadásomat kissé magyarázzam. Midőn azt kívántam, hogy csak Almásy Sándor inditványának beadása után nyilvánítsa ki a ház, vajon a miniszter feleletével meg van-e elégedve vagy sem. koránsem állítottam föl átalánosságbau azon elvet, hogy a ház csak az indítvány beadása után határozhat a miniszteri válasz helyes vagy nem helyes volta felett: inert ha azt állítottam volna föl, akkor csakugyan abba"azabsurdumba estem volna, hogy a háznak a miniszteri választ helyeselnie jogfa soha sem vo Ina, mert ezen helyeslést minden egyes indítvány megakadályozhatná. Hanem a dolog nem ugy áll, mert a háznak jogában van napirendre tűzni a tanácskozást. Ez a háznak joga; és mihelyt a ház ezen jogával él, mindjárt megakadályoztathatja azt, hogy egyesek a minisztériumot kényök kedvök szerint hurczolhassák. Ellen ben vegyük a dolog "másik oldalát. Ha a ház bővebb megfontolás és discussio előtt határoz a felett, hogy a miniszternek válasza kielégítő vagy nem: mi történhetik? Az történhetik, hogy mivel a háznak határozata már érdemleges: magában foglalja a miniszter eljárásának helyeslését, s igy az ellenvélemény tacite agyon lenne ütve. Én tehát a tárgyat csak azért kívánná m elhalasztani akkorra, midőn Almásy beadja indítványát, hogy mind két érdeknek elég tétessék. Azonban tökéletesen ki vagyok elégítve azzal, mit Deák Ferencz mondott, egy különbséggel: óvja meg a ház a minisztérium személyét a hurezo Itatástól; de ellenben adjon az ellenvélemény üeknek is tért, hogy kifejthessék ellenvélemény őket. Ez pedig megtörténhetik az által, hogy a ár gyat a ház napirendre tűzi ki: én tehát ohajta-