Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-163

CLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 21. 1867.) 45 Azokra sem kívánok felelni, mikben az előttem szólók félreértettek, mert ugy hiszem, világosan fejeztem ki magamat, és e czáfolatok önmagok czáfolják meg magokat. (Helyeslés a bal oldalon,) Annak oka, hogy felszólaltam, a tisztelt igazságügyminiszternek egy állítása, melyet nem csak mint indítványozó, de ugy is, mint a ház tagja, a ház érdekében nem hallgathatok el. (Halljuk!) Igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy e ház tagjainak immunitása írott törvények által megvédve nincs ; s megemlité, hogy e tekintetben csak azon törvényczikk hozható föl, mely az 1867-iki törvényekben foglaltatik. Igen, tisztelt ház! az immunitásról szóló törvényeink nem szabatosak; de azért van törvényünk, van százados gyakorlat, mely a haza történetének minden korszakában, akkor is, midőn időszakonkint a rémuralom ütötte föl zászlaját a hazában, mindig respectáltatott, s ha olykor megtámadtatott is, az országgyűlések által mindig érvényében megvédetett. E százados gyakorlat erejénél fogva, azt hiszem, e képviselőház is mindig meg fogja tudni védeni saját tagjainak immunitását addig is, mig e részben törvény czélszerübben fog határozni. Horvát Boldizsár igazságügyér: Bocsánatot kérek, ha felszólalok, és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igen tisztelt Grhyczy Kálmán képviselő úr engem félreértett. Hivatkozom a tisztelt házra, hivatkozom a hivatalos gyorsírókra, hogy azt nem mondottam, hogy az immunitásra nézve hazai törvényeink ne volnának; de mondottam azt, hogy erre nézve hazai törvényeinkben kielégitő s alkotmányos érzelmeinket teljesen megnyugtató intézkedések nem foglaltatnak, (Helyeslés a középen.) és mondottam azt, hogy mindenesetre alkotmányos szempontból legszabatosabb, legkielégitó'bb azon törvény, melyet hoztunk az idén, s mely az 1867. 12. t. ez. 47-dik szakaszában foglaltatik, s hogy a kormány alkotmányos kötelességének ismerte ezen legpraegnánsabb, legkedvezőbb törvényt a jelen esetre alkalmazni. A kormány ugyan koránsem igényli vagy csak reméli is az oppositiotól, hogy ez a kormány eljárását tüskén-bokron keresztül védelmezze; de azt hiszi, joggal megvárhatja mindenki méltányosságától, bármely párthoz tartozzék is: hogy legalább ne gáncsolja a minisztériumot akkor, midőn ez épen az alkotmányosság biztositékainak kiterjesztése mellett nyilatkozik és cselekszik. (Elénk helyeslés a középen.) SomSSich Pál: Tisztelt ház! Engedelmet kérek, hogy még vég szóként előadhassak némelyeket. (Halljuk!) Ámbár én ugy értettem az igazságügyminiszter szavait, mint ő értelmezte, mégis üdvözlöm Grhyczy Kálmán barátomnak óvatosságát, mert ez csak azt mutatja, hogy az alkotmányos függetlenség e házban minden oldalról és mindenkor meleg védelemmel találkozik. A mi már most a tárgyat magát illeti, önként elismerem, a mit Pe rezei képviselőtársunk mondott, hogy a közvádló megkeresése csak kérvény, nem is lehet más; azonban ebből nem következik, hogy azt logikai consequentiával — Bónis Sámuel képviselő barátom mondása szerint — ne lehetne máshova, mint a kérvényi bizottsághoz utasítani. Ha szabad és lehet praecendensekre hivatkozni: az 1861-iki országgyűlésen, midőn a megyék kérvényformában az adó erőszakos behajtása ellen küldöttek be panaszaikat, ezeket egy ideig följegyeztük, azután külön kiküldött bizottsághoz utasítottuk, hogy a tárgy fontosságához képest adjon fölvilágosító jelentést. Van tehát eset, melyben kérvény nem a kérelmi, hanem külön bizottsághoz utasittatott. (Helyeslés.) Ugyanakkora törvényhozási eljárás iránt több kérvény érkezett a megyéktől a házhoz: azokat sem utasította a ház a kérelmi bizottsághoz, hanem külön, e tárgyban működő bizottságot választott, mely egyedül e tárgygyal foglalkozott. Grhyczy Kálmán képviselő társam szokott éles elméjével több api'óbb inconvenientiát mutatott föl a közvádló által benyújtott kérelmezésben. Nem szándékom azokat védeni, hisz azok mellékesek. Hanem engedje meg a tisztelt képviselő úr, hogy az ő előadására én is tegyek némi észrevételt. (Halljuk!) Azt állította, hogy van állandó kérvényi bizottságunk. Bocsánatot kérek, nincs: legalább tagjai időről időre választás alá esnek; tehát az általa használt kifejezés nem correct. Másodszor hivatkozott az angol parlamentre, melyben — ugy monda — van hasonló tárgyakra külön bizottság, s ez elé kerülnek az ilyen ügyek véleményadás végett. Ez épen azt mutatja, hogy miután nekünk nincs, gondoskodnunk kell ily bizottság alakulásáról, hogy nekünk is legyen, a mi pedig az általam ajánlott mód szerint éretik el. Gyanúsításokról is szólt egyik képviselő úr, ugy fogván fel Besze képviselő úr szavait, mintha ő a most létező bizottságot gyanúsítaná. Én átaIában azoknak, kik attól félnek, hogy az uj bizottság nem fog részrehajlatlanul megfelelni kötelességének, mert pártosan fog választatni, azt felelem, hogy azok közvetve gyanusitják az egész házat, mely a bizottságot választja. Más esetekben is szoktunk külön bizottságokat kiküldeni, a melyek a ház többségének kifolyásai, s ha a ház többségét nem akarjuk gyanúsítani, ezeket se gyanúsíthatjuk. A legpraegransabb ellenvetés, melyet indítványom ellen felhoztak, az, hogy a beérkezett iro-