Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-163

CLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 21. 1867.) 43 Besze János: {Felkiáltások: Eláll! Mások: Halljuk-' Zaj.) Tisztelt ház! Véleményem szerint azon kérdésben, hogy egy ujságiró, ki egyszersmind képviselő, mikép büntettethessék meg, ha reá majd a biró a büntetést kimondandja, a nélkül, hogy a képviselői immunitás csorbát szenvedjen ? a különbség köztünk az, hogy az egyik rész ez ügyet a kérvényi bizottsághoz, a másik külön bizottsághoz kívánja utasittatni. Én arra vonatkozó okaimat, hogy külön bizottság küldessék ki, röviden a következőkben foglalva adom elő. (Halljidt!) Nincs fontosabb, uraim! mint az, hogy valahányszor a képviselők személye fölött hozatik ítélet, az mindig a legnagyobb részrehajlatlansággal hozassék. (Zaj.) Madarász képviselő társ azt mondotta, hogy épen a részrehajlatlanság érdekében kell ez ügyet a régi, azaz a kérvényi bizottsághoz utasítani, nem pedig uj küldöttséget nevezni ki. Uraim! ez nem áll, mert lehetnek ily fontos esetek, és jöhetnek idők, melyekben a kormány nem lesz ily öszhangban az ország közvéleményével. (Fölkiáltás a bal oldalon : Most sem vagyunk! Zaj.) Jöhetnek, mondom, idők, midőn a régi bizottságok, melyek az országgyűlés elején kineveztettek, az olyan kormányoknak elég időt nyújtanak, hogy lassankint hivatalokkal, ígéretekkel, szép szóval csábítgatva, inkább részrehajlásra vezettethetnek. (Zúgás, zaj, ellenmondás.) Értsük meg, uraim! oly időkről szólok, midőn a kormány disharmoniában lesz az ország közvéleményével. Ilyenkor a részrehajlatlanság inkább elpárologhat a régi megválasztott bizottságban, mint a fontos esetekben mindannyiszor az országgyűlés többsége által megválasztandó küldöttségeknél. (Zaj.) Ott , uraim, eltompul a részrehajlatlanság ellen irányzott minden képzelhető fegyvere bármely kormánynak is. Tisztelem én, mélyen tisztelem a kérvényi bizottságot és nem kétkedem részrehajlatlanságában, és ha ma nem hosszú időre, hanem talán egész századra teremtendő szokást állapitanánk meg, igenis tisztelettel elfogadnám önök indítványát és megbíznám a kérvényi bizottságot ez ügy megbirálásával; hauem midőn ez az első eset,most akarnám megállapítani azt, hogy minden ily bekövetkezhető esetekben ne a régi, a kérvényi bizottság, hanem mindannyiszor uj küldöttség neveztessék ki, mely képviselője az akkori országos közvéleménynek. Ezen okoknál fogva én Somssich Pál indítványát pártolom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nyáry Pál: T. ház! Minden indítványnak két kelléke van: az első az, hogy a mi indítványba hozatik, czélszerü legyen; a második, hogy kivihető legyen. Ahhoz, czélszerü-e a beadott indítvány vagy I nem, nem kívánok szólani, miután többen az előttem szólottak közöl oly meggyőző indokokkal mutatták ki, hogy az nem czélszerü. Nem czélszerü pedig különösen azért, mert, noha nem hiszem, hogy az indítványozó úr nem pártatlan bizottsággal akarná megvizsgáltatni az ügyet, mégis, ha külön bizottság választatik meg most, midőn a kérdés nem abstract, de concret alakba n már fenforog — emberek levén mindnyájan — alig képzelhető, hogy ez pártatlan lehessen oly parlamentben, hol már megalakult és hatalmas többség van oly kisebbség ellen, melynek egyik tagját illeti a kérdés. (Helyeslés a bal oldalon.) Mint mondám , nem kivánok a czélszerüség kérdéséhez szólani, miután erre nézve oly annyira meggyőző indokok hozattak föl, hogy én azok számát alig tudnám szaporítani, és ha ezt mégis megakarnám kisérteni, tán a szószaporítás bűnébe esném; hanem azt akarom kimutatni, hogy a beadott indítvány nem is kivihető. Sokkal nagyobb fogalmam van átalában a kormánynak és különösen az igazságügyminiszternek alkotmányos érzületéről, mintsem azt tehetném föl, hogy ezen indítvány kivitele által, hogy t. i. a házból csak 11 jogtudós választása proponáltassék, a háznak szabad választási jogát korlátolni akarná ; de ha ez nem történik, uraim! vagy talán, ha a kormánynak, vagy, mit tudom én, kinek candidálási jog nem adatik, akkor teljes lehetetlen kivinni azt, hogy mind jogtudós választassák ; mert például én azok közöl való vagyok, a kik teljesen szabadon fognak választani, s én bizonyosan nem is kérem senkinek diplomáját, hanem szabadon fogok választani. Ha tehát ezek folytán nem jogtudósokra esnék a választás, akkor nem maradna egyéb hátra, mint cassationalis tribunalt választani, (Elénk derültség a bal oldalon) mely a választás megtörténte után fogja megvizsgálni, hogy az illető jogtudós-e vagy nem? Többet nem kivánok ez indítványhoz szólani; azt hiszem , maga annak impractibilitása eléggé bizonyítja, hogy a beadott indítvány nem helyes. (Helyeslés a bal oldalon.) Gajzágó Salamon jegyző: Kötelességemnek tartom a beadott indítványt fölolvasni, a melyben egy szóval sem mondatik, hogy szaktudósok legyenek azok, a kiket válaszszunk. (Élénk nyugtalanság a bal oldalon. Fölkiáltások: A jegyző nem elnök és igy nem szólhat soron kivid! Nem ez forog szóban! Napirendre!) Én a ház szabályai értelmében a napirendhez kivánok szólani, és ehhez van jogom. (Helyeslés a középen. Hosszan tartó nyugtalanság a bal oldalon.) Édes Albert: T. ház! Én ugyan az időben előre haladtam már, hanem e téren, hol most ál-