Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-163

CLXI11. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 21. 1867.) 41 többek által felhozatott mint praecedens. Ha ezt elfogadni nem akarja, arról nem tehetek. De a tárgynak vitatott fontosságára nézve mégis némi megjegyzést kell tennem. Ugyanis akérvények vizsgálatára kiküldött bizottság tekintetében — akkor,midőn a választásokat tettük — jól megfontoltuk, hogy oly egyéneket válaszszunk, kik a fontosabb tárgyakat is elintézhessék^ fontosabbnak a jelen tárgyat sem tartom. Nem tudom, hogy kit akarnak azon tisztelt képviselő' urak mystifikálui ezen tárgynak fontosságára nézve? Hiszen köztudomású dolog, hogy a eonferentián (Kiáltás: Nem tartozik ide! Zaj) ezen egyik tagtársunk kereset alá vonatását elhatározták, (Zaj) egy másikat pedig fölmentettek, hogy be ne pöröltessék. Ennélfogva nem hiszem, hogy ezen tárgy fontossága volna valódi oka annak, hogy azt külön bizottság által akarják tárgyaltatni, hanem egészen más indokból. (Zaj.) Én részemről Grhyczy Kálmán képviselő úr indítványát pártolom. Madarász József terem közép részébe áll:) Tisztelt képviselőház! Bocsánatot kérek először is a képviselőháztól,hogy ez időközi teremben nem levén szószék, én pedig ott igen félreülvén, (Zaj.A dologra!) hogy a tisztelt képviselők korében(Fdkiáltás: A dologhoz!) a dologra mondandó véleményemet annál szabatosabban adhassam elő: bátor vagyok íigyelmöket e helyről intézendő' néhány szóval fárasztani. A mi szólásra késztet leginkább, a t. igazságügyminiszter úr által előadott egy pár tétel. Hajlandó vagyok hinni, hogy — mint enmagammal is sokszor megtörténik — a mit mondunk, bizonyosan más értelemben akartuk mondani, mint a szó elrepül ajkainkról. Mégis észrevételt akarok tenni az igazságügyminiszter úr azon mondatára, midőn a képviselők bánthatlanságáról szólván s ennek alapján az 1867-ik évi 12. törvénycikkre hivatkozván, hol a delegatiok tagjainak bántatlansága van körülírva, e szavakat méltóztatott mondani: „A kormány ej'ogot a képviselőkre is kiterjeszteni hivatottságáuak és kötelességének tartotta." Erre nézve csak azt vagyok bátor itt megjegyezni, hogy a t. igazságügyminiszter úr, hogy semmi előzmény következtében azután szó nélkül ne hagyassák, a kormány nem kiterjeszteni akarta e jogot, hanem az 1867-iki 12. t. ezikkben a delegatiokra megállapított jogot tekintetbe vévén, ismerte kötelességének azt a jelen esetre is alkalmazni. A másik az, hogy a tisztelt igazságügyminiszter ár mint előzetes esetre akar e tárgyra hivatkozni. Ez maga a Grhyczy Kálmán képviselő társunk által előadott esettel meg van czáfolva, mert itt nem ez eset az első előzetes eset, hanem KÉPV. H

. NAPLÓ. 186%. V. ez már a második. (Közbekiáltások: A harmadik !) Tehát a harmadik eset a képviselőkre nézve; az én következtetésemre ez még előnyösebb. Ha tehát már harmadik eset, nem lehet és nem jogos azt mondani, hogy a ház ez esetben mint előzetes esetben intézkedik. p A harmadik a tisztelt indítványozó és az indítványt pártoló Zsedényi úr által előadott azon észrevétel, hogy azért kell külön választmányra bizni a tárgyat, mert szakavatott jogtudorokra kell azt bizni. Tökéletesen igazságuk van önöknek, uraim! de miután az én magán tudomásom szerint a kérvényi bizottságban igen jeles szakavatott jogtudorokat is ösmerek; azt pedig meg fogják engedni, hogy a szavazás — midőn beadjuk szavazatainkat és kifejlődik belőle az eredmény —nem oly dolog, mely jogtudorrá avathat valakit, (mert e testület épen nem döntheti el, melyik inkább hivatott jogtudor és melyik nem); tehát miután a kérvénybizottságban magán tudomásom szerint, és bizonyosan a t képviselőház tudomása szerint is, igen jeles jogtudorok vannak; az pedig, vajon szakavatott-e valaki vagy nem, nem a szavazástól függ; végre mivel a fő kérdés tulajdonképen az, vajon a most megválasztandó 11 tagú bizottság fog-e e nagy és fontos kérdésben, melyet én is méltánylok, részrehajlatlanabbul eljárni, vagy azon kérvénybizottság, mely, mint az elleninditványozó úr is kiemelte, még akkor alakíttatott, midőn a minden képviselőházban később alakulni szokott pártok és pártnézetek egymás ellenében még nem fejlődtek ki; és miután önök sem tagadhatják — hiszen emberek vagyunk mindnyájan, s mindannyiban, bennem mint másokban, megí van a pártvélemény — hogy az országgyűlés elején választott bizottság minden esetre részrehajlatlanabbul fog eljárni: a kérvénybizottságot óhajtanám ez ügy tárgyalásával is megbízni. Szabad legyen még ismét a t. igazságügyJ miniszter által tett azon kifejezésre teendő egy észrevétellel zárnom be beszédemet: hogy én sem kívánom a képviselők bántbatlanságát bármely bűn mentesítésére felhasználni. Ezt senki sem kívánhatja; hanem épen azért, mert jelenleg nem is lehet, nem is jogos a tárgy megvitatásába bocsátkozni — habár nem oszthatom a t. igazságügyminiszter azon véleményét és tárgyba való bebocsátkozását, melyek szerint előre megmagyarázni méltóztatott, mikor lesz megengedhető a közkereI set s mikor nem —: nem követem, mertazon kérdés j tárgyalása, hogy mikor lesz, mikor nem megengedve a képviselő perbe fogatása, uraim, az már azon gyűlésnek lesz hivatása, mely elé, ha önök bölcsesége győz, a 11 tagú, ha az én és elvrokonaim kívánsága, a kérvénybizottság jelentését megI teendi. 6