Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-163
40 CLXm. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 21. 1867.) mely az immunitásról rendelkezik, a tettenérés esetét a kivételek sorába igtatá. Ily tág értelmezése az immunitásnak, vagy inkább ily korlátlan immunitás, a mellett, {Élénk nyugtalanság a bal oldalon) hogy a közerkölcsiségre a legkárosabb befolyást gyakorolná, gyakorlati eredményében oda vezetne, hogy a törvényhozó test tagjait a fönálló törvények fölé emelné, a mi az alkotmányosság fogalmaival ellenkeznék. (Helyeslés a középen!) Az immunitás czélja nézetem szerint abban áll: az országgyűlés tagjainak függetlenségét, személyes szabadságát oly kép biztósitani, hogy azt még a törvény álarcza, azaz még koholt ürügyek alatt is, senki meg ne támadhassa, vagyis, hogy az országgyűlésnek tagja törvényhozói magas föladatának teljesítésében se erkölcsi, se anyagi nyomásnak kitéve ne legyen. Ha az immunitásnak ezen czéljára nézve tisztában vagyunk, akkor nem foroghat fen kétség azon vezérelvekre, azon döntő szempontokra nézve se, melyektől a közkeresetre kért engedély megadása vagy megtagadása függ. A mint szerencsém volt fölemlíteni, a ház hivatásához nem tartozhatik a tárgy érdemleges vizsgálatába, az objectiv és subj ectiv tényálíadék megítélésébe bocsátkozni; hanem a ház csak ezen három kérdésre szoritkozhatik: 1) vajon azon cselekmény, melyről a vádolt vádolva van, alkotmányos törvénybe ütközik-e? 2) vajon azon tilos cselekmény, mely a vád tárgyát képezi, nem merő koholmány-e, hanem valóban megtörtént dolog ? és 3) vajon létezik-e oly összefüggés a tilos cselekvény és a vádolt személye között, melyből ha nem is teljes bizonyossággal, de mégis alaposan lehet következtetni, hogy a tiltott cselekvényt a vádolt követte el ? Ha e három kérdés igennel döntetik el. akkor fölfogásom szerint az engedélyt megtagadni nem lehet; ellenkező esetben az engedélyt megadni tiltja a törvényhozó testület függetlenségének komoly érdeke. Mindezen okoknál fogva az én nézetem és a kormány nézete is oda járul, hogy a fenforgó tárgy előleges véleményezés végett külön bizottsághoz utasittassék. Nem járulhat a kormány Ghyczy Kálmán t. kpviselő úr indítványához, mely szerint ezen megkeresvény a kérvényi bizottsághoz utasittassék, azon oknál fogva se, mert épen a kérvényi bizottságalelnökének imént tett nyilatkozatából is kitűnt, hogy a kérvényi bizottság teendőkkel el van halmozva és több mint háromszáz kérvény vár elintézésre, (ügy van! a középen, nyugtalanság a bal oldalon.) Nem lehet ez ügyet a kérvényi bizottsághoz utasitani még azon fontos oknál fogva se, melyet Somssich Pál képviselő úr igen helyesen kiemelt, hogy t. i. itt praecedens fölállításáról van szó és egy coneret jogi eset megbirálásáról, mely kitünőleg jogtudósok véleményére bizandó. (Helyeslés a középen.{ Ghyczy Kálmán képviselő xír még néhány formahibát is fölemiitett, noha igen helyesen az érdemleges elintézést nem akarta ezen formahibáktól függővé tenni. Legyen szabad ezekre nézve szintén egy pár megjegyzést tennem. Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy a kormány f. é. márczius havában fölhatalmazást nyert a t. háztól az iránt, hogy esküdtszékeket alakithasson és a birői illetékesség szempontjából történt ideiglenes változáshoz képest az 1848. 18 t. ez. alaki részében szükséges módosításokat megtehesse. Az esküdtszéknek mindenesetre kiegészítő és nélkülözhetlen részét képezi először a vizsgáló biró és ily kiegészítő részét képezi a közvádló is. E téren tehát a minisztérium kezei megkötve nem voltak ; és miután semmiféle positiv törvény nem tiltja, hogy a közvádlói teendőkkel a királyi ügyek igazgatója bizassék meg — mi különben is csak ideiglen történt: ugy hiszem, törvénysértést a kormány nem követett el, midőn a közvádlói teendőket a királyi ügyek igazgatójára ruházta. Vajon a megkeresvény, mint megkeresvény tekintessék-e vagy mint egyszerű kérvény ? erre súlyt nem fektetek. Ez az első eset, és bármikép döntse el a t. ház e kérdést: határozata a kormányra és közegeire nézve jövőre cinosurául fog szolgálni. Ezek azon korlátok, melyek között véleményem szerint a háznak mozognia kell: tovább menni, beavatkozás volna az illetékes bíróság jogkörébe ; ezen korláton innen maradni pedig, illusoriussá tenné a ház azon fontos jogát, melylyel az engedély megadása vagy megtagadása fölött bír. Ennélfogva, mind magam, mind a kormány nevében Somssich Pál képviselő társam indítványát pártolom. (Helyeslés a középen.) Almásy Sándor: T. ház! Előttem szólott Horvát miniszter úr két indokból kivánja Somssich Pál képviselő úr indítványát elfogadni. Első indok, hogy a kérvényi bizottság teendőkkel el van halmozva. Ha ez valóságos indok volna, akkor a háznak kellett volna arról gondoskodni, hogy teendőit elvégezhesse. De ón egyátalában nem is hiszem, hogy ezen egy ügy hozzájárultával annyira tul lenne a kérvényi bizottság terhelve, hogy azt is el ne végezhetné. Ennélfogva ezt érvényes indoknak nem tarthatom. Másodszor, Somssich Pál képviselő úr indítványa szempontjából kiindulva, elfogadhatónak vélte a miniszter úr, hogy praecedens még nem volt; ámbár Csiky Sándor képviselő esete már
