Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-184

358 CLXXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) előny illusorius. Ha pedig 9. §. értelmében valami utón módon sikerülne valaha Magyarországnak ezen kamatjárulékot csökkenteni, akkor az első §. azon határozott kifejezése: „állandó s további változás alá nem eshető," hibás és hamis. (Helyeslés a bal oldalon.) A solidaritasra nézve már megjegyeztem, hogy én addig, mig az államadósságokra azon elv marad érvényben, hogy azok elválaszthatlanok és eloszthatlanok, addig, mig mi ezen el nem osztott és igy közös adósság kamataihoz törvény által örök időkre hozzájárulni kötelezve vagyunk: én a solidaritasra nézve álokoskodásokkal és kétértelmű §-kal magamat megnyugtatni képes nem vagyok. (Helyeslés a bal oldblon.) Bujanovics Sándor: T. képviselőház! Senki által kétségbe nem vonathatik az. hogy Magvarországot az osztrák államadósságok elvállalására jogilag kötelezni nem lehet; de ebből még nem következik az, hogy politikai és méltányossági szempontból magunkat az államadósságok egy részének elvállalására kötelezve ne érezzük. Jogtalan bár, törvénytelen bár, de bevégzett s megmásitkatatlanul bevégzett tényekkel állunk szemközt. Tényekkel, melyek a népek, nagyrészt a külföld anyagi érdekeit képviselik, melyeket tekintet nélkül hagynunk alkotmányos jogfogalmaink szerint tökéletesen törvényes és jogos, de állami létünk megszilárdítása, hitelünk megállapítása érdekében se helyes, se eszélyes nem volna. Azért törvénytelen bár az osztrák államadósság egész kiterjedésében, ugy keletkezési módjára, mint hova fordítására nézve; s fordíttatott bár az osztrák államadósságok nagy része oly czélok valósítására és oly elvek támogatására, melyeket határozottan elítélek: nem tartózkodom mégis kijelenteni, miszerint ezeknek egy részét elvállalni igen kész vagyok: mert forduljak bár a conjecturalis politika mezejére, vagy merítsek bár a casuistika kiapadhatlan forrásából, oly kedvező eshetőséget föltalálni nem vagyok képes, melynek beállása hazánkat, mely jogilag kötelezve nincs és nem is lehet, tényleg az államadósságokban való részvéttől tökéletesen fölmentené. (Helyeslés a jobb oldalon.) A népek anyagi érdekei s hitelviszonyai mai fejlett, egymásra kölcsönösen visszaható állapotában bizonyossolidaritas van: s beláthatlanbonyodalmakat, az érdekek éles összeütközését s önmaga irányában a legkárosabb visszahatást idézné elő az, a IÍ ezen érdekek bármelyikét tekintetbe venni nem akarná. Ha emlékezetem nem csal, 10.000,000 franknyi követelés kifizetésének megtagadása índitottaEurópaegyik hatalmas fejedelmét évek előtt a távol világrészben tizszer, talán százszor annyiba kerülő fegyveres beavatkozásra. Minő ellenszeriVet, az érdekek mily összeütközését, állami hitelünk mii}

7 koczkáztatását, s minő nem jogi, de tényleges következményeket vonna maga után az illető államhitelezők s azok kormányai részéről az államadósságok elvállalásának részünkről teljes megtagadása akár most, akár a jelen fenálló állami kapcsolat felbontása s uj állami alakulásunk esetén : ennek megítélését a t. házra bízom. Azon tekintetekhez tehát, melyeket az 1867. 12-ik t. ez. 53, 54. és 55-ik §§-ai az államadósságokban való részvételünkre nézve kijelölnek, a politikai szempontoknak és méltányosságnak az én meggyőződésemre még egy uj döntőleg beható szempontja, a politikai kényszerűség és eszélyesség el nem odázható tekintete járul. Itt nem tehetem, hogy Várady Gábor t. képviselőtársamnak a múlt ülésben mondott példájára, azon családfőről, ki a szomszéd neje lába elé teszi összes vagyonát, mig otthon saját gyermekei éheznek és fáznak, ne válaszoljam, hogy a példa nem volt szerencsésen választva. (Zaj. Halljuk!) Hiszen t. képviselőtársam velem együtt meg van győződve, hogy nincs e teremben senki, a ki könnyelműen és megfontolatlanul és az ország érdeke ellenére járulna az államadósságokhoz. Hasonlítunk mi igenis, t. ház, azon családfőhöz, ki, mert szomszédja düledező háza összeroskadás esetén saját házát is szétzúzással fenyegeti, nem felebaráti szeretetből, de hogy a maga házát megmentse a pusztulástól, erejéhez mérten járul szomszédja, s vele együtt saját háza tatarozásához. (Zaj. Halljuk!) Ezen elvekből indulva ki, előttem a kérdés az, vajon a törvényjavaslatban meg van-e a jogi szempont kellőleg óva, s a solidaris kötelezettség eszméje jövőre is kizárva? és vajon az elvállalandó összeget az ország elbirja-e a nélkül, hogy a teher súlya alatt összeroskadjon? E kérdések elsejére határozott igennel válaszolok. A törvényjavaslat szövege oly világos és határozottan kizár minden solidaritast, hogy abból a solidaris kötelezettség eszméjét csak ugy és akkor lehet kimagyarázni, ha nem egész szerves összefüggésében és nem egész értelmében és szellemének kifejtésében, hanem csak egyes tételeit és szavait elvontan tekintjük. A mi a kérdések másikát illeti, nem csodálkozom azon, hogy a nézetek e tekintetben eltérők: mert bár a számtani tételek tárgyilagos bonezolást és elemezést igényelnek, abból a következtetést kiki saját subjectiv nézletmodorából meríti; s vajmi nagy itt a különbség, már csak a különböző kedélyhangulatunknál fogva is : az egyik pl. komorabb, a másik derültebb színben látja a jövőt. Én a nélkül, hogy a vállalandó teher nagyságát kicsinyelném, sa nélkül, hogy a jövőre nézve tulvérmes reményeket táplálnék, níerem állitni. hogy a vállalandó összeg, tekintve az egész fedezendő