Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-184

CLXXXIV. ORSZÁGOS len pillanatban azt látom, hogy az egész monarchia I nagy rázkódtatásnak volna kitéve. En pedig azt ' hiszem, hogy az a mi érdekünkben nincsen, hogy ilyen rázkódtatást előidézzünk. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy nem lehet most, jelen pillanatban felvenni ezen törvényjavaslatot. Ez, gondolom, csak mellékes czél; a fó'czéi az volna, hogy Magyarország országgyűlése mondaná ki szerinte azt, hogy csak akkor és annyit fogunk fizetni, a midőn Magyarországnak pénztárában a rendes és szükséges kiadásokon tul még valami marad. Legyen szabad erre azon megjegyzést tennem, hogy eddig Magyarország irányában se a rendes, se a szükséges kiadások nem történtek: ez tény ; hogy azt megváltoztassuk az mindnyájunk óhaja. Tehát ha rendes és szükséges kiadások voln ának teendők, kérdeni, mennyi azon összeg, mely ezen kategóriába esnék ? Kérdem, vajon elbir-e Magyarország mint rendes és szükség-es kiadást száz milliót? Azt hiszem, igen könnyen. Elbir-e 500 milliót? Azt hiszem, szintén; sőt ugy gondolom, ezret is elbir. És igy ebből az következik; hogy I mig ezen rendes és szükséges kiadások nem volnának kiadva, addig nekünk az államadósságokból egy garast sem lehetne elvállalnunk. Ez, tisztelt ház, nem egyéb, mint a dolognak elodázása, oly messzire, midőn meglehet későn volna, midőn már minden romba dőlne. És épen ez az, t. ház! mit én legveszedelmesebbnek látok. Mert, bocsánatot kérek, ki keli mondanom, hogy én Ausztriának mostani alakulását, az elmúlt idők és az elmúlt évek eseményeit, de sőt még annak szerencsétlenségeit is egyenesen gondviselésszerű alakulásnak látom ; Ausztriánakjelenlegi alakzata, jelenlegi phisiognomiája, az én véleményem szerint, oly előnyös Magyarországra nézve, a milyen tán századók óta nem volt. (Helyeslés johb, zaj bal felöl.) Ezen alkalmat elszalasztani én legalább részemről a legnagyobb poli- ! tikai hibának látnám. (H4yesl's a középen.) Meghiszem, hogy Európának ezen részében \ is meg fognak erősödni a constitutionalis elemek; ! de kérdem t. ház, ha mi megakadályoztatand- ' juk az egyezkedést, ha minden kérdésnél rideg j ellentállást fogunk mutatni, azon kérdés áll elő, j vajon mi leszünk-e zászlóvivői ezen constitutio- j nalis elemnek ? Előttem legalább ez a döntő szem- i pont, s ennek befolyása alatt kész vagyok minden j áldozatra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) j De tovább megyek, t. ház! En a törté- j nelemből legalább azt tanultam, hogy minden | nép, melynek sikerült erős alapokra fektetni a j constitutionalis létet, mindenik nép majdnem ily j phasisokon ment keresztül, mint mi. Ha Angii- | ában első Károly, II. Károly és II. Jakab ' ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) 351 idejében nagy pazarolások nem történtek volna egy részről is, más részről is, ha az államnak kincstára mindig üres nem lett volna, az angol parlamentnek tán mai napig sem sikerült volna oly jogokat vívni ki, mint a milyenekkel most bir. És ha ez nem sikerült volna, t. ház. akkor tán mai napig sem sikerült volna az angol alkotmányt oly alapokra fektetni, mint a minőn az mostanig is oly erősen áll. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj.jÉn ily állapotban látom hazánkat most is, és ezen processusában háborgatni az által, hogy ezen terhet el ne vállaljam, nem akarom. Az angol nemzet ezen cseréért egy pillanatig sem habozott elvállalni azon terheket, melyek három-négy generationak rósz kezelése által nyakába rovattak. Belgium, midőn 1830-ban Hollandtól elszakadt, nagy statusadósságokat vállalt magára, s ez a kis Belgium, a mely alig több mint Magyarország két vármegyéje, mit tett, midőn ezen adósságokat elvállalta? Újra nagy adósságokat csinált: s tíz év múlva Belgium egyike volt Európa legszabadabb, legvirágzóbb és legboldogabb országainak. (Helyeslés jobb, nyugtalanság ba felöl.) S ha azt kérdem, t. képviselőház, honnan lehet ez a csodaszerű eredmény, arra is felel a történet, még pedig minden népnek története: mert be van bizonyítva, hogy rósz törvénykezés, pazarlás, forradalmak s minden neme a rósz kezelésnek nem képesek soha a nemzetnek tőkéjét annyira apasztani, mint képes egynehány lánglelkü polgár emelni, mint képes a nemzet maga gyarapítani, ha kissé rendezett állapot s a szabad institutiok éltető lehellete virraszt felette. A nép, t. i. Magyarországnépe, t. képviselőház, a mely politikai téren oly előnyöket tudott kivivni magának, a mely olyan kitartást tudott e téren mutatni, azt hiszem, s meg vagyok győződve, hogyha a sorompók kinyiinak, hogy ezen nép az industrialis: vagy bármi téren szintén olyan előnyöket, függetlenséget fog magának tudni kivivni. (Tetszés a középen.) S nekem ugy látszik, hogy az élet ez állítást már most is kezdi constatálni: mert alig- múlik el nap, a melyen oly vállalatok elemei ne lennének letéve, a melyekről a közönségnek nincs tudomása, de a melyeket, ha fel fognak állani, a közönség bámulni fog. S ha körülnézünk, előttünk szemünk láttára is oly élet fejlik, mely valóban nagy mérvű nemzeti életre hagy következtetni. , Én. t. képviselőház, szintén érzem a jelen pillanat fontosságát és ünnepélyességét; érzem azt, hogy meglehet a mai nap, meglehet a mai napok a mi politikai sorsunk fölött fognak határozni, s különösen, hogy mi képviselők talán polilitikai téren ezen napoknak áldozatai is lehelünk. (Ellen •mondás a középen. Nyilat Jaivág balflol.) Mondom, politikai téren. Hanem bár tudnám azt,