Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-184

CLXXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) 349 Áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra. (Halljuk!) Az államadósságok tárgyában előleges értekezés czéljából eljáró küldöttség figyelmét egy fődolog kerülte ki, mely, véleményem szerint, mindenekelőtt megvitatandó lett volna: az t. i., vajon az államadósságok összege olyan-e, melyet Magyarország és ő felsége többi országai elbirnak ? (Helyeslés a bal oldalon) Mert csak akkor, ha constatáltatott, hogy az államadósságok ezen összegek fizetése képességét felül nem múlják, csak akkor lehetne meghatározni az összeget, melyet hazánk a többi országok terhei könnyítésére elvállalhat. Ugyanis önámitás volna , és ámitása annak, kin segíteni akarunk, oly teher megosztását Ígérni, melyről eleve biztosan tudjuk, hogy azt se együttvéve, se részekre osztva el nem bírjuk. És valóban kevesen lesznek, ugy hiszem, e házban, kik azon megnyugtató hitben élnek,bogyaz államadósságok a monarchia erejét tul nem ha 1 adják. Az évtizedek óta, évenkint folytonosan növekvő deficitek világosan bizonyítják, hogy a meglévő adósságok kamatainak egy része mindig csak uj adóssággal volt fedezhető, bár az utolsó években az adófizetési képesség mindenütt a lehetőségig, sőt ezentúl is meg valafeszítve. Magyarország és a többi országok mindig csak fizettek, fizettek, fizettek ; a deficit pedig nőttön nőtt. Nem frazis-e tehát, ha most azt mondjuk: az államadósságoknak reánk eső részét elvállaljuk, s ez által rajtatok segítünk ? Mintha bizony eddig is a reánk eső részt, erőnk tulcsigazásával is, nem fizettük volna! Fizettük biz azt, mint azt a többi országok fizették. Ajánlatunkkal nem uj erő jő segítségökre tehát, mely eddig terhelve nem volt, de azon erő, mely az övékkel együtt eddig is megtört a teher súlya alatt. Hogy pedig csupán az által könnyebülne terhük, mert most azt jogilag is elvállaljuk, mit eddig tényleg fizettünk, nem hiszem. (Helyeslés balfelöl.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban még nagyobb összeg elvállalását javalja, mint a melyet eddig fizeténk, bár az is igaz, hogy még ekkor is, a mi különben nekünk csekély vigaszt nyújthat, a többi országokon még mindig több teher marad, mint a mennyit ők elbirnak. De minthogy többet nem viselhet senki, mint a mennyi erejének megfelel: világos , hogy a biánylatotmind ők,mind mi kölcsönnel volnánk kénytelenek fedezni, és a különbség jövő és múlt közt csak az volna, hogy jövőben mind Magyarországnak, mind a többi országoknak külön deficitjük lenne, és ennek fedezésére külön hajhásznának köíoBönt. Ily eljárásnak azonban bukás a vége. (Ugy van ! a bal oldalon.) Minden erőszakosabbb rázkódtatás kikerülése végett szükséges lett volna tehát — ha már az államkiadásainakleszállitása az európai viszonyoknál fogva lehetlen — módokról gondoskodni, hogy az államadósságok ne mélyebben, de minden esetre [ azon mértékig szállíttassanak le, a melyen jövőben elviselhetők lesznek. Szerfeletti áldozatot senkitől sem kívánok: az állampapírok tulajdonosai is az ország fiai, kik az ország gondoskodására számot tarthatnak. De nem méltányos-e, hogy azok is áldozzanak valamit, kik eddig legkevesebbet áldozának? Az utolsó években az ipar, a földmivelés kedvező fejlődést nem nyerhetett; a tulcsigázott adók nem csak a jövedelmet, de a termelő tőkét is megtámadák; az országok ifjúsága dicstelen csatákban vérzett. Akár Magyarországot, akár a birodalom többi országait tekintjük: szomorúság, nyomor, elszegényedés mindenütt. Nem csak méltányos, de igazságos is tehát, hogy azok is áldozzanak, nemtőkéjök, de jövedelmeik egy részével, kik a szabadság és alkotmányosság elnyomására kötött törvénytelen kölcsönökhöz hozzájárultak, kik a haza borús napjaiban olcsón vásárlott papírjaik biztos kamatait szedték, kik néha elbizakodásukban — feledve, hogy van még valami szentebb, mint a pénzes erszény, — leigázott népek legnagyobb csapásait, s még a legközelebb múltban a Cbassepot-fegyverek próbatétét, védtelen gyermekek mészárlását, a mentanai véres napot áremelkedéssel üdvözlék. (Tetszés a bal oldalon.) Minthogy meggyőződésem szerint csak az általam jelzett módon lehet segíteni az állam bajain; minthogy minden más eljárás halasztja ugyan az elkerülhetien válságot, de annál fájdalmasabbá teszi; minthogy e törvényjavaslat elfogadása által mind hazánkban, mind a többi országokban reményeket ébresztenénk, melyeket csakhamar csalódás követne: a törvényjavaslatnak ellene szavazok. (Helyeslés a bal oldalon.) Bánó József: Tisztelt képviselőház! Ha valaki azon kérdést intézné hozzám, vajon méltányos-e oly adósságnak kifizetését kívánni, melyet se én magam nem tettem, se érdekemben nem tettek, ha mondom, ezen kérdést valaki izolálva intézné hozzám, azt mondanám: nem ; ha valaki azon kérdést tenné szintén abstracte, vajon Magyarország fizethet-e ily bajos körülményei között oly nagy sommát, akkor szintén azt felelném: nem; de ha valaki azt kérdi tőlem, vajon akarom-e végét látni már azon százados viszálynak, mely a monarchiában a legjobb erőket és igy Ma-