Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-183

338 CLXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 7. 1867.) esze járása közt. Azok ugyanis hasonlólag, vala- I az országos küldöttség tagjainak és tisztelt kor­hányszor nem tetszett nekik valamely törvény, i mányunknak a kiegyenlítés nagy, nehéz és sok mindig kerülő utón akarták azt eltávolitni. Jele- | tekintetben hálátlan munkájánál és e törvényja­sen Erdélyben egyenesen uj képviselőválasztási ; vaslat iránt megállapodásuknál a hazaszeretetet rendszert hoztak be, hogy annál inkább boldogul- és a haza nehéz állapotán való segités szol­jának Erdélynek a reichsratbba beerőtetésével. gált vezérül és irányadóul; mélyen meg va­Mondom, lényeges hasonlatosságot látok Madarász i gyök arról is győződve, hogy az országos kül­döttség többsége és a minisztérium, midőn ezen előttünk fekvő törvényjavaslat iránt megállapod­tak', azon véleménytől voltak áthatva, hogy a je­len viszonyok között hazánkra nézve több előnyt, több igazságot és több méltányosságot az ő néze­tűk szerint kivivni nem lehetett. Ezért tisztelettel hajlok meg ezen hazafiúi törekvés előtt, habár a kivivott eredményben megnyugvást nem talál­képviselőtársam és Schmerling - Bach kormánya esze járása közt. (Derültség a hal oldalon. Fölkiál­tások balról: Halljuk! Halljuk!) Nem szabad képviselőtársaim egyikéről sem feltenni azt. hogy más indokból, mint egyene­sen a haza iránti kötelességből tenne valami in­dítványt, és ezen indok felhozása benne is volt, ha jól emlékszem, azon beszédben, mely­lyel Madarász képviselőtársunk indítványát aján- nék is. lotta. Hiszem tehát, hogy pusztán meggyő ződése kényszeritette ezen csodálatos indítvány tételére; de ha nem volna ez, mi ítéletemnek Ennyit előre bocsátva, nem tartom szüksé­gesnek, azok után, miket Tisza Kálmán barátom elmondott, részletekbe bocsátkozni, és számokkal irányt ad, ha nem ez volna az, mi arra indít, hogy j mutogatni azt, hogy az előttünk fekvő törvényja­ezt okul elfogadjam: egyszerű észjárásommal kény­telen volnék azt mondani, hogy ugy tűnik fel a dolog, mintha népszerüséghajhászás volna. (Hall­juk! Halljuk! balfelöl.) Ismeretes dolog , hogy az emberek átalában nem szeretnek fizetni, és ha a nagy tömeg megkérdeztetik, akar-e idegen kor­mány által tett adósságot fizetni, egyszerűen azt fogja felelni: nem. vaslatot miért nem tartom én a részletes vita alap­jául elfogadhatónak, elégségesnek látván részem­ről egyetlen egy kérdésre megfelelni. Vagyunk-e jelenleg azon helyzetben , hogy ezen törvényja­vaslat alapos bírálatába bocsátkozhassunk és meg­határozhassuk egész bizonyossággal, hogy a kö­telesség mértékén tul, a méltányosság alapján meddig haladhatunk jogaink, önállásunk sérelme Ezen indítványt tehát, mely határozottan a | nélkül és a nélkül, hogy az elvállalandó terhek 12. t. cz.-be ütközik, mely politikai életünk szelle- j alatt hazánk ereje összeroskadjon?Én legalább, t. miével nem egyezik, határozottan visszautasítom ; de a minisztérium részéről előterjesztett törvény­javaslatot az államadósságok tárgyában a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: A mi Madarász képviselő úr indít­ványát illeti, mindenekelőtt azt tartom, a napi­renden levő tárgyat, t. i. a törvényjavaslatot kell tárgyalni. Ha a t. ház ezt elfogadja, mivel azon indítvány a törvényjavaslatnak épen ellentéte, önként következik, hogy a törvényjavaslat elfo­gadásával az indítvány magától megszűnik. Ha el ház, ezen helyzetben nem vagyok: ámbár azt hi­szem, hogy nem lett volna lehetetlen bennünket és az igen t. házat ezen kedvező helyzetbe hozni. Mélyen tisztelt képviselőtársam Deák Fe­rencz a67-es bizottság 5-ik ülésében, midőn épen az államadósságok kérdése tárgyaltatott, a többi között Grhyczy Kálmán képviselőtársunknak így válaszolt: „Másik észrevétele a t. képviselő ur­nák (Ghyczy Kálmánnak) az volt, hogy szoro­san meg kell vizsgálni, melyek és mily neműek az adósságok, mire fordíttattak, és azokból egyik nem fogadja a t. ház a törvényjavaslatot, akkor j vagy másik országra minő investitiok tétettek? jőne az indítvány napirendre. Azt hiszem ugyan, hogy a mint egyik képviselő­Simonyi LajOS b.: T. képviselők! Én azt I társunk is megjegyezte, most már azt, hogy a föl­hiszem, Madarász képviselőtársam indítványa egyúttal tárgyalandó ezen törvényjavaslattal és a központi bizottság előadásával: azért azt hiszem, hogy minden képviselőnek joga van ezen indít­ványhoz is hozzászólani. (Helyeslés.) Várady Gábor: T. képviselőház! Midőn ezen komoly tárgyban felszólalok, a mely tárgy a legnyugodtabb keblet is szorongató aggodalom­mal tölti el, mindenekelőtt azon meggyőződése­met kell kijelentenem , mely engem ezen kérdés­nek, legalább részemről való megoldásánál vezérel. Meg vagyok ugyanis arról győződve, hogy vett adósságok mire mindenre lettek forditva, SZÍ rosan kinyomozni nem lehet. De vannak mégis oly beruházások, melyek világos nyomokat hagy­tak és talán ki is számithatók. Mindezekre nézve tisztába jőni és a tárgy fölvilágositására szolgáló adatokat összegyűjteni s s egyik föladata lesz a két ország küldöttségeinek és minisztériumainak: és ezek a megállapodási javaslattal együtt, mint egyezkedési adatok, az országgyűlések elé fognak terjesztetni." (Hatás.) T. ház! Azok, kik a 67-es bizottság tagjai voltak, jól emlékezhetnek, minő kedvező hatást,

Next

/
Thumbnails
Contents