Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-158
22 CL VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Oki 10. 1867.) nem improduetiv czélokra vétetik föl; mert meg vagyok győződve, hogy ha a létesitendő munkák után befolyó jövedelem mindjárt az első években nem fogná is a kötelezett évjáradékot egészen födözni: a létesített munkák, a nemzetgazdasági erők gyors kifejlődésére, a közvagyonosodás emelésére, ennélfogva az adóképesség emelésére nevezetes befolyással lesznek. Ha ezen kölesönt pénzügyi szempontból más rendezett pénzügy gyei bíró államoknak, például Angliának vagy Poroszországnak legközelebbi időkben kötött kölcsöneihez hasonlitjuk: ugy ezen kölcsön bizonyára drága, mert fölötte áll azon kamatlábnak, mely ott rendesen fizettetik; de ha hasonlitjuk az utóbbi időben kötött osztrák kölcsönökhöz : ugy azt még jutányosnak kell mondanunk, így például, ha fölveszszük árkeletét az 1866-dik évi úgynevezett záloglevél-k ölesönnek, mely bizományba adatott, és ha azt 7 % % kölcsönre átszámítjuk, ugy 91 ezüst ft kerül 7%%ba ; holott az előterjesztett kölcsönnél 7 % % után 100 ft fizettetik be: tehát ez 10%-kai jobb. Az 1865-diki évi osztrák 5% ezüst kölcsön, mely 146,938,800 ftról szól, 90,000,000 ezüst ftot hozott; ennélfogva ennél 7 % százalékot számitva, 80 ftra esik ennyi kamat: tehát a magyar vasúti kölcsön 25 százalékkal előnyösebb. De ha ezen kölcsönt összehasonlítjuk az utolsó kamatbiztositási engedélyekkel, annak ezek fölötti előnye világosan kitűnik. (Halljuk!) Az erdélyi vasút, az aradit értem, előszámitás szerint kerül 22,000,000 ftba papiros pénzben, 25% agiót fölvéve ezüstben 17% 0 millióba; nem 50, mint a mi kölcsönünknél, de 90 évre van biztositva, még pedig 1,872,000 fttal, mi 7%% számítva, megfelel 73 J / 5 ftnak : ennélfogva ezen biztosítás többe kerül, mint 10 meg fél százalékba. A kassa-oderbergi vasút kerül 36,000,000 ftba papírpénzben, mi ezüstben 28,800,000 forintot tesz. A biztosítás 90 évre terjed, és évenkint 3,016,000 ftot tesz: tehát 7 % % biztosíttatik 74 forintra, a mi megint 10 % százalékos pénz. Hasonló a számitás az úgynevezett Eudolf-pályánál. Bármennyire fontos a vasutak építése, ily áldozatokkal a kamatbiztosi tás mellett épiteni nem lehet. Tehát fölvéve a czélt, melyre ezen kölcsön köttetett, olcsónak mondhatni. Azonban, hogy ne csak átalában véve hasznos, de egyszersmind lehetőleg hasznos és legkevésbbé terhes legyen e kölcsön, a befolyandó pénzek elhelyezésénél, a kivitelnél egy irányeszmét kell szem előtt tartanunk: ez pedig az, hogy igyekezzünk ezen pénzerővel minél többet létesiteni, tehát lehetőleg olcsón építeni, és oly vonalakat létesiteni, melyek midőn egyrészt a legfontosabb érdekeknek felelnek meg, másrészt egyszersmind legbővebb jövedelmezést ígérnek. (Helyeslés.) A vonalak fölötti határozás a törvényhozás feladata; a végrehajtás, tehát a pénz czélszerü elhelyezése a kormányt illeti. Ugy hiszem, rövid idő múlva alkalma lesz a minisztériumnak jelentést tennie arról, hogy az ország által kivánt vonalakon az épités minden irányban megkezdődött. A pénz hasznos beruházását illetőleg, azt hiszem, azon kell lenni, hogy a befektetés takarékosan menjen véghez. (Helyeslés.) Nincs most helyén a befektetés főbb elveit elmondani; csakis annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy nem tartom a kormány feladatának a vasut-épitést minden egyes részleteiben saját költségén eszközölni ; de föladata megállapítani a lehető legezélszerübb építési módot, ezen számitások alapján az egyes vonalok építését biztos vállalkozóknak kiadni és azt ellenőrizni; a kész vasutak üzletét ismét nem saját költségére vinni, de azt e czélra alakult társulatoknak kiadni: mert a tapasztalás azt bizonyitá, hogy az állam maga legjobb akarat mellett is drágábban épit s drágábban kezeli az üzletet. Megemlítem e helyütt, hogy két vonalra nézve, melyeknek kiépítését az országos határozat elrendelte, már oly kedvező eredményt értem el, hogy ezen 31 mértföldnyi vasút — mértföldenkint 347,000 forintért papírpénzben — körülbelül 11,000,000 ftért papírpénzben, tehát esüstben 25% agió mellett 8,800,090 ftért, a földkibecslést és az üzleti fölszerelést ide nem számítva, már jelenben kiadható, és a munkálat, mihelyt a kisajátítás véghez ment, azonnal megkezdődhetik. Szándékosan idézem ezen esetet, hogy mind a tisztelt ház lássa azon irányt, melyet követni czélszerünek látok, mind a kölcsönt adók már előre meggyőződhessenek arról, hogy a nekik nyújtott jelzálog biztos értéket fog képviselni. Ha ily módon történik a beruházás, a kölcsön az államra nézve bizonyosan terhes nem lesz. Vegyük föl ezen esetet. Ha a 31 mértföldnyi vasút, az időközi kamatokkal együtt és a földkibecsléssel, kerekszámban 10,000,000 ezüst ftba kerülne is, a fizetendő évjáradék 775,000 ftot tenne. De a tapasztalás Magyarországban azt bizonyította, hogy a vasutak megnyitásánál mindjárt a kezdetben egy mértföldnyi vasútra 20,000 ft tiszta jövedelem esik. Ha tehát 31 mértföldnyi vasutat veszünk föl, ez évenkint 620,000 ftnyi jövedelmet hajt. Minő teher hárul már most ezen fölvett esetben az államra? Évenkint 155,000 ft. Miután továbbá a tapasztalás azt mutatja, hogy Magyarországon a vasutak évenkint egj mértföldre rendesen 1000 fttal többet jövedelmeznek, körülbelül 5—6 év múlva el volna érve azon idő, midőn a beruházott tőke után eső évjáradék teljesen fedezve lesz ; holott, ha a kamatbiztositás mellett volnának ezen
