Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-158
CL VIII. ORSZÁGOS ÖLES. (Okt. 10. 1867.) 23 vonalak létesítendők, sokkal nagyobb ávjáradéknak lekötelezése volna szükséges; és a mi még nevezetes körülmény, a kamatbiztositás, az eddigi szokás szerint nem 50, hanem 90 évre adatnék; és végié a kamatbiztositásnál az állam vállalná magára a kezdet terheit a nélkül, hogy a jövő előnyeiben részesülne. A minisztérium, mihelyt a kölcsön nyilvános aláírása be lesz fejezve, elő fogja terjeszteni a tisztelt háznak a hová fordítás iránti javaslatát, és azon törvényjavaslatokat, melyek ezen tárgygyal kapcsolatban vannak : igy mindenek előtt törvényjavaslatot a létesítendő vasutaknak és csatornáknak egy telekkönyvbe való beigtatása iránt, mi már azért is szükséges, mivel, a kölcsönszerződés értelme szerint, a kölcsön ezen vasutakra és csatornákra első helyen bekebelezendő; továbbá a kisajátítás iránti törvényjavaslatot. Szükséges azután még a magántársulatok által eazközlendő vállalatok előmozdítását is törvény által szabályozni. Az államtól ugyanis azt várni, hogy maga és saját költségein épitse a közlekedési rendszernek minden részletét, bizonyára alig lehet, és ez oly föladat, melynek egy állam sem felelhet meg. Franeziaország eléggé centralizált állam és mégis az úgynevezett vidéki érdekű vasutak létesítésére a magántársulatok munkásságát és a vidékek érdekeltségének hozzájárulását követeli. E szerint hazánk sem vállalhat nagyobb terhet, mint a mely a fő forgalmi vonalak létesítésére szükséges. Szükséges végre még azon módok kijelölése is, melyek mellett a vidéki érdekeltek, ha a meghatározandó feltételeknek eleget tesznek, közmunkák előállításánál az állam segélyére számolhatnak. Vannak, kik azt jósolják, hogy ezen kölcsön létesítése akadályokkal fog járni. Akadályokra a legbiztosabb előszámitás is akadhat, különösen a pénzpiaczra hathatnak előre ki nem számitható körülmények. Ha nem csak kölcsön-egyezmény kötésével, de létesítésével is meg lettem volna bízva, nem kételkedem, hogy augusztus havában a kölcsön egész összege fedeztetett volna. Vannak olyanok is, kik meg nem foghatják, mi által volna a magyar állam följogosítva olcsóbb kölcsönt kötni, mint a birodalomnak utolsó kölcsönei. De én azt hiszem, hogy oly kölcsön, melyet oly alkotmányos ország törvényhozása szavazott meg és koronázott fejedelme szentesitett, mely hozott törvényeihez mindenkor és minden körülmények között ritka kitartással ragaszkodott, mely azt nem improductiv kiadásokra, hanem hasznos kiadásokra, még pedig a legnagyobb takarékossággal és óvatosssággal kivánja fordítani, melynél az ily hasznos beruházások a nemzeti vagyon fölemelésére sokszorosan hatnak, mely nem azon nemzetekhez tartozik, melyek már elérték fejlődésök tetőpontját, de a melynél az ifjú erö' a fejlődés pezsgő korában van, és mely a szabad fejlődés folytán rövid időn nevezetes eló'haladást képes tenni : ily kölcsön bizonyára kedvezőbb föltételek melletti hitelre érdemes. (Élénk tetszés, éljenzés.) Elnök: Senkisem levén szólásra följegyezve, azon kérdést intézem a t. házhoz, elfogadja-e a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Csaknem az egész ház föláll) A t. ház a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Jegyző ur a törvényjavaslatot czikkenkint fogja fölolvasni. Gajzágó Salamon jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét. Elfogadjuk!) Elnök: Ennélfogva a czim marad. Gajzágó Salamon jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. §-át.) Zsedényi képviselő ur e szakaszra nézve a következő módositványt adta be : „Módositvány a vasutak és csatornák építése végett létesítendő kölcsönről szóló törvényjavaslat iránt. Az I. §. ezen első szavai helyett: „Azon egyezmény alapján, melyet a pénzügyminiszter az 1867. évi július 2-án kelt országos határozat folytán kötött* tétessenek a következő szavak: „Az 1867. évi július 2-án kelt országos határozat folytán. íc Zsedényi Ede: Én ezen módositványom szerint azon pontot, mely az egyezményt megemlíti, kihagyatni kívánom a következő okoknál fogva : Először azért, mert midőn a törvényhozó testület legünnepélyesebb nyilatkozatában, a törvényben azt rendeli, hogy azon egyezmény alapján, melyet a pénzügyminiszter kötött, a minisztérium létesítse a kölcsönt, az ege'sz országban nem uralkodhatik más nézet, mint az, hogy az országgyűlés ismeri és tárgyalta azon egyezményt, melyet a törvény említ. Pedig mi azt se nem ismerjük, se nem tárgyaltuk, hanem a kiküldött bizottság jelentéséből tudunk annyit, hogy a pénzügyminiszter ezen egyezményt eléje terjesztette és hogy annak némely pontjai a törvényben foglaltatnak; de többi tartalmát nem ismerve, voltaképen a törvényhozó test arra nem is hivatkozhatik. Másik okom az, hogy ha ezen egyezményre való hivatkozás a törvényben megmarad, akkor nem ismernők el a kiküldött bizottságnak azon állítását, hogy a pénzügyminiszter a kölcsön feltételeit és módozatait saját felelősségére fogja megállapítani : mert ha az országgyűlés azon egyezmény alapján, mely épen a kölcsönfelvétel módozatairól szól, rendeli a kölcsön létesítését, akkor a felelősséget önmagára vállalja, és a pénzügyminisztert ez alól fölmenti, a mi parlamenti alkotmányunk mellett anomália volna. Végre harmadik okom az, hogy midőn a kölcsön veendő sommá kijelölésénél a törvényben egy-
