Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-183

CLXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Dec*. 7. 1867.) 335 vényéberagadná, melyből előbb-utóbb az állambankrot és az következnék, hogy miután megnyugvást nem volna képes a kiegyezés szülni, ha mi hordani is képesek volnánk a terheket, ő felsége nem magyar országai azokat hordani képtelenek levén, folytonosan lesnék azon perczet, midőn azt megtámadhassák és fölforgathassák. Megvallom, hogy ily rémeseknek nem látom a viszonyokat. Az amortisationalis összeg elhagyása mellett és Magyarország összegének elfogadása után, maradna 90 és egy pár milliónyi összes teher hordandó 6' felsége német-szláv országai részére. Ugyanazon számitások szerint, melyeket látni volt szerencsém, megvagyok győződve, hogy 6' felsége nem magyar tartományai körülbelül 70 milliót képesek elviselni.Hogy ők e tekintetben majd hogyan segítenek magokon, hogy a 70-ról 90 millióig felmenjenek, azt nem tudhatom ; de, mint tökéletesen egyéni nézetemet kifejezhetem, hogy akár kamatreductio, akár más oly műtételek által, mint például az adóemelés által, melyre őket még mindig képeseknek tartom, megszerezhetik magoknak a hiányzó 22—23 millió forintot, és akkor nálokis meg fog lenni az egyensúlyba jövetel. Nagyon természetesnek tartom azonban, hogy mi azon műtételekbe, a melyeket ezen egyezés von maga után, mint országgyűlés és mint Magyarország egyátalán bele nem bocsátkozunk. Az amortisationak megszüntetésére nélkülözhetlen a conversio. E conversionál fogva nagyon természetesen egyszerüsittetnék a dolog, ha az államadósságok unificatioja hozatnék be. De nagyon helyesnek tartom, hogy se a felelősség terhét, melylyel mindez jár, magunkra ne vállaljuk, se pedig az elj'árás módját, melyet e tekintetben követni kell, Magyarország ne vitassa, ne határozza el. A felelősség övék: ők rendezzék, ők intézzék az egész dolgot; a haszon is legyen övék,mely e rendezésből származni fog. Távol legyen tőlem, s azt hiszem, távol van a képviselőháztól is, hogy a solidaritast az államadósságok kezelésében óhajtaná. De épen, hogy ezen solidaritas ne legyen meg, azt tartom helyesnek, hogy e tekintetben az elintézés egészen és csak reájok maradjon, és következőleg minden netaláni hasznok is, melyeket vonhatnak, és Magyarország ne kívánjon azokból semmi részt. Mindezen feltételeknek, csekély felfogásom Bzerint, azon törvényjavaslat, mely jelenleg tanácskozás alatt van, megfelel. (Ellenmondás a bal oldalon.J^Nekem ez meggyőződésem. Megfelel a törvény követelményeinek, a mennyiben évi járadékot szab meg; megfelel, a mennyiben nem nagyobb, mint a mekkora összeget magunk elbírni képesek vagyunk. (Ellenmondás r a bal oldalon. FölhiáÜások: Miből következteti ezt ?) Én magam nem fogok az ellenmondásra felelni, e tekintetben kétségkívül legbiztosabb adatokat a tisztelt pénzügyminiszter úr fog szolgáltatni. Mindezek következtében, mondom, én, mint ki azt hiszem, hogy mind a törvény követelményeinek, mind a méltányosságnak megfelel a 29 millió és pár száz ezernyi öoszeg elfogadása, azt hiszem, hogy a részletes vita alapjául a törvényczikkely, mely ezt ajánlja, elfogadható. Bátor vagyok még pár megjegyzést tenni azon külön véleményre, mely tisztelt képviselőtársam és országos küldöttségi tag Ghyczy Kálmán által adatott be. (Közbeszólások: Tisza Kálmán!) Azon külön véleményről szólok, melyet Grhyczy Kálmán az országos küldöttség munkálatához csatolt, és ez után fogok Tisza Kálmán beszédére pár megjegyzést tenni. Ghyczy Kálmán képviselőtársam hibásnak tartja azon összes munkálatot, melyet törvényczikkelybe foglalva, a minisztérium most már a ház elé terjeszt elfogadás végett, és melynek elvei az országos küldöttség munkálataiban le voltak téve: hibásnak azért, mert a bizottság véleményt mond az állam adósság kérdését illetőleg; hibásnak azért, mert a közös ügyek tárgyában hozott törv. czikket illetőleg elsőben még a birodalmi tanácsnak nyilatkozni kell; hibásnak azért, mert a kereskedelmi szerződés, a közvetett adókra, vámügy-, vasút-, pénzrendszer- és pénzlábra vonatkozó egyezményeknek ugyanazon időben kell a jelen országgyűlés elé kerülni, mikor ellehetne fogadni azon részesedés meghatározását, mely az államadósságból következik; és hibásnak tartja, mert nincsen kitisztázva azon adósságoknak összege, melyek Magyarországot specialiter nem illethetik. A mi azt illeti, hogy az országos bizottságnak eljárása hibás azért, mert vélekedést mondott az államadóssági terhekben való részesülésre nézve: azt, megvallom, nem fogadhatom el. Én tudom, hogy a törvény egészen különböző' eljárást szab az egyik és másik kérdésre nézve a bizottság elé; tudom, hogy a quota kérdésében javaslatot tenni volt kötelessége; tudom, hogy a másikat illetőleg értekezletbe bocsátkozni volt feladata. De az értekezésnek eredménye miért nem lehetett volna vélekedés? És ez esetben épen az volt; hogy tehát azt a t. ház elé hozta a bizottság, hibának nem tartom. A mi azt illeti, hogy eme t. javaslatot csak akkor lehet elfogadni, csak akkor lehet a t. háznak tárgyalni, mikor majd más törvényjavaslatok és egyezmények is már készen lennének: ezek tulajdonképen a minisztérium harmadik törvényjavaslatában ben vannak. Az ugyanis tulajdonképen nem pusztán kereskedelmi szerződés, hanem egy szerződési lánczola, mely igen sok nemzetgazdasági kérdésre vonatkozik. Alapvonalai van-