Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-183

384 CLXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Dece. 7. 1867.) az ő jövedelemforrásuk olyan , melyet nem ér jég, eső, nem dér, a mely bizonyos mindig, addig nálunk szárazsággal és egyéb elemi csapásokkal kell küzdeni. És még az is megérdemli figyelmünket, hogy Magyarországon jelenleg tul mértékben termeltetik a szalmás gabona, ug-y hogy a magyar gazda tulajdonkép némileg földjének tőkéjét költi, midőn akkora arányban termeszti azt, és későbben nem termeszthet annyit ; ott pedig az államadósságokon kivül száz meg száz másféle vállalat van, melyek biztos és nagy percentnyi jövedelmeket adnak. Látható mindezekből, hogy Magyarország kimutathatólag sokkal szegényebb, mint ő felsége többi államai. Ha szegényebb, akkor kétségkívül sokkal nehezebben fogná hordhatni ugyanazon adópercenteket is, melyek reá esnének , mint ő felsége többi nem magyar országai. Legyen szabad egy példát felhoznom. Ha felveszünk olyan egyént, kinek 100 forint jövedelme van, ha 10 percent az adó, kénytelen fizetni 10 forintot; az, kinek 3000 forintjövedelme van, fizet 300 forintot. Bátran merem állitani, hogy mig az előbbi szájától lesz kénytelen elvonni a falatot, hogy azon 10 percentet apródonkint összegyűjtve fizethesse, addig az, ki 3000 forintjövedelemmel bir, sokkal könnyebben összegyűjtheti az ettől fizetendő percentet oly tételekből, a melyek nem nélkülözhetlen feltételei az életnek. Tehát ha Magyarország jogosan tartoznék is viselni azon terhet, a mely az államot összesen terheli, még azon esetben is, ha tisztán az adóbevételek szerint határoztatnék meg Magyarország részesedése abban, rajta igazságtalanság történnék. De meg az államadósságok között vannak oly tőkék is, a melyek tisztán nem érdekelhetik Magyarországot, mert ő felsége német-szláv országaira voltak fordítva. Ilyen például az úgynevezett daz és laudemial váltság, ilyenek oly tőkék, melyek a lajtántuli tartományokban ruháztattak be jövedelmes vállalatokba, p. o. vasutakba. Bizonyos tehát az is, hogy ezekért Magyarországnak az államadósságokban az ennek megfelelő összegig részesednie semmi esetben nem kell. De ha azt kérdené tőlem valaki, mi tehát azon összeg, melyet ennek fejében Magyarország részére előre le kell vonni? erre, megvallom , nem tudnék határozott feleletet adni. A ki végig nézi azon tömkeleget, a melyet az összes államadósságok czimei képeznek, meg fog győződni azokból, hogy ott a biztos, pontos kiválasztás majdnem lehetetlen. Hivatkozom e tekintetben a tisztelt képviselő úr és országos küldötteégi tagra Grhyczy Kálmánra. (Derültség. Ghyczy Kálmán ellentmond.) El fogom várni, hogy megczáfoljon e tekintetben és kimutassa, hogy lehetséges volna kimutatni ezen adóssági lajstromokból, melyek azon összegek, melyek Magyarországot megilletik.De én ezt még eddig nem tudom, és ugy vettem észre, hogy képviselőtársam épen tüzetesen foglalkozott e kérdéssel és hosszas foglalkozás után jutott mindnyájunkkal együtt azon eredményre, hogy positiv, kikerekíthető összeg — hogy ennyi vagy annyi millió Magyarországot sehogy sem illetheti, mert Magyarországra egyátalán nem fordíttatott — ki nem mutatható. Alkudozás utján határoztatott meg — miután erre hajlandók voltak a birodalmi küldöttség tagjai, különösen a két kormányközbelépésére — egy 25 milliónyi összeg,mint oly praecipuum, mely előleg levonassék az államadósságok terhéből, mint a melyben Magyarországnak egyátalán nem kell részesednie. Legyen szabad pár szót szólanom azon összegekről, melyeket az államadósságok évenkint az egész birodalom terhére rónak, és legyen szabad pár egyéni nézetemet elmondanom a körül, hogy mennyit bírnak el ő felsége nem magyar tartományai és mennyit a magyar tartományok. Az összes évi teher, mint a számadások mutatják, körülbelül 145 millió. Ha ebből levonatik a fenebbi 25 millió, marad még 120 millió. A menynyire a számításokat én értem, s a mennyire előleges számításokat hallottam, azon meggyőződésre jutottam, hogy Magj^arország és ő felsége többi tartományai összesen a pragmatica sanctión alapuló terhek hordozásán és saját beligazitási költségeik terhem kivül mintegy 100 millió terhet képesek hordozni. Itt van egy nagy hézag, mintegy 22 millió, melyet se az egyik, se a másik fél nem bir hordani. De ezen 145 milliónyi összegből megtakarítható mintegy 23 millió, még pedig a nélkül, hogy e miatt a birodalom hitelezői egyenes károsodásról panaszkodhatnának: mert 23 millió körülbelül azon évenkinti amortisatioualis összeg, mely arra való, hogy bizonyos évek során át fizettetvén, maga az államadósság terhe is letörlesztessék.Ha ezt elgondoljuk,akkor már az évenkinti teherösszeg körülbelül 97 millió lenne. Magyarország ezen 9 7 vagy közel 100 millióból, — mert ennek egy része ezüstben fizetendő, és igy rá kellene tenni az agiokat — képes hordani mintegy 30 milliót, sőt ennél valamivel többet is : és ezen szám fogadtatott el a birodalmi tanács küldöttsége által ; és ez az, melyet elfogadás végett nem ajánlani az országos küldöttségnek, nem találtatott czélirányosnak. Itt még némi tekintettel kell lennünk ő felsége nem magyar tartományainak pénzviszonyaira, s ebből az sülne ki, hogy ők akkora terheltetésnek mennek elébe, mely őket feneketlen deficitek ör-