Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-183

CLXXXilí. ÖKSZAGOS ÜLÉS. (Decz. í. 1867.) 333 A számtan mezején e kérdésnél fő elhatározandó az, minő a monarchia két részének vagyonossági viszonya. Itt tudományos képpel áll elő a rendszer és azt mondja: nincs módszer, mely szerint ezt el lehetne határozni. Ha mathematikai pontossággal igényeljük az eredményt, akkor valósággal áll is ez; de ha nem mathematikai pontossággal várjuk azt, a mit — mint mondám — nem is lehet, de ha csak oly eredményt várunk, mely megfeleljen a gyakorlatnak, mely kielégítsen azon esetben, ha békülékeny szellemmel tekintjük a kérdést: akkor igen is kaphatunk e tekintetben helyes eredményt. Ugyan, kérdem, két jószág becsének meghatározására van-e tudományos módszer? Nincs; és mégis igen sokszor történt már igazságos és igazságtalan osztály ; és ha az osztály igazságos vagy igazságtalan volt, egyszerű észszel rá lehetett utalni. A kérdésre vonatkozólag állítom, hogy azon esetben, ha külön államoknak adórendszere ugyanaz, ha azon államokban a politikai igazgatás és adóbehajtási módszer hasonlag megegyeznek: abban az esetben a befolyt jövedelmek körülbelül egyenes viszonyban állanak magokkal az államoknak vagyonosságával és adóképességével. Nálunk pedig épen ez az eset volt. A birodalomban körülbelül ugyanazon adórendszer volt. a behajtási mód és az igazgatás i-i megegyezett: tehát az eredményeknek is körülbelül viszonyosoknak kell lenniök. Elfeledek még egy feltételt, és ez az, hogy a kérdéses népeknek életmódja is ugyanaz legyen. Mert, teszem, nálunk a dohány sokacska jövedelmet hajt, a mi onnan van, hogy nagy adó van rajta és a népnek arra szüksége van ; de ha ugyanitt a béthelre vagy az ópiumra lenne adó vetve, az semmit sem jövedelmezne. A béthelre vagy az ópiumra vetett adó megint másutt jövedelmezhetne, míg ugyanott talán a dohány semmiféle jövedelmet nem adna. Minálunk, mint mondám, körülbelül egyezik a nép életmódja a lajtántuliakéval : következésképen határozott útmutatást képes nekünk adni, ugyanazon adórendszer és kezelés lévén, az eddigi adólista. Nem czélom egyes számokra hivatkozni azért, hogy bebizonyitsam azt, hogy a magyar korona országai inkább tul vannak terhelve adók által, mint ő felsége többi országai: mert egyes adattal szembe más adatot lehet állítni; és nem czélom az egyenes adókat venni fel vizsgálat tárgyául, a melyek, mint már bátor voltam közelebbről említeni, a zöld asztal mellett határoztatnak meg, és ha másképen be nem folynak, erőszakkal hajtatnak be. Az indirect adókat lehet e tekintetben leginkább útmutatóul venni föl. Azok ból kisül először, hogy Magyarország tul van terhelve; és másodszor az , hogy sokkal szegényebb, mint ő felségének többi országai. Hogy tul van terhelve, az kitűnik onnan, hogy a magyar korona országai közvetett adóinak összege évenkint fokozatosan fogyott, még pedig fogyott, akár jó volt az esztendő, akár nem. A számítási alapul vett hat esztendőben volt jó, volt rósz év; tehát a jó esztendők átalán nem gátolák meg a közvetett adók fogyását. Egy évet kivéve, majdnem egyformán fogytak azok. 1862-ben 50, 63-ban 48, 64-ben 41, 65-ben 37 millió volt a közvetett adókból a bevétel. 60-ban volt 49, 65-ben 3 7 millió: szembetűnő a különbség. Miután Magyarországot ezen idő alatt más nagy csapás nem érte, miután egyéb nem vitt ki belőle sok pénzt, mint a rósz esztendő és az adó, a rósz esztendő pedig nem tett lényeges válozást az adó apadásában; kénytelen vagyok ezt egyenesen az adók túlságos voltának tulajdonítani. A német-szláv tartományoknak közvetett adóösszege ezzel szemben, ugyanazon idő alatt, nem apadott, hanem valamivei növekedett. Ez összeg 120 egész 130 millió között inog. Kérem jól megjegyezni, hogy mekkora ez adózási különbség, jóllehet a terjedelemre nézve majdnem semzni különbség sincs, s a népességet véve fel, az aránytalanság koránsem oly nagy, mint az adózási viszony közt. Tehát míg ott növekedett az adóképesség, itt apadott; ott nagyobb, míg viszont itt nagyon csekély. De egyéb adatok is vannak, melyek bizonyítják, hogy a német - szláv országok összesen sokkal gazdagabbak, mint a minők a magyar korona országai. A mint a statistikusok állítják, ő felsége német-szláv tartományai gazdasági épületeinek becse körülbelül 400 millió, a magyar korona ország*aié 100 millió forintra rug. Azt állítják továbbá a szakavatottak , hogy a lajtántuli tartományokban az összes állampapírok értéke körülbelül 2000 millió, Magyarországon, mondhatnám, semmi. (Ellenmondás balfelöl.) 20millió — legalább szerintem— 2000 millióhoz majd semmi. Itt szabad legyen figyelmemet arra is forditnom,hogy ama 2000 m. értékű állampapír, teszem az idén, mintegy 100 millió jövedelmet, ad; még pedig ama 100 milliónak egy része ezüst. A mostani év kitűnő év volt Magyarország számára, a mennyiben Magyarországon jó termés volt s egyszersmind az európai rósz termések miatt a gabonának ára nálunk igen magasra emelkedett. Azon adatok szerint, melyek előttem leghitelesebbeknek látszanak, a kivitel Magyarországból ez évről 12 egész 13 m. mázsa lehet. Ha már most a gabona árát 6 forintra teszszük, akkor ez adni fog 70— 78 millió forintot: tehát ezen rendkívüli jó esztendőben is kevesebbet, mint nálok a rendesben. Tekintetbe kell pedig még itt venni, hogy míg